Nem hiszem hogy bármirosszabb is történhetne velem mint ami nem is volt eddig. A tavasz csak úgy virágzott a környéken, ráadásul a madarak is olyan hangosak ismét a párzási időszakuk miatt hogy az hihetettlen. Próbáltam magam kipihenni kissebb-nagyobb sikerekkel. Anyám szerint a séta majd jót tesz és felfrissülök tőlle amin apám csak mosolygott. A szüleim fura párost alkotnak...de ez maradjon inkább az én titkom.

A suli még ha kívülről nem is olyan hátborzongató, a híre eléggé az, de erre csak akkor jöttem rá mikor már nem volt más választásom, hiába mondják folyton hogy nem így van. A probléma ott kezdődik hogy igen is úgy van!
Én csak egy átlagos srác vagyok aki magát szellemnek szokta hívni mert úgy átnéznek rajta mint egy üvegen amin át megláttják a keresett személyt bár lehet inkább nagyító lehetnék.
  Az egész napom olyan unalmas volt mint minden keddem. A gimi még ha menyországnak is tűnik nem teljesen fenékig tejfel. Bár itt nem kell semmilyen szakmával foglalkozni hanem ráhajthatsz a nem szakmaira, és nem kell a szakmaivizsgán is görcsölnöd. Bár én nem vagyok olyan fasza gyerek mint anyám miként ő éretségizet le is diplomázott megszerezte a doktoriát és tanár lett, de ebben apámnak és a nővéremnek is volt egy kis besegítése hogy ne vigyen semmit sem túlzásba.
  Arról viszont teljesen meg voltam nyőződve hogy semmi nem fog történni...

- Kedves diákjaim mivel nemsokára jön a negyedéves zárás szeretném ha párba állnátok és egy álltalam kijelölt témában készítenétek egy kiselőadást. Természetesen az is lehetséges hogy egy valaki összeállítja a kiselőadást a másik pedig előadja, a feladat megosztást rátok hagyom.
  Amint a tanár kimondta ezt már jöttek is a szokásos kiabálások: ,,Leszünk párban?" ,,Dolgoz velem!" satöbbi, de erre a tanár felemelte a kezét.

- A párokat én állítom össze ugyan is tudom milyen az osztályban a felállás és az osztályközösség érdekében szerettem volna ezt megszabni. - Erre mindenki felmordult és a helyére ült. És felsorolta a párokat végül pedig...

 - Timothy és Zac, ti az ipari forradalom London-ját kapjátok - Mondta majd tovább ment a névsorral.
Mi a szar! Én és egy izomagy aki a focin meg a nőkön kívül semmi értelmeset nem csinál? Legszívesebben mindenkit letojva magasról meg ettem volna a névsoros lapot. Tuti az egészet nekem kell véghez vinnem ráadásul amit én killódtam össze jegyet neki az a zsebébe fog csusszanni minden verejték nélkül. Ezt utálom. ROHADTUL!

- Nos remélem mindenki tökélletesen összefog dolgozni a másikkal, és szeretném ha az előadásotok készítésével párhuzamosan egy fogalmazást írnátok amire szintén kaptok majd egy jegyet ami természetesen irodalom és nyelvtan jegyeitekként fog szerepelni. - Magyarázta majd rögtön belevetette magát az Európai háborúk kellős közepére.
  Miközben én köpni nyelni nem tudtam a döbbenettől rezegni kezdett a telefonom. Mivel tudtam hogy a tanár alergiás a telefonálgatásra ezért csak óvatosan vettem elő azt és rájöttem hogy valamelyik elmebeteg pont most írt rám facebookon ráadásul az ikon szerint pont Zac az izomagy.

,,Találkozzunk suli után a könyvtár előtt, ha nem jössz én megyek érted."

Mikor elolvastam az üzenetet nem tudtam hogy most elvörösödjek vagy pedig lefagyjak. Ez az üzenet kétértelmezetnek tűnt azután a ,,ha" után. Óvatosan hátra pillantottam mire az izomagy barna szemeivel találkoztam amik valamiért engem figyeltek és nem tudom, hogy mi történt velem de elmosolyodtam, mire pedig észrevettem ezt magamon már késő volt és ő vissza mosolygott. Fogalmam sem volt hogy mire véljem ezt. Utálom az izomagyakat minden pasit utálok aki ilyen vagy hasonló! Csak egy normálisat szeretnék: vicces, aranyos, számomra szexi és gyengéd ráadásul figyelmes is, bár azt nem szeretném ha nagyon ragaszkodó lenne, nem akarok semmilyen félreértést meg féltékenykedést - mégha anyám azt is mesélte, hogy egy igaz párkapcsolatban ez elengedhetettlen.

Mikor végetért az óra lassan bepakoltam a táskámba és meglepetten gondolkodtam el hogy mi a halált fogok én Zac-el csinálni a könyvtárban, mert én halál komolyan mondom: NEM FOGOK EGYEDÜL KILLÓDNI! Idegesen bedobtam az utolsó holmit a hátizsákomba és feldobtam a hátamra mire felvettem volna rendesen valaki megragadta a táskám szíját. Hátra néztem...

- Akkor jössz a könyvtárba vagy sem? - Kérdezett rá.

- Ott leszek. - Mondtam gúnyosan.

- Nyugi haver, megcsináljuk ezt a szarkupacot és minden jó lesz.

- Megcsináljuk? - Ez meglepett lehetséges, hogy megfog engem lepni miként segít nekem.

- Igen, ezért mondtam hogy mennyjünk a könyvtárba mert ott minden van ami kell. Én összeszedem a könyveket és majd jegyzeteleünk, együtt pedig megcsináljuk a kiselőadást és ha miden kötél szakad és jól megy talán felváltva meg is tarthatjuk.
  Na most kaptam szívinfartust! Ennyi idő alatt eljutott az agyáig az előadás és a téma, és még segíteni is akar? Lehet hogy félreértettem volna?  

- Rendben, majd valamikor megbeszélhetnénk ezt a melót. - Nem tudtam mit kezdeni a helyzettől amitől teljesen lázban égtem.

- Most is megbeszélhetjük. - Mondta egyhangúan.

- Mi?

- Ebéd idő van, ha akarsz róla beszélni akkor hozzád ülhetek. - ,,Hozzám ülni" - Amúgy is folyton egyedül vagy. - Szögezte le majd elengedte a hátizsákom szíját. El is határoztam hogy nem mosatom ki anyámmal a táskát egy ideig.

- Ezt úgy mondod mintha figyélnél már egy jó ideje. - Gondolkodtam hangosan.

- Nem bírom nem észre venni hogy folyton a sarokban bújkálsz mint egy kis kutya.

 Úr Isten! Nem bír nem észrevenni? Ilyet sem halottam még. Talán túlságosan nyitott vagyok felé ideje visszatérnem a megszokott Miles styl-hoz.

- Lehet, de az legyen az én bajom. Most viszont ezzel kell foglalkoznunk utánna ha úgy alakul... - basszus mit akartam ebből kihozni? Hogy barátok legyünk? Vagy többek? Kizárt Tim, ezt felejtsd el!

- Ha úgy alakul? Mi? - Kérdezett rá.

- Semmi, ne is törődj vele. Majd meglátjuk mi sül ki belőlle. - Vontam meg a vállamat majd sarkon fordultam és egyenesen a kajádába mentem ő pedig utánnam és ennél már csak furcsábnak éreztem az egész helyzetet.

Mikor az ebédlőben beálltunk a sorba - egymás melett - megelepetten vettem észre hogy ugyan azért az almáért nyúltunk - a tiltott gyümölcs mi? - és észrevettem miként az ujjunk össze ért mire ő rögtön egy másikért nyúlt én pedig elvettem a kiszemelt gyümölcsöt. Kicsit furán éreztem magam a történtek miatt és ahogy láttam ő is.
Leültünk egy asztalhoz - ahová én szoktam ülni - és Zac már mindejárt a közepébe vágott.

- Mennyi időt vegyen igénybe az előadás?

- Hogy?

- Mennyire kell összesűrítenünk? Személy szerint jobb lenne esetleg pár érdekességet beletenni pár 21.századi vonatkoztatást meg hasonlóakat hogy azért ne aludjon el senki.

- Álltalában tíz perc is elég...

- Ipari forradalom Londonja? Tudod mennyit lehetne róla beszélni? Nem csak arról amit tanulunk hanem esetleg az AC Syndicate-et is berakhatnánk elvégre az ott játszódik. Meg esetleg híres sorozatok és abban a korban íródot irodalmi dolgokról. Szerintem erről vagy 15 percet simán beszélhetnénk vagy esetleg húszat is. - Gondolkodott el.
Most komolyan az öt perces hosszabbítást kellett jobban kitaglalnia? Hosszú napunk lesz.

- Bocs Tim hogy így ecsetelgetem az ötleteimet, de ez a nagy lehetőségem!

- Lehetőség?

- Igen. Tudod nagyon érdekel engem a tanári pálya, főleg a testnevelés és a történelem szak, de a földrajzzal sem lenne olyan nagy problémám. Ha ez sikerülne, talán több pontot tudnék kapni a vélemény nyilvánító lapban ha esetleg dolgozni megyek meg egy kis motivációt is szívesen elfogadnék a tanáraimtól.
 Ez volt a legnagyobb meglepetés a mai nappban. Egy ilyen srác töri szakon? Lehet hogy imádnák a csajok, de az órán látottakból ítélve lehet hogy bukott diákkal van dolgom.

- Kérlek Tim! Te vagy az utolsó reményem. Ígérem nem fogod megbánni.

- Ezt hogy érted? - Kezdem azt hinni hogy ő akart velem egy csapatba lenni és csak kihasználna, micsoda egy tuskó.

- Az igaz hogy én nyúltam bele a tanár rendszerébe azért hogy segíts nekem, viszont én is tudok neked segíteni. Te nagy tehetség vagy Tim! Olvastam az írásaid a blogodat és az ötleteidet és talán tudok neked segíteni hogy kiadathasd őket. SŐT, szeretném ha nyomda alá kerülne!
 Ezt nem hittem el. Olvassa az írásaim? Pont ő, akinek a kezébe egyszersem láttam még újságot sem?

- Akkor válaszolj egy kérdésemre amit az egyik sorozatomból teszek fel, ha jól válazolsz segítek. - Erre felcsillant a szeme és várt. Gondolkodtam. Nem tehetek fel egyszerű kérdést főleg ha tényleg a rajongóm. Nem nézhetem le, de nem is akarom megszégyeníteni. Segíteni szeretnék neki, de biztosara akarok menni hogy állja a szavát. Bár még ha ki is addnák és teljesülne a nagy álmom nem tudnék vele sokat kerseni.

- Meséld el nekem hogyan találkozott az SNK Childrenben Léna és Rivaille. - Zac gondolkodóba esett de azonnal elkezdett ragyogni a szeme.

- Mint az új évadban kiderült Léna igazából Kyukuro aki Levi-vel együtt kerültek a múltba mégpedig azért mert egy titánba ütköztek miözben Kyukuro a bátyjának akart segíteni. Ez pedig nem derül ki teljesen részletesen, de én úgy képzelem el hogy miközben repültek a siklóernyő szerűséggel egy titán egy ugrással felfalta őket és egyben lenyelte. Kyukuro azaz Léna Rivaille-el elősször a piacon találkozik álruhában és miközben egyre jobban megismerkednek a kapucnis alak azaz Rivaille megmutatja magát és Kyukuro aki valőjában Léna meglepődik hogy bele szeretett. És miközben Kyukuro azaz Eren ,,halott" bátyja próbál segíteni nekik hogy visszatérjenek ő nem akar szökni és Rivaille után megy a felderítőegység főhadiszállásához. Itt pedig ha minden igaz egymásba szeretnek.
  Ettől leesett az állam. Így tudja az egész sztorit? Bár így vissza hallva lehet halgatnom kellett volna apámra és egy kicsit le kellett volna egyszerűsítenem egy picit, de ez most pont kapora jött.
Mikor megkaptam a kielégítő választ a kezemet nyújtottam amit ő készségesen megszorított.

- Rendben, segítek ,,tanárúr".- Tettem hozzá amire ő fülig érő mosollyal válaszolt.

- Nem fogod megbánni.
Az igazat megvalva alapból nem bántam meg. Hiszen egy olyan srác olvassa a történeteimet akinek a kezében alapból nem látok soha egy újságot.


Mikor a könyvtárba értünk fura érzés fogott el mikor rájöttem hogy Zac is itt van és nem a fantasy részlegez kell mennem hanem az irodalmi meg a történelmi részhez. Zac utasításba adta hogy foglaljak egy hosszú asztalt amíg ő anyagokat keres. Közben pedig elgondolkodtam a napomon.
Zaccal egy csapatba raktak ami azért történt mert ő így akarja mert tanár akar lenni viszont ő is segít nekem beteljesíteni az álmommat és mint kiderült olvassa a sztoriaimat az ötleteimet és a blogomat is. Mit tudhat még rólam? Meg nem ,,bírja" figyelmen kívül hagyni hogy egyedül vagyok a ,,sarokban" mint egy ,,kiskutya". Az eszem megáll ha csak rá gondolok. Miért vetne rám egy ilyen srác egy másodpercre is egy pillantást? Miért pont én mikor minden nőt - vagy pasit - megkaphatna? Nandeeee?

- Itt van.... - Szólt bele a gondolataimba, de megakadt a hangja és mintha egy alvó embert látott volna meg olyan óvatosan és lassan tette le a könyv tornyot hogy észre sem vettem, majd mellém ült.

- Minden rendben? - Kérdezte. Még is mi bajom lehetne? Csak furcs ez az egész szituáció.

- Ja semmi, hozzá is láthatunk ha szeretnéd. - Zac mintha meg sem halotta volna amit mondtam, rezdületlenül üllt előttem és figyelt. Életemben nem láttam embert ilyen nyugdtan ülni és várni arra hogy panaszkodjanak neki. Fogalmam sem volt hogy mit vár el tőlem, de ha már ennyire képes velem foglalkozni lehet hogy ambíciózus lélekkel van dolgom.
Nem tettem semmit csak őt néztem, éreztem ahogy a barna szemei megpróbálnak a lelkem mélyére látni.
Éreztem valami bizsergést a tarkómnál, mintha ezzel akarná jelezni hogy kikapcsol, én pedig engedelmeskedtem neki. Zac nézett rám, még ha láttam rajta hogy türelmetlen tekintete mégsem ezt mutatta. Próbáltam erőt venni magamon hogy koncetrálni tudjak.

- Semmi csak furcsa hogy egy olyan sráccal dolgozom együtt akinek még egyszer sem láttam a kezében egy könyvet sem. - Mondndtam egyenesen amitől ő csak mosolyodni tudott - de még hogy.
- Sok mindnt nem tudsz rólam. - Kacsintott - de mindent a maga idejében. Elősször végezzünk aztán ismerkedhetünk.
  És mikor már felfogtam mit mondott már az első könyv volt a kezében, melette pedig egy jegyzetfüzet amin egy ismerős karakter volt. Én is követtem a példáját.
Mikor egy normális jegyzetet tudtunk összeállítani már a könyvtár is zárni készült. A kapunál elváltak útjaink.

- Holnap folytatjuk?

- Még szép! - Vágta rá vidáman és már meg is pördült a sárkán mire é is, de azonnal meg is torpant. Kíváncsian néztem vissza.

Zac előtt egy középkorú férfi állt aki eléggé mérgesnke tűnt, Zac állta a pillantását.

- Asszem mi már ezt megbeszéltük. - Vágta rá a férfi.

- Vannak dolgok amitől nem foszthatsz meg. - Vágta rá Zac, mire ő csak elment a férfi mellett. A pasas rám nézett és kivert tőle a víz és nem is volt nagy kedvem megvárni mit is akar tőllem hanem inkább én is menetem haza.


Mikor haza értem azonnal finom illatok csaták meg az orromat és volt is egy olyan érzésem hogy apa ténykedik a konyhában.

- Megjöttem! - Amint ezt kimondtam apa munkazajai hirtelen elhalkultak és gyors léptekkel vágtatott ki a konyhából.

- Szia Tim! - Apa azonnal átölelt ami furcsa volt, de nem arról van szó hogy nem szokott ölelgetni csak nem így, úgy éreztem valamiben sántikál.

- Mit csinálsz? - Vágtam rá.

- Ja. - Apa zavarodottan tekintett a konyha féle. - Ez maradjon a kettőnk titka, de megszeretném lepni anyádat és mivel későn jön haza gondoltam összeütök valamit.
  Apa főz, nem mintha nem szokott volna...de ez még tőle is vicces volt, mintha egy szerelmes tinédzser lenne aki az első randira főz a barátnőjének/barátjának.

- És miért mondanám el? Már ne haragudj meg de az illatok előbb elárulnak mint én. - Nevettem.

- Tudom, csak gondolom megjegyzem. És szeretnék tőled még egy szívességed kérni. - Oké mostmár tényleg egy tinivel állok szemben... - Segítenél nekem, talán gyorsabban végeznék ha lenne egy angyali segítségem.
Erre már nem tudtam nemet mondani.

- Rendben, mennyi időnk van? - Apa arcára kiült az idegesség.

- Két óránk és még ki is szeretném csinosítani egy kicsit. - Ezen elnevettem magam, volt egy olyan érzésem hogy szólnom kell valmenyik ,,haveromnak" hogy nálla alszom.Nem akartam szemtanúja lenni ahogy apámék romantikáznak.

- Akkor lássunk neki, magától semmi sem készül el! - Gyorsan bementünk a konyhába és már el is kezdtünk főzni amiben nem kelett sokat segítenem. Apa főzés közben mesélte hogy ugyan azt szeretné főzni amit anya mikor az első randiuk volt, és bár szomorúen mondta hogy pár óra alatt nem varázsolhatja át a házat olyanra, de azért a kaját próbálja visszahozni és nem is rosszul. Mikor pedig végeztünk az asztallal elgondolkodtam hogy kétlehetőségem van: vagy bezárkózom a szobába vagy pedig elmegyek az egyik ismerősömhöz. Az első lehetőség egyszerű volt, de mivel anya túlságosan godoskodó kötvehiszem hogy békénhagyna ha itt lábatlankodnék a négy fal között.
  Mikor végeztünk és apa lázasan nézte a karóráját gondolkodni kezdtem kit hívjak fel. Viszont nem volt meg egy osztálytársam telefonszáma sem és facebookon is csak egy srác volt fent akinek az apja a kapuban épp igyekezett felfalni.

- Mit szólnál apa ha kettesen hagynálak titeket itthon? - Apa megdöbbenten fordult felém.

- És mégis mit csinálnál a szobádban? Tudod hogy nincs hozzá kulcs.

- Nem arról van szó, ezt én is számításba vettem. Úgy értettem hogy teljesen itthon. - Apa felvonta a szmöldökét.

- És mégis hová mennél? Tudod hogy nem örülök ha csavarogsz.

- Csak egy haveromhoz megyek, egy éjszaka és itt reggelizek. Igérem. - Bevetettem a kutya szemeimet amitől senki nem tudd ellenálni. És ahogy apán láttam fontolóra vette a dolgot, meg ha teljes romantikát akar ahoz egy gyerek nélküli környezet kell.

- Csak annyit mondj meg hogy kihez mennél.

- Erik-hez tudod a postáshoz. - Hazudtam. Sokat gyakoroltam hogy szemrebbenés nélkül tudjak hazudni ami érdekes módon anyámnál soha nem válik be.

- Rendben, de reggelre itt lesz mielőtt suliba mész és együtt reggelizünk. Reggel hatra itt vagy. - Jelentette ki elentmondást nem tűrően. Mintha bármi ilyesmit csinálhattam volna.

- Akkor pakolok is. - Szaladtam fel mire apa már nem tudott hogy reagáli.
Azonnal össze is szedtem a cuccomat majd rá is írtam Zac-re.

ÉN: Szia, kérhetek egy kis szívességet?
ZAC: És pedig?
ÉN: Apámék romantikázni akarnak és elszeretném kerülni a csöpögős jeleneteket.
ZAC: És?
ÉN: Aludhatok ma nállad, tudom hogy apád nem nagyon csipázza a búrámat amit amúgy nem is értek, de csak egy este és utánna nem is fog felőllem hallani. ESKÜ.
ZAC: Nem kell tőle tartanod ma esti műszakos úgyhogy nincs is itthon.
Ettől kicsit megkönybbültem.
ÉN: Akkor lehet?
ZAC: Nyitva hagyom az ajtót. Tudod hol lakom?
ÉN:....
ZAC: :/ A ti háztömbötökkel szemben jobbra két ébülettel egy nagy sárga panel. Majd eléd megyek.
ÉN: Oké, örök hála, nem fogod megbánni.
ZAC: Az jó dolog. 3:)

Ettől megált egy pillanatra a szívem. Mire akar célozni ezzel? Ki akarja használni hogy meleg vagyok? Vagy lehet tényleg tudja és ki akar velem szúrni? Nemáááár!
  Gyorsan felkaptam a táskámat elköszöntem apától és már léptem is a keresett panelhez. Nem is tudtam hogy itt lakik a közelünkben.

Mikor elértem a panelhez megkönnyebbültem mikor láttam hogy ott van a ház előtt és....dohányzik. De miért is lepődök meg ezen? Mikor meglátott azonnal elnyomta a csikkel és végig engem nézett és nem tudom mit bámult rajtam, pedig csak a reggeli cuccok voltak rajtam. Mikor már csak egy karnyújtásnyira voltam hirtelen kiegyenesedett és szelíden mosolygott - történt valami?

- Estét. - Köszönt rám. Eléggé fura hogy így köszön.

- Neked is. - Mondtam kicsit furcsálva az előbbit.

- Éhes vagy? - Mikor megkérdezte éreztem ahogy a gyomrom hangosan ,,bólogat", kicsit elvöösödtem mert láttam rajta hogy halotta. - Van nem messze itt egy gyors kajáda ott nagyon jó a hot-dog és extra nagyot kapsz egy kis áráért. - Magyarázta majd előrre indult lássú léptekkel hogy én is követni tudjam.
  Még ha a messze az is volt számomra csak egy percnek tűnt. Zaccal olyan jól elbeszélgettem mint senki mással. Kiderült hogy van bennünk néhány közös amit mégha csontra kis is beszéltünk Zac humorával mindíg kitudtuk jobban vesézni a dolgokat. Sokat mesélt magáról és kérdezgetett róla.

- Volt egy kutyám még régebben akit Cross-nak hívtak, imádtam de már öreg volt mielőtt ebbe a városba költöztünk volna. - Magyarázta szomorúan amitől megsajdult a szívem. - Ő volt az első állat akivel életemben elősször találkoztam és furcsa volt megtudnom hogy ugyan azon a napon születtünk. Lehet ezért is nőtt ennyire a szívemhez.

- Nekem csak egy hörcsögöm van akit Jame-nek hívok mert olyan a szőre mint annak a karakternek.

- Azt hittem az egyik szereplődről nevezted el. - Nevetett.

- Nem dehogy, még nagyon kicsi voltam mikor megkaptam és már szegényke még ha öreg is olyan mint tíz évvel ezelőtt. Ráadásul hangos is. - Panaszkodtam végül. - Amúgy kérdezhetek valamit?

- Már most is kérdeztél. - Szögezte le mosolyogva.

- Apádat nem ismerem és épp ez a probléma. Ha nem ismer mért néz rám úgy mint egy szörnyre?

 Zac egy kicsit meglepetten nézett rám majd komor arccal a lépteit vizslatta, aztán nagy levegőt vett.

- Az igazság az hogy erről nem szeretnék beszélni, de mivel jogod van hozzá ezért tömören elmondom: volt a múltamban egy kis ,,félreértés" mikor kicsi voltam és apám ezért szeretné elkerülni hogy ne ismétlődjön meg. Nem rád haragszik, csak a személyiségemre.

- Mert? Szerintem semmi baj a személyiségeddel. - Jelentettem ki, de láttam rajta hogy nem erről van szó amiről nem is akart tovább beszélni. Megértettem. Mélyen sohajtottam amitől egy kicsit lenyugodott és már sokkal jobban hasonlított arra a Zac-re akivel elkezdtem beszélgetni.
 Mikor elértük a kajádát kért nekem egy hot-dogot magának pedig egy kis sütit - mert teljesen tele volt. Mikor megjött a kaja megdöbbentem.

- Honnan tudod hogy a kecsapos a kedvencem?

- Tippeltem. - Mondta röviden majd beleharapott a sütijébe ami borzasztóan ismerős volt.
Nem ha akartam firtatni hogy miről lehet szó hanem inkább a kajálással foglalkoztam. És valóban olyan volt mint ahogy azt mesélte: extra nagy és extra finom. Akartam is mondani hogy máskor is eljöhetnénk ide, de nem akartam hogy bármit is félreértsen. Nem arról van szó hogy nem akarok vele ide jönni, csak szeretném ha minden ugyan ilyen maradna.
 Mikor végeztünk Zac nem hagyta hogy a kasszához mennjek és fizessek, szánt szándékkal ő akart mindent fizetni ami sokat jelentett nekem. És valamiért kezdtem úgy érezni magam mint egy randin - ha egyáltalán ilyen.
 Zac megjelent és a zsákomra nézett amit a kezemben fogtam.

- Add csak ide. - Mondta majd azonnal kicsúztatta a kezemből. Nem ellenkeztem és valahogy nem is akartam.

Bementünk a lakásba ami egy kis családnak tökéletesen megfelelt. Mielőtt fel is mentünk volna a lépcsőn csendre intett.

- Halkan anyám lehet, hogy az ágyat nyomja. - Suttogta. Bólintottam és felosontunk a lépcsőn egyenesen a szobájába.

A szobája túl normális volt, azt hittem egy olyan focista-szobába fogok bejönni ahol minden csupa...foci. Viszont helyette egy nagyon aranyos helybe léptem. A színek kellemesek voltak és jól illettek hozzá a bútorok, sok kép volt kitéve és a falon is látszott hogy valamikor képek függtek rajta. Furcsálva vettem észre hogy az asztalon egy lefordított képkeret égtelenkedik.

- Bocsi a rumliért, régen nem járt nállam senki. - Rumli? Lehet ennél is tisztább egy srác szobája?

- Nincs is itt rumli mit beszélsz? - Zac ezen kuncogot és láttam rajta hogy a gondolataiba mélyed.

- Valami baj van? - Hozztam vissza a valóságba és láttam a szemén hogy fájdalmas amit tettem vele.

- Semmi csak eszembe jutott hogy az oviban volt egy olyan haverom aki mindíg rendet tartott az egész játszó szobában, főleg az emeletes ,,lakásban" ahol mindíg eljátszottuk hogy randi... - Gyorsan elhalgatott.
Randizott egy haverjával?

- Biztos aranyos lány volt. - Szögeztem le amitől ő felszabadultan sóhajtott.

- Ja, szép emlékek egyike.

 Letette a cuccomat a puffjára majd az ajtó felé tartott.

- Maradj itt, mindjárt hozom az ágyneműdet. - Majd ki is ment a szobából. Mikor pedig halottam hogy kimegy azonnal az asztalához mentem meglesni a képet. Nem tudom miért de bennem volt az a tipikus kíváncsiság amit a nőkhöz szoktak kötni. No ezért szeretek én ilyenkor meleg lenni.
A képen két kis srác az egyik kalóz volt a másik pedig Pán Péternek volt beöltözve. A kalóznak kék szeme volt a másik szemét viszont eltakarta, barna a haja volt amint látszott hogy előtte szőke volt ami kunkorin tekeredett szerte a fején. Pán Péter talán Zac lehetett mert ugyan úgy csilogott a szeme mint mikor nevetve beszéltünk a gyorskajáda felé. Hatalmas barna szemei voltak viszont még ha sápadt is volt nagyon jól állt neki a zöld szín. Lehet hogy ő volt a legjobb haverja? Nem lehet más hiszen ölelkeznek, de akkor ezek szerint vele ,,randizot"? Egy pillanatra felcsendült benne valami csilingelés és azonnal visszatettem ugyan abba a pózba a képet ahogy volt. Zac belépet a szobába, az ágyneművel. Mikor rám nézett kicsit úgy tűnt hogy méreget mint valami bolti árút.

- Minden oké? - Vonta fel a szemöldökét.

- Ja, igen, miért? - Dadogtam. Zac az ágyára dobta az ágyneműt majd felém fordult.

- Kicsit lesápadtál, azt hittem valami baj van. - Hozzám lépett és a kézfejét a homlokomhoz illesztette. - Vörös a fejed és a homlokod is meleg. Biztos hogy minden oké? - Utóljára anyám aggódott értem ilyen szinten mikro elkaptam a bárányhimlőt.

- Semmi tényleg. - Győzködtem de nem tűnt úgy hogy sikerrel jártam.
Zac a következő gors pillanatban lefektetett az ágyra - potosabban rám parancsolt - és elővett a fiókjából egy lázmérőt amit azonnal alkalmazott rajtam. Mikor csipogott gyorsan megnézte mire összeráncolta a homlokát.

- Hőemelkedésed van. -  Mondta, és esküszöm olyan volt a hangja mintha durcázott volna. - Kinyitom az ablakot este és akkor lehet lemegy majd. - Rögtön ki is nyitotta az ablakot. - Maradj az ágyban én meg alszom a földön.
Zac elővett egy matracot és arra tette rá az ágyneműt amit nekem hozott. Próbáltam tiltakozni, de nem hagyta hogy másként döntsek. Zac betakarózott és felém fordult. Engem nézett.

- Miért foglalkozol velem? - Nem tudom miért mondtam ki hiszen élveztem hogy ilyen figyelmes velem, de nem állhattam meg szónélkül azt ahogy egy olyan srác foglalkozik velem akit még csak ma ismertem meg.

- Zavar?

- Nem, csak furcsa. Ma ismerkedtünk meg és úgy viselkedsz mintha pisis korunk óta egyyütt éltünk volna.

- Ja. - Nem jött ennél egyszerűbb válasz, viszont engem már a víz kivert tőle.

- A hot-dog. - Jutott eszembe. - Honnan tudtad hogy kecsaposan szeretem? És mikor megjelentem rögtön elnyomtad a cigidet ráadásul olyan közvetlenül viselkedsz velem mint még senki.

- Ezt most bóknak vegyem vagy azt akarod mondani hogy fejezzem be?

- Ne haddj abba... - Ez kicsit hülyén jött ki. - Csak furcs. Senki nem viselkedett így velem, úgyhogy veheted bóknak is.
Majdnem elsülyedtem szégyenemben. Így kezdeni egy mondatot és pasi előtt aki ráadásul hetero. Ha megtudja hogy meleg vagyok lehet elveszítem az egyetlen embert aki ilyen velem.

- Akkor bóknak veszem. - Mondta és láttam ahogy elhelyezkedig a párnán majd kettőt tapsolt és a lámpa lekapcsolt. Teljesen zavarban voltam. Még mindíg a saját beszédem hatása alatt voltam egy pillanatra azt hittem elsírom magam és ezért utálom is hogy ilyen gyenge vagyok.

- Timoti. Csak szeretném hogy tudd: jó fej vagy, nem is értem hogy miért nem vagy népszerű a suliban.

- Stréber vagyok, emlékszel? - Dörmögtem.

- Ha úgy nézzük a stréberség is lehet menő.

Ezt még senki nem mondta nekem, főleg így. Zac jó fejnek tart SŐT menőnek. Ennél többet nem is mondhatna senki, max egy de azt tuti nem találom meg. Nem mondtam semmit csak a sötétbe meredtem és elképzeltem ahogy alszik ami egyszerű volt mert halottam ahogy szuszog. Elősször éreztem magam emberinek az otthonomon kívül, az pedig itt volt Zac mellett. És ebben a tudatban sikerült elaludnom miközben az ő illatával megtelt takarót szagolgattam.


Reggel nem éreztem magam túl jól és még az ágyból sem volt kedvem kimászni, túl jól éreztem magam ebben a puha takaróban.
Zac még mindíg aludt, mikor az órára néztem rájöttem hogy vagy fél órát késtem már otthonról. Próbáltam vissza aludni de mikor sikerült volna megszólalt a telefonom. Gyorsan felpattantam mert én is megilyedtem akár csak Zac. Sietve felvettem.

- Anya?

- Timoti Miles! Hol a fenében vagy? Azt mondtad hogy a postásnál leszel és mikor felhvítam azt mondta színedet sem látta! Mi folyik itt fiatalember?

- Anya...igen nem ott voltam. Itt voltam Zacnél.

- Zac? Az a Zac? Csinált veled valamit?

- Nem, csak megkértem hogy engedjen be amíg romantikáztok.

- Tudtad? - Halottam anya hangján a felismerést hogy én is benne voltam a buliban.

- Igen, most keltünk fel amikor hívtál.

- És jól érzed magad?

- Nem egészen. - Mikor ezt kimondtam Zac feltápászkodott és elővette a lázmérőt. Miközben anyával beszéltem lemérte a lázamat.

- Mi történt? Fáj valamid?

- Nem csak rosszul érzem magam. - Csipogni kezdett a holni amit Zac meg is nézett és megmutatta a mérést. - Úgy tűnik lázam van.

- Van ott veled valaki?

- Igen, itt van Zac. Egész itt létemben vigyázott rám, még azt is megengedte hogy az ágyában aludjak. -  Zac a szobában készítette nekem egy gyors teát. Nem is tudtam hogy egy mini konyha van a szobájában.

- Az ágyában?

- Nem úgy nyugi, ő matracon aludt. - Az volt a baj hogy a szüleim tisztában voltak a hajlamaimmal.

-  Viszont nem tudunk rád vigyázni Tim, mindkettőnket behívtak dolgozni. - Sajnálkozott anya.

- Semmi baj majd gondoskodok magamről.

- Értem...ha bármi baj van csak hívj és már ott is vagyok! - Jelentette ki anya vidáman és elképzeltem hogy Hercules pózát felveszi ahogy ezt mondja - vicces anyám van annyi szent.

- És amúgy mikor jön vissza a tesó ha már itt tartunk?

- Ja, azt írta nekünk tegnap hogy csak nyáron jön majd haza London-ból.

- London?

- Igen. Azt írta áthelyezték a képzését így oda kellett utaznia.

- Akkor apa azért mert utána! - Világosodtam fel.

- Igen, segített neki pakolni csak nem akartunk szólni mert tudtuk hogy utánna mennél ha bele szakadsz is. - Nevetett.

- Persze, ő a nővérem!

- Rendben akkor, haza tudsz jönni egyedül?

- Szerintem igen, ti mennjetek csak nyugodtan.

- Rendben, akkor délután találkozunk. Szeretlek törpillám.

- Én is, és már sokszor megmondtam hogy ne hívj így! - Anya letette a telefont és tudtam hogy ez a beszélgetés még nem fog itt végetérni.

Meg ittuk a teát és felvettem a mai napra szánt ruhámat. Zac - a szó szoros értelemben -  bebújt a gardróbjába és ott öltözött. Lehet tudja hogy nem szeretek emberek előtt vetkőzni, amit meg is értett. Valahogy jobban szeretem az emberekben az empátiát mint a kedvességet - ami álltalában együtt jár.

- Készen vagy? - Kérzedte. Éreztem a hangjában valami furát amit nem tudtam beazonosítani, volt benne egy kis türelmetlenség  meg egy kis könyörgés féle amire nem tudtam magyarázatot adni - és mivel a vendéglátóm nem is akartam ezzel zaklatni.

- Igen. - Mondtam röviden mire ő kijött. Megvizsgáltam az arcvonásit. Mintha a világ végéről sietett volna ide olyan leizzadtnak látszott a homloka. Közelebb mentem hozzá hogy megvizsgálhassam mire ő meglepődött egy kicsit.

- Történt valami? - Kérdezett.

- Én is ezt kérdezhetném tőled... - nem is tudtam hogy kezdhetnék bele. - Olyan a homlokod mintha leöntöttek volna.
Zac letörölte a homlokát ami úgy elsöpörte az összes tincsét a homlokáról hogy elborzadtam tőle. Úgy tűnik be kell vetnek a nehéz tűzérséget.

- Jézusom Zac! - Mordultam rá. - Irány a zuhany, így nem mehetsz sehová.

- Mivan? - Végig néztünk egymáson és úgy éreztem nem ezzel a sráccal tanultam tegnap.

- Úgy nézel ki mint aki a kutya szájából vettek volna ki.

- Nem is igaz! - Úgy vágta ezt hozzám mint egy kis ovodás.

- Igazam van! Nézz magadra, megnézted egyáltalán hogy hogyan öltözöl fel és mitől izzadtál így le? Vagy rendbe teszed magad vagy én tesze! - Zac elgondolkodott és sunyin elmosolyodott.

- Én aztán nem! - Fordult el tőllem és dacosan karba tette a kezét. Hirtelen eszembe jutott mikor régen anyámmal csináltam ezt mikor nem akartam lefürödni vagy aludni, eszembe is jutott: felveszem az ő stílusát leszarva azt hogy az előttem lévő daccos ,,óvodás" kábé egy fejjel magasab mint én.

- Akkor majd én! - És nem várva a válaszát fülöncsítem és egészen a fürdőig rángattam ahol a vizet ráengedtem a hajára miközben lenyomtam a kád felé hajolva - és tetszett hogy nem ellenkezett.
Mikor végeztem a hajával és normálisan megszárítottam és megfésültem elégedett voltam az eredménnyel, bár nekem nem tetszett mégis olyan volt mint ő.

- Maradj itt. - Parancsoltam rá miközben tudtam hogy úgysem merne egy centit sem motcanni. Beléptem a gardróbjába és a ruhák között kotorásztam ami szét folt hagyigálva. Felvettem a földről pár darabot és megeletten vettem észre hogy valami nyálkás cucc félig rászáradt a zöld dzsekiére - valamiért nem voltam kíváncsi hogy mi is az - gyorsan bedobtam a sarokba ami nyálkás lett és kiszedtem neki a legjobb darabokat amik tetszettek és amik passzoltak is. Próbáltam egy kis macsóságot beleadni az összeállításba, hiszen a suli legmenőbb csávójáról van szó meg amúgy is csak menő cuccai voltak.
Beléptem a fürdőben a mosógéphez támasztotta a csípőjét. Mikor észrevette hogy ruhával jövök megdöbbent.

- Mi vagyok én próba baba?

- Ha nem öltözöl fel dormálisan akkor igen. - Nyújtottam neki a ruha csomagot és kisprinteltem a fürdőből majd az ajtaját és rácsaptam.

- Nem vagy az anyám! - Ezt már meg sem akartam hallani. Diadalmasan beléptem a szobába és összeszedtem a ruháimat és a szobáját is megcsináltam, már végeztem mikor megjelent. Kezdtem úgy érezni magam mint anya ilyen tájt.

- Utóljára álltalánosban viseltem ezt. - Mutatott a bőrzsekijére aminek az ujja kicsit lógott. Végignéztem rajat.
Fehér póló volt rajta ami nem volt betűrve, a dzsekién rengeteg cipzár volt a farmerja pedig kissé kopott volt és a kékes tornacipő pedig dobott a stílusán.

- Ahhoz képest egész jól áll. - Mosolyogtam rá. Zacnek szeme sem rebbent és csak engem pámult a szemeivel.
Nem tudom miért de tetszett ahogy bámult. Eszembe jutott ahogyan gondoskodott rólam tegnap és ma reggel, azt kívántam soha ne érjen véget viszont tudtam hogy Zac a nőket szereti, nem pedig engem - a hozzám hasonlót. Ez kicsit lefagyasztotta a mosolyomat és mint egy szikla le is esett. Azon kaptam magam hogy Zac itt van előttem és valami melegséget éreztem - az ő karjait. Átölelt, szorosan magához húzott nem törődve azzal hogy kinyomja belőllem az össze levegőt. Nem tudtam ezt mire vélni, összezavart pedig anyámtól kaptam az eszem mégsem tudtam mit kezdeni ezzel a helyzettel vagyis inkább nem tudtam mit akar. Mit akarhat tőlem ez a srác? A töri ötösét? Vagy egy barátot? Vagy engem? Túl sok reményt fűztem Zachez amit ideje elengednem. Mikor elakartam tőle húzódni nem engedett és a szorítása egyre erősebb lett aa arcát a nyakamhoz nyomta, nem éreztem mást csak a lehelletét.

- Hiányoztál Timoti. - Mi van? - Annyira sajnálok mindent amit ellened elkövettem vagy nem védtelek meg, pedig meg kellett volna. Sajnálom.

- Miről beszélsz? - Zac hirtelen megremegett ahogy ölelt majd lassan elengedett és a vállamba kapaszkodott. Valami volt az arcán ami ismerős volt. A bánat ami megmásította az arcát a szemei amik szomorúan néztek rám és a keze a vállamon amik felvették a sontom vonalát szinte belesimult. Szerettem volna átölelni, mondani neki hogy ne sajnálja azt ami megsem történt, viszont volt egy olyan érzésem hogyha ennyire bántja akkor nem lehetett semmiség, viszont fogalmam sem volt hogy miről beszél.

- Ne haragudj. - Zac elengedett. - Csak hirtelen rámtört valami...ne haragudj. - Zac felkapta a táskáját és kiment a szobából, le a lépcsőn majd ki az ajtón. Tudtam hogy ez lesz, túl sok reményt fűztem hozzá. Zac egy hetero srác aki ráadásul egy olyan eseményen ment keresztül ami ilyen hatással volt rá. Legszívesebben utánna szaladtam volna, de tudtam hogy feleslegesen erőlködnék. Még ha belé is szeretnék ő csak kihasználna az ágyban és kész. Apám óvva intett hogy kerüljem az ilyeneket - a maga hibájából okulva - és kénytelen voltam most is halgatni rá.


Suliba beérve éreztem ahogy a láz eluralkodik rajtam. Nem volt kedvem otthon maradni egyedül miközben tudom hogy ő ittvan. Tudni akartam mi folyik kettőnk között, vagyis inkább azt akartam kideríteni hogy miért volt olyan állapotban ami idáig elsodorta. Segíteni akartam neki bár nem ismertem és nekem volt a legkevesebb indokom hogy tudjam, mégis tudni akartam.
  Mikor megláttam Zac-et olyan volt mint tegnap, de mégis komorabb volt. Közelebb osontam hogy mindent haljak.

- Mi történt haver? - Kérdezte Frie.

- Semmi. - Hazudott.

- Ugyan haver. Nekem elmondhatod.

- Tudod...Tamy. - Frie arca hirtelen elkomorodott és Zac vállára tette a kezét.

- Haver, ne gondolj már rá. Elfelejtette. Vége. ÖRÖKRE. - Zac mérges pillantást vetett barátjára.

- Itt van, felfogtad? Itt van és nem mondhatom el neki. Egész nap itt látom és nem mondhatom el neki mit érzek mert széthasadhat a feje és meghalhat! Aznap is majdnem meghalt. - Zac a kezére pillantott és tudtam hogy szerelmi bánata van.

- Hiányzik. Annyira... - Zac-ből kitört a sírás, láttam rajta hogy min megy keresztül. A szerelme elfelejtette és ha tudná ki ő talán meg is halhat és még ha ezt is tudja mégis vissza akarja kapni: Hiányzik neki, de nem akarja bántani.
 Az ilyen férfiak irígylésre méltóak. Nem akarnak ártani a szeretteiknek de nekik is fáj hogy nem lehetnek mellettük mert az lesz a fájdalom okozója. Kicsit hülyén hangzik az én gondolatomban, de ez Zac számára talán a világ összeomlását jelenti.
Össze szedtem minden bátorságomat és kiegyenesedve oda mentem hozzá. Frie meglepetten nézett rám majd Zac-re aztán elslisszolt.

- Zac...jólvagy? - A teste megdöbbenten mozdult meg, de nem fordult felém. Aztán lassan felemelkedett útközben pedig letörölte az arcát.

- Hogyhogy jöttél? Már nem vagy lázas? - Nem értettem hogy miért értem aggódik mikor azért a Tamy-ért kéne aggódnia.

- Az vagyok, de túlélem. - Vontam meg a vállam. - Inkább azt mond meg hogy mi volt ez reggel. Tudom nincs semmi közöm a magánéletedhez, de hátha tudnék segíteni. - A hangom kicsit aggodalmasan hangzott.

- Az...semmi nem volt. - Tudtam hogy hazudik.

- Nem kell hazudnod. Csak úgy nem kér bocsánatot az ember valamiért ami ennyire megbántotta. Miért kéne megbocsájtanom? Nem emlékszem hogy olyat tettél velem amivel megbántottál volna. - Vártam a választ ami nem jött egyhamar.

- Egyenlőre csak legyen titok és ezzel együtt legyünk CSAK barátok. - Ettől megállt a szívemben az ütő. Tudja hogy meleg vagyok. Tud rólam mindent és én nem tudok róla semmit...

- Rendben, ez csak természetes. - Mondtam miközben éreztem hogy a hangom megcsuklik. Éreztem valamiféle fájdalmat a koponyámban, lassan hátrakaptam.

- Jólvagy? - Pattant fel Zac.

- Igen, csak egy kicsit féjni kezdett a fejem, lehet hogy a láztól van. - Hazudnom kellett mert be kellet látnom hogy sokkal többről van itt szó mint egyfajta láz. Valamiért a testem remegett, nem akartam ezt hallani és az agyam így is reagált. Mintha egy világ omlott volna össze bennem ettől a szótól és eszembe jutott valami. Egy fakard.
Zac átlendült az asztalon és elvette a kezemet a fejemtől és megnézte a tenyerem, nem volt rajta semmi méigis tudtam hogy valami mást lát benne. Tudni akartam mit.

- Mi a baj? - Kérdeztem mire Zac rámnézett. Nem mondott semmit, mire elrántottam a kezem. - Mond már el hogy mi a halál faszáért vagy ilyen!? - Ordítottam mire mindenki felfigyelt ránk. - Olyan vagy mintha ismernél miközben nem is voltunk soha barátok. Mióta együtt dolgozunk azon a szaron azóta úgy viselkedsz mintha egy kis ovis lennék akire vigyáznod kell. Miért vagy ilyen? - Éreztem hogy a könny kicsordul az arcomra. Miért? -  Miért érzem hogy ismerlek? Miért érzem hogy olyanok lehetnénk mint a barátok és mégsem vagyunk azok?

- Mert egy stréber vagy. - Mordultak rám a tömegből. A csapat közül kivált két srác akik közelebb léptek hozzánk. Kezdett lüktetni a fejem és ezt Zac is érezte mert rám nézett.

- Egy senki vagy aki nem barátkozhat a hozzá hasonlóval ez a szabályzatunk. Stréberekkel nem keveredünk pláne nem buzikkal.

- Ő nem BUZI! - Mordult rá Zac. - Ő itt Timoti Miles egy inteligens jófej srác aki sokkal több mint egy meleg... - Hirtelen megakadt a hangja. - Ő az enyém. - Szinte úgy mondta hogy csak mi halhassuk. Mi folyik itt?

- Tessék? - Türelmetlenkedett a főember.

- Halottad nem? Ő az enyém! - Sokkal hangosabban mondta mint előtte, de ezt az egész osztály halotta. A lébam pedig teljesen gyökeret vert. Frie jelent meg és láttam a büszkeséget az arcán.

- Mivel etetett be ez a nyavajás? Ne beszélj hülyeségeket.

- Lehet hogy hülyeségnek hangzik de igaz. - Mondta határozottan.

- Így van Mike. - Szólalt meg Frie - Zac már csak ilyen szokj hozzá hogy ő két csoport tagja, ahogy én is.
Ettől megdöbbentem. Miattam midenki melegnek valja magát? Kész őrület.

- Akkor alkossatok saját csapatott kis buzik!

- Elég legyen! - Szólalt meg egy ismerős hang a tanári asztalnál. Anya állt ott határozottan tartotta a testét amit kiemelt a kissé növő borostája, erős kezei az asztalt támasztották. Most ő hiányzott legkevésbé.

- Akár meleg akár nem akkor is az osztály és az iskola közösség része vagy elviselitek vagy el lehet menni. Ez az iskola nem tűri meg a rasszista látásmódot. - Anya az asztalra csapott. - Leülni!
Éreztem anya hangjában a feszültséget és ahogy vette a levegőt próbált lenyugodni és rám nézett majd Zac-re, valamiért rá szúrósabban nézett.

A biológia óra közben folyton Zac szavára gondoltam - ,,ő az enyém" - nem hittem hogy valaha is ezt a három szót fogom hallani. Egyszerre lettem szomorú és boldog. Szomorú azért voltam mert miattam hazudott hogy megvédjen és ebbe a legjobb barátja is beszélt. Boldog viszont azért voltam mert kiállt mellettem és elhittem egy pillanatra hogy szeret - ÚGY szeret. A történet amire midennél jobban kíváncsi voltam az Tamy története. Mi történt vele? Zac-et elhagyta és már nem emlékszik rá? És ha tudná hogy ő még mindíg szereti talán ismét összejöhetnének. Elképzeltem hogy Tamy hogyan nézne ki.
Kíváncsi szemekre gondoltam barna színűre, szőkésbarna haj vállíg érő, optimista és örök vidám akinek vannak gátlásai és mégis beleviszi Zac-et a jóba-rosszba miközben megmutatja neki azt a csöpnyi örömöt amit senki nem vesz észre. Szeretném ha ilyen lány lenne mellette már csak azért is mert megérdemli, hiszen kiállt mellettem, egy meleg mellett aki semmit sem jelent neki és mégis úgy tette mintha a legjobb barátom lenne. Lehetnénk azok is, vagy többek. Az életét viszont nem akarom ezzel tönkretenni.

Ezzekkel a gondolatokkal telt el a biosz és azon kaptam magam hogy nem is jegyzeteltem. Talán elkérhetném valakitől, de kötve hiszem hogy a nagy kísérletezések közepette bármit is írtak volna. Csüggedten hagytam ott a székemet és készültem hogy kimennjek a folyosóra hogy a kis búvó helyemre mennjek elmélkedni. Szükségem volt rá. Egyik pillanatban azt hittem szétszakad a fejem, a másikban pedig felhőtlenül boldog voltam. Miközben fájt a fejem halvány hangok törtek elő belőllem. Gyerek hangok és fa csörrenések majd egy sikoly és a nevem. Utánna csak sima fülsüketítő hangok. Szeretném tudni miaz. Apának nem akartam telefonálni hiszen dolgozik, ráadásul ha megtudná elküldene a kórházba. Az első emlékeim is ott kezdődtek. A kórházban feküdtem öt évesen és arra keltem fel hogy apám és egy férfi veszekedig miközben anyám próbálja csitítani őket és egy halvány gyerek sírás az ágyam mellett miközben pedig éreztem hogy valaki megszorítja a kezem. Hangokat nem halottam. Csak annyit érzékeltem a környezetemből amit az agyam engedett. Láttam hogy egy férfi  mellém áll és a kezem felé nyúl, de egy másik kezet szorít meg és elrángatja miközben a gyerek eszétvesztve hisztérikusan rángatózik és ordítva mozog az ajta, ilyedten felém néz és a szabad kezét felém, az ágyam felé nyújtja. Ki volt ő? Mit történt? Miért sírt? Próbáltam emlékezni hogy mi volt előtte, de soha nem sikerült, ha sikerült mindíg a sürgősségin kötöttem ki és keltem fel újra - a gyerek nélkül.


Mikor a búvóhelyemre értem - ami a suli végében volt egy bokor álltal elrelytett kerítés mögött - hirtelen le kellett buknom hogy ne vegyen észre az aki a helyemet ostromolja. A személy kilétét próbáltam kitalálni mikor hozzárohant valaki. Frie volt az. Közelebb mentem hogy ismét kihalgassam őket.

- Szerinted vette az adást? - Kérdezte Zac csügetten.

- Ha így lenne már rég a sürgősségin lenne. Nem emlékezhet semmire, ezt te is tudod.

- Tudom. - Zac felsóhajtott. - De mindenki tudja az igazat. Az érzéseimet és talán így nem fogják bántani.

- Ne vegyél rá mérget. Majd rajta tartom a szemem. - Mondta Frie. - Viszont úgy láttam hogy tetszett neki amit az imént csináltál. Mint oviban mikor nekiadtad a kardod. - Nevetett.

- Ja emlékszem - nevetett Zac is. - Aztán egy oszlopon kezdett gyakorolni. - Mindketten nevettek. A fejem egyre jobban fájt.

- De végül mindíg te vétted meg pedig te voltál a hercegnő. - Frie mosolygott de Zac nem.

- Hiányzik ha csak eszembe jut. A mosolya, ahogy a nevemet mondta és mikor megengedte hogy megpusziljam az arcát miközben ő rengetegszer kicsi csókokat adott nekem. Ez sokkal többet jelentett nekem. - Frie közelebb állt mellé.

- Tudom. Emlékszel hogy mindíg én játszottam a papot.

- Bárcsak igazi lett volna. - Sóhajtott - Annyiszor kértem meg a kezét és ő annyiszor mondott nekem igent. Ha emlékezne rám talán tényleg összeházasodhatnánk.
 Frie nézte ahogy csügetten mered maga elé miközben én úgy éreztem hogy szédhasad a koponyám. Nem akartam ordítani. Azt akartam hogy kimondja a Tamy nevét - Tamara.

- Tudom, de nem teheted. - Tiltakozott Frie.

- De Tim...olyan gyönyörű hogy sírni akarok a hiányától. Ötéves kora óta figyelem és szeretm szakadatlanul. Miközebn más lányt dugtam meg mindíg rá gondoltam, hogy mi lenne ha ő lenne alattam vagy fordítva.
 
Mikor kimondta a nevemet azt hittem felrobban az agyam és már nem éreztem semmit, csak a testemet ahogy elnehezülve legörnyed a fölre és lejjebb gurul. Az oldalamra értem és éreztem a fülemen keresztül hogy valaki rohan. Hirtelen megfordítottak és Zac kétségbe esett könnyes szemével találkoztam. Magához ölelt és mondott valamit amit nem értettem Frie pedig elszaladt. Zac hangja megakadt és arra gondoltam hogy tudnia kell. A cseppenként jövő emlékek amikor elősször pofán vágtam mert adott nekem egy puszit az oviban miközben és annyiszor csókoltam meg féltékenyen hogy az már fájt. Már akkor is olyan önző voltam hogy még az ördög is megírígyelné. Megerőltettem magam és a kezem az arcára raktam, erős tenyere végigsimította a reszkető kézfejemet és az arcához nyomta. Éreztem a könnyeit. Nem értem miért szeret hiszen annyiszor bántotam már. Vertem ahogy csak tudtam és játékból megvédtem töbször megkérte a kezem és én igen rebegtem. Akkoriban kihasználtam őt mert nem volt akkor sem senkim. Ő még is szeretett. Függetlenül attól amit vele tettem és gyűlöltem magam.

- Sajnálom Zac...Annyiszor bántottalak és te mégis szerettél. Én pedig kihasználtam az érzéseid. Aztán mikor rájöttem hogy mennyire szeretlek elfelejtettelek... Bocsáss meg nekem. -  Csak ennyit bírtam kinyögni mielőtt valami felerősödött volna bennem. Zac hangja...

- Nem mondj ilyeneket Tim. Mindíg tanusítottad hogy szeretsz. Amikor kinevettek a játszótéren vagy bárhol máshol te mindíg szétcsaptál közöttük. Megmentettél engem...az életemet.

- De én vertelek...többször is...önző voltam.

- Azért voltál önő és durva mert féltékeny voltál. Emlékszem bárki aki rám mosolygott mindíg reütöttél. Ez tetszett mert tudtam hogy fontos vagyok neked.

- De... - Zac elcsitított.

- Nem mondj semmit, ezután úgyis mindent elfelejtesz. - Mondta és szemei bekönnyeztek ahogy az enyém is.

- Nem akarom elfelejteni. Zac, házasodjunk össze! - Zac rám nézett - Legyen egy kertes házunk valahol. Lehetne gyerekünk is mint a szüleimnek...kettő is. Élhetnénk boldogan...négyen...ketten. Kérlek Zac. Ne haddj hogy elfelejtsem.
Zac elmosolyodott és bólintott.

- Megfogom akadályozni, bármibe is kerüljön. - Mondta határozottan.

- Szeretlek. - Nyögtem ki. Zac nem szólt semmit. Egy biztosítékom volt róla hogy szeret: megpuszilta az arcomat.

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés