2016.08.10. 21:21, Dark Wolf
Hűvös évszak köszöntött be London zajos utcáira, a nap gyönyörűen világította be a BigBant és egyben Anglia utcáit, sok gyerek a közeli parkban játszadoztak és a szélnek hála néhol láttam papírsárkányokat is eregetni. Akik fősuliba jártak azok döcögve a haveri körök között baktattak engem elkerülve. Nem tudom hogy kerültem Londonba, és Otthon voltan Magyarországban….a képzeletem igazibb mint valaha. Éreztem ahogy a szél simogatja a hajam rövid vállig érő hajam volt és hosszú idő után lett frufrum ami nagyon tetszett bár nem olyan egyenes volt mint másnak hanem féloldalas, nagyon tetszett.
- Szia Szofi! - Aki rám intett egy középiskolás srác volt aki megdöbbentően hasonlított a karakterem egyik legjobb barátjára Taylor Mirroy-ra. Magas mogyoróbarna szemű fekete bőrkabátos aki nem titkolta kabátja alatt lévő élénk vörös pólóját, haja feketés barna volt. Mosolya mint mindig sunyi volt.
- Mi van Cica elvitték a nyelved? - Taylor beletúrt a hajamba amit igazán éreztem. - Örülök hogy visszaváltottál az eredeti hajadra, a szőke nekem ne jött be, és hidd el ha Shaun meglát is biztos leesik majd az álla.
- Az lehet de nem a kócos hajam miatt fog megcuppogtatni! - Mordultam rá.
- Nyugi csajszi azért ne egyél meg no, bocsánat. De ha szeretnéd kölcsönadom az összehajtható fésűmet amit Mr. Brithis-től kaptam szülinapomra. - És elő is rántotta a Shaun-tól kapott kék összehajthatós fésűt ami inkább egy vastag kagylóra hasonlított.
- Megköszönném. - Nyújtottam érte a kezem amit Taylor úri módon a kezembe helyezett. - És találtál valamit?
- Csak annyit amennyit eddig is: Shaun sehol, az Abstergo feltörhetetlen rendceréről már nem is beszélve ráadásul bekerülni is nagyon nehéz lenne.
- Mi kell hozzám?
- Egy fősulis végzetség és még ráadásul egy plusz anyanyelven kell beszélned és az életrajzodnak is makulátlannak kell lennie, tehát nem igazán bűnözhetsz.
- Neked milyen is az életrajzod? - Tettem csípőre a kezem.
- A fősulival hamarosan végzek, ami azt jelenti hogy hamarosan meglesz a tanári diplomám is, folyékonyan beszélek olaszul és hála neked magyarul…. - Taylornak ekkor esett le mit is akarok - Szofi…..ezzel simán bejuthatnék, csak annyit kéne mondanom hogy pénzre van szükségem! Zseni vagy!
- Mi lenne veled nélkülem. - Tettem fel a költői kérdést és Taylor azonnal felkapott mint egy zsákot.
- Semmi édesem, de most mennem kell megírni az életrajzomat, ja és még előadást is kell tartanom, úgyhogy közben leírom amit kell hogy makulátlan legyek.
- És….ha megnézik….az adataidat? - A hasamat teljesen beszorította Taylor válla ami nem tetszett a tüdőmnek sem, nem mintha a két testrésznek bármi köze is lenne egymáshoz.
- Szofi! Elfelejtetted hogy én kocka vagyok, emlékez Shaun-nak hány tűzfalat törtem már fel ezalatt a hat év alatt? Ez is fel lesz törve és mindent megváltoztatok vagyis inkább amit lehet. És nyugi el lesz intézve, és vedd úgy hogy Shaun már otthon vár minket.
- Oké…..
Bizonytalan voltam Taylor tervét illetőleg, szerettem volna elhinni hogy ennyi az egész de valami aggasztott, volt egy olyan érzésem hogy sokkal nagyobb problémáink is lesznek ettől a tűzfalas genyónál, meg ezt a feltörő részt úgyis átfogom ugrani, meg anya nemsokára otthon lesz és meg pizsiben alszom a saját valóságomban. Nem akarok felébredni.
Taylor elvitt a tanárképző iskola kapujáig majd letett…..végre.
- Nem akarod megnézni az előadásomat? - Mosolygott rám Taylor, csak most nem a sunyi mosolyát vetette be hanem a kisfiúsat ami nagyon illet a kócos hajához.
- Ha már ilyen aranyosan megkérdezted, miért is ne.
- Nem azt kérdeztem hogy miért nézed meg hanem hogy akarod-e hallgatni.
- Megtisztelnél vele. - Taylor szeme felcsillant majd megragadta a csuklóm és beviharzottunk az iskolába ami elégé nagy volt kinézete pedig előkelő. A nagy terem ahol az előadásokat tartották színpad szerűen volt kialakítva, mint a régi színházaknál, kicsit olyan érzésem volt tőle mintha bíróság elé lépnék és Taylor lenne az ügyvédem, de ha mégis bíróság elé kerülnék…. Miért perelnének be? Megölök egy embert? Talán. Zaklattam valakit? Talán. Kínoztam valakit? Érdekes lenne, de még nem állt módomban senkit se bántani. Eddig.
Taylor megállt az egyik padsornál és bevezetett a padok közé.
- Ülj ide kedves, és ha bármi kérdésed támad ne habozz feltenni, ha tudok válaszolni, de ha nem akkor improvizálok.
- Igyekszem. - Mosolyogtam rá.
- Ne igyekezz, hanem figyelj. Minden tőlem telhetőt megteszek. - Kacsintott rám majd leültem a kijelölt helyemre. - És mit gondolsz a teremről?
- Színpadias, mint az ókori színpadoknál.
- Nem hiába, tudod régen itt színészeknek is tartottak előadásokat, de mivel beszüntették az iskolában a csoportban megjelenő balhék miatt ezért inkább tanároknak és jogászoknak tartják fent ezt az előadótermet.
- És milyen balhék is történtek itt? - Taylor a pad szélére ült szembe a táblának.
- Csak a szokásos. Tudod Szofi minden csapatban vannak ellenségek akár rejtett, akár nem végül valamelyik úgyis robbanni fog.
- Ezt nem igazán értem. - Vallottam be
- Ha jól emlékszem egy előadásra készültek és két ember küzdött is a főszerepért, nem telt bele sok idő hogy teljesen meg utálják egymást. Bár mindenképpen szerették volna elkerülni az ilyen nagyvonalú baromságokat, de ami a premier napján történt az felülmúlta mindkettőjüket.
- Mi történt?
- Egy cawboy felé jelenetnél tartottak amikor is a két rivális fegyvert tart egymásra egy lány miatt, ha jobban belegondolsz egy tipikus szappanopera volt, csak a fegyverek.
- Igaziak voltak? - Taylor bólintott.
- Máig nem tudni mi történt pontosan, de valaki kicserélte a játékpisztolyokat igazikra.
- És ha a fegyver igazi volt csak nem jól volt megtöltve és kicserélték őket?
- Bár igaz lenne, de nem a játékpisztolyok fadugóval voltak megtöltve ráadásul megtalálták a helyszínen a játékpisztolyt is az eredeti helyén a fegyvereken csak azok az újlenyomatok maradtak akik a szerepüket játszották, így nem lehet tudni mi is történt pontosan, de ez történt ezen nem változtathatunk. - Taylor felém fordult. - És nem szeretném ha Mrs. Brithis beleütné az orrát az ilyen kényes ügyekbe.
- Csak egy kérdés. Médiummal próbálkoztatok?
- Mivel ez egy igen kényes ügy volt aminek az iskola falain belül kellet maradnia, nem.
- Kár. - Sóhajtottam. Taylor felált.
- De ne aggódj az előadásom hasonló témáról fog szólni.
- Mármint?
- Majd megtudod. Addig várj amíg a többiek megérkeznek.
- Addig nem kéne előkészítened az életrajzodat?
- Nincs annyi időm hogy elkészítsem azt is. Majd otthon.
Taylor és én vártuk hogy bejöjjenek ami elé lassan történt. Az alakok akik bejöttek és helyet foglaltak néha viccesnek néha túl komolynak tűntek, és nem csak angolok voltak, hanem olaszok, németek, kínaiak, japánok meg hasonló emberek. Magyarral nem találkoztam, bár eléggé meglepett volna ha láttam volna egyet is. És mikor majdnem hogy megtelt a terem Taylor a terem közepéhez ment majd hangosan füttyentett amitől mindenki elhalkult.
- Üdvözlöm a díszes társaságot, mivel látok új arcokat bemutatkoznák. Szólítsatok Taylor-nak és ha az előadás közben bármilyen kérdésetek van kézfelnyújtással jelezzétek, ha bekiabáltok attól nem jutunk egyről a kettőre, remélem világos
A teremben síri csend és minden szem Taylor-ra szegeződött.
- Akkor kezdeném is. A téma amit a professzorunk kijelölt nekem az a titokzatos orgyilkos hasonmások azaz a Valery-kről lesz szó. Ha jól tudom sok kocka jár ebbe az osztályba. - Taylor lassan szétnézet a teremben és láttam rajta hogy örül a sok felé csillanó tekintetnek. - Nos a Valery-kről hivatalosan csak annyit tudunk hogy őket tartják az istenek gyermekeinek….
- Taylor a AC Reneszánsz részében benne volt amikor Shaun Hastings azzal segített Desmondnak hogy ,,az istenek és embereke közösülései" és akkor pont az Assassinokról azaz az orgyilkosokról volt szó. Ezt mivel magyarázza?
- Ez jó feltevés Zac, viszont pontos és alapos kutatásom bizonyítja az Assassin-ok nem istenek gyermekei ez csupán egy metafóra volt hogy a karakter segítsen minket a játékban. De hogy tudományosan válaszoljak erre, az orgyilkosok és a templomosok tisztában voltak ezzel hogy az emberek ezt hiszik róluk ezért is volt a nagy mészárlás Altair idejében, amit Al-Mualim a nagymester kinevezése előtt történt azzal az okkal, hogy megszilárdítsa hatalmát. Ugyan is a nagymester tudta hogy csak úgy tudja hatalmát bebiztosítani az Assassinok felett ha a Valery-k vagyis ahogy Altair jegyzeti között megtaláltuk: Félisteneket lemészárolja bármi áron.
- De ha félistenek voltak, hogyan lehetett őket megölni? - Hangzott egy női hang.
- Ez való igaz, józan paraszti ésszel úgy gondoljuk hogy nem lehet SŐT egyenlő a lehetetlennel. Viszont a Nagymester ezt megcáfolta a tűz-tűz ellen tervével ami be is vált. És hogy min is alapult ez az elv? Pedig igen egyszerű. Az Assassinok nagy része irányítható volt és még nem is ismerék a Valery-ket ezért könnyen elhitték a,, ifjú" Nagymesterüknek hogy ők veszélyesek és így legyőzte a Valery-ket és ráadásul erejét könnyen be biztosította. Ezért a feljegyzések szerint Altair idejétől egészen Ezio családja haláláig semmi hír. Viszont Miután Ezió Velencébe tart Firenzében egy nem várt fordulat következik. Mint ahogy ez a játékban is kiderül Ezio fivérei és apjuk meghal egy összeesküvés miatt, de tíz évvel később fordul a kocka, ugyan is a Firenzében fellelhető temetői feljegyzésben megtalálható az a rész amikor is kiderül hogy Federiko Auditore da Firenze holteste eltűnik a helyéről és ezzel párhuzamosan egy ház is felég nem sokkal a sírfosztás után. Ezek után pedig minden szem az Auditore család titkára szegeződik. Valaki azt állította hogy a férfi saját maga mászott ki, valaki meg azt hogy kiásták a nagy kincs reményében ásta ki a hullát viszont ami igaznak bizonyult azaz első feltevés volt.
- Taylor! Federikot felakasztották, hogyan élhette volna akkor túl? - Szólalt meg egy olasz akcentusú férfi.
- Ez igaz, ehhez is köthető egy bizonyos legenda amit Ezio naplóbejegyzései alá is támasztanak. Ami egy tóról szól, kicsit mesebelinek tűnhet de ennek a tónak az erejével Federico képes volt feltámadni.
- Ez nevetséges! - Nevetett egy angol diák.
- Elsőnek én is így nevettem rajta, de hadd olvassam fel Ezio Auditore naplóját. - Taylor elővette a táskájából az összefűzött papírkupacot, majd hangosan kezdte olvasni.
Amikor kinyitottam az ajtót a saját bátyámmal néztem szembe, bár nem tudtam biztosan mi is történhetett vele. A sírjából eltűnt a teste és csak szakaszosan jöttem rá hogy ő él, de nem tudtam mióta, csupán a nevét tudtam kimotyogni de ő csak ennyit tudott mondani: Itt vagyok kankaluga*. Mikor Federikoval hosszadalmasan tudtam beszélni rájöttem hogy nem káprázott a szemem. A bátyám ugyan olyan volt, mint régen, és még az akasztás nyomai is ott voltak a nyakán. A bátyám végül mindent elmesél Ez-ről a kicsi Francesko-ról ahogyan nőtt, erősödött és arról a napról amikor Ez meghalt. Szégyelltem magam hogy Ez-t egyedül kellet hagynom egy gyermekkel aki miattam született meg, de Federiko megnyugtatott. ,,Ne szomorkodj öcskös, Fran így lett sokkal erősebb, és így mindkettőnk élete is sokkal jobbra fordult, még ha döcögősen is." Miután Federiko elvitte Francesko-t a városba nekem is rá kellet jönnöm hogy sokkal jobb volt így, bár külön, de boldogan.
*teknősbéka
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum