2016.09.19. 17:06, Dark Wolf
A halványan halható város zaja szűrődött be az ablakon keresztül. Taylor nem volt a kanapén, de a távozás nyomai ott voltak ahol lehettek: a tál a maradékkal az asztalon a pohár mellet a ruha a kanapé támláján és a dzsekije is eltűnt a fogasról, egyszóval rendnek rend volt….csak kicsit kupis volt, de nem érdekelt különösen, nálam sokkal nagyobb felfordulás szokott lenni. Nem tehettem mást mint egyszerűen összepakolok mint egy normális házi asszony aki csak arra vár hogy fáradt férje végre karjaiba találja magát mint minden normális ember ezen a szerencsétlen bolygón. Bár lett volna pár ötletem hogy hogyan lehetne kicsit jobban kicsinosítani ezt a helyet csak a dolog ott kezdődik hogy ez nem az én házam, nem én élek itt, ezért miközben pakoltam igyekeztem visszafogni lakberendező énemet ami nem mindig sikerült, de most még inkább odafigyeltem rá.
Taylor pontban délre ért vissza valahonnan, valami azt súgta nem valami jó helyről érkezhetett….
- Hol voltál? - Taylor fáradtam terült kis a frissen megágyazott ágyra.
- Kértem gyorsban egy időpontot és mondták hogy az egyik al-fejes tud fogadni mert Vidic éppen kutatást végez. A meghallgatás meg is történt….
- És? - Taylor lassan felült mint valami élőhalott és csak a vállát rángatta. - Taylor? - Nem reagált semmit csak ismét az ágyra terült ki. Amint lehetőséget láttam a pillanatra rámásztam az ágyra és leszorítottam Taylort - Válaszolj te barom! Meg tudjuk menteni vagy sem?
- Nem hiszem…. - Taylor túl komolyan nézett rám ahhoz hogy azt higgyem hülyéskedik ezért ráültem és rámeredem Taylor sötét szemeire.
- Akkor valami mást kell kitalálnunk…. - Taylor lassan feltápászkodott majd átölelt.
- Nem hiszem. - Taylor hangjában volt valamilyen huncutság.
- Mégis mire gondolsz? - Téptem le magamról végül, és azzal kellet szembesülnöm hogy egy olyan srác ül előttem aki mindjárt felrobban a nevetés visszafolytása végett, végül nem bírta tovább és nekikezdett a hahotázásnak.
- Most meg mit nevetsz!? - Taylornak a vállamba kellet kapaszkodnia hogy hátra ne essen a röhögés közepette. Végül mikor levegőhöz jutott megszólalt
- Nyugi csajszi, csak szívatlak….Shaun sokat gyakoroltatta velem a hazudozás fortélyát és úgy tűnik nem volt hiába a kemény munkája. - Bár mennyire is figyelni akartam az erőmre mégis teljes erőmet beleadva elkezdtem rángatni és kisség meg is boxoltam, mikor sikerült lenyugodnom egy csöppet hagytam Taylort szóhoz jutni….valamennyire.
- Mit hozol fel mentségedre?
- Holnap kezdek. Az első próbaidőm 3-4 hónapig tart, addig is közelebb kell férkőznöm a nagy főnökhöz és megszerzem a bizalmát hogy minden kellő információt megszerezzek a bejutásodhoz, neked addig is várnod kell és ezt FELTÜNÉS MENTESEN TEDD, kérlek! - Magyarázta Taylor a tipikus tanári mozzanatával.
- Értettem, de addig mit csináljak? - Dünnyögtem.
- Amit szoktál, írj cikket, rajzolj gamer-kedj vagy amit csak akarsz, nálam minden lehetőség adott. - Lelkesedett Taylor.
Erre nem tudtam mit mondani, szerettem volna arra gondolni a nagy semmit tevés közepedte hogy Shaun-nak nincs semmi baja, és csupán megkötve fogva tartják egy szobában leragasztott szájjal és csak van….legalább is ebben reménykedtem.
**************************
Teltek múltak a napok, a munkámra nem tudtam koncentrálni és ezt a főnököm is észrevette, szerettem volna mindenkivel megértetni hogy nincs semmi probléma de a főnök kiadta az összes szabadságom ami egy hónapra szól, ezt az ajánlatot nem utasíthattam vissza elvégre Taylor igyekszik megszerezni a nagy professzor bizalmát és sokszor megjegyezte hogy már közel jár a céljához és hamarosan megszerzi az épület tervrajzát és suttyomban lefénymásolja, folyamatosan dicsekedett hogy már úgy ismeri az épületet mint a tenyerét….csak még ő sem tud olyan teremről vagy szobarészről ahol a fogjokat tartják elzárva. - Ebben telt el egy hónap és még több és még több……
- Megvan!? - Kiáltott fel Taylor egy délutánon mikor hazajött a melójából
-Mi van meg? - Kérdeztem vissza - szerintem teljesen fölöslegesen.
-A terv! Megvan hogy hogyan fogsz majd oda bejutni, és van is egy tervem.
-,,B" terved is van? - Vágtam rá.
-Még ..C" tervem is van! - Taylor örömében oda vissza járkált mint akinek kilométer-hiánya van, teljesen belelkesült.
- És azt is tudod hogy Shaun hol lehet? - Taylor megfagyott és szégyenlősen vakarta a fejét.
- Háááááát….a helyzet az hogy…..történt egy kis bakink nem rég.
- És mi? - Karbatet kezekkel vártam a választ.
- Az igazat megvallva az Assassin-oknak sikerül bejutniuk és elvileg elvittek valakit. Legalább is a kamerán ez látszott és úgy tűnt el is vitték magukkal.
- És férfi volt vagy nő, vagy tudsz róla bármi biztosat egyáltalán?
- A prof azt mondta róla hogy egy olyan embert vittek el aki mindig keresztbe akart tenni neki, elvileg egy férfi. Pontosat még én sem tudok róla.
- És mit tett az Abstergo ellen?
- Csupán annyit hogy pletykálkodott, de azt bárki tehette nem?
- Nem sok ember mer beszélni róluk, mi csak egyet ismerünk, de arról nem tudunk semmi biztosat. - Vágtam rá.
- Ez igaz, így csak az jöhet szóba hogy Shaun-t vitték el.
- Igen, de ezt nem tudhatjuk biztosra. Te láttad a felvételeket?
- Igen.
- Hogy nézet ki a csávó, legalább is akit elvittek?
- Hmm - Taylor gondolkodott. - Nem lehetett magasabb 170 centinél, vékonyka alkat, rövid hajú, ha jól láttam szövetes cipőt viselt vagy valami ahhoz hasonlót, de a lényeg hogy inkább sportcipőnek néztem.
- És hogy emlékszünk mi volt Shaunon?
- A szokásos ruha kollekciója: Ing, vékony mellény, vászonnadrág szerűség, sportcsuka.
- És mi a közös az emlékeidben szereplő el-el rabolt palihoz és Shaunhoz?
- Majdnem minden. - Válaszolt.
- Majdnem?
- Nem emlékszem hogy lett volna rajta szemüveg. - Taylor még jobban vakarni kezdte a fejét.
- Akkor nézd meg még egyszer! - Mondtam neki feleselést nem tűrően, majd Taylor előhúzott a farmerzsebéből egy pendrive-ot.
- Ha akarod most is megnézhetjük a gépemen azon van arcfelismerő.
- Arcfelismerő? - Taylor leült a dolgozó asztalhoz elővette a laptopját és beizzította a masinát.
- Igen, mit gondolsz hogy tudtuk meg a nevedet? - Taylor elindította a programot majd beillesztette a pendrive-ot a helyére és a rajta lévő felvételt behúzta az arcfelismerő programba, aztán elindította a felvételt.
- Így is felfogja ismerni őket? - Hajoltam közelebb Taylorhoz.
- Persze hogy nem - Magyarázta. - Mint ahogy az animációsoknak tanítják, egy felvételt pontról pontra kell elkészíteni hogy egy animációt kapjunk, ez van a videó eszközökkel is minden mozzanatot minden tized másodpercet pontról pontra rögzít a kép és mikor visszanézed olyan mintha film lenne, pedig csak képek egymás után következő sora. Érted már? - Bólintottam. - Ezzel a videóval is pontosan ezt fogjuk csinálni, de mivel a kamera minősége igen ramaty ezért először tisztítani kell a felvételt és csak utána tudnánk bármit is kisilabizálni belőle.
- Ez Taylor mind szép és jó, de nekünk csak az a muksó kell.
- Tudom, erre is gondoltam. Egyszerűen megkeressük azt a pár másodpercet amikor megjelenik az ürge és csak azt a részt tisztítjuk ki. - Taylor így is tett. A kép kitisztult és végig néztük a felvételt amiközben meglepő dologra lettünk figyelmesek. Ugyan is a férfi….
- Ez a kamerát kereste….és direkt belenézett. - Állapította meg Taylor.
- Tudta hogy keresni fogjuk?
- Lehet.
- Futtasd le az arcfelismerőn - Taylor kijelölte a férfi arcát amit lefuttatott a programon. És vártunk.
- Meddig tart?
- Nem sokáig, gyorsan lefuttatja az összes adminisztrált arcot és majd kiderül. - Éppen el akartam fordulni amikor Taylor vissza szólt. - Ne menj sehova Picinyem, meg van az emberünk! - És Taylor felém fordította a laptopot. A kép mellet ez a név állt.
Shaun Hastings
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum