Emlékeztem az óvodás koromra amikor Zac és én semmit sem szégyellve kéz a kézben jártunk az utcán és a óvodában és arra amikor valaki kedvesen ránézett és azonnal mérgesen néztem rá vagy rosszabb esettben pofon vágtam és ez nem volt másképp Zac-nél sem, bárkire rá mosolygott mindig megragadtam a fülcimpáját és arrébb rángattam amit aztán egy vita követett majd a pofonommal végződött. Csak pár percig bírtam ki nélküle és mindent szégyellve addig puszilgattam, ölelgettem míg meg nem bocsátott és mikor ez megtörtént elmagyaráztam neki mindent: féltékeny voltam és féltem hogy egyedül hagy. Még ha rengetegszer is mondta el nekem akkor sem hittem neki. Szeretem Zac-et régen és most is, de mégis rosszul esett hogy én voltam az a kis ördög aki mint kalóz elvette a gyerekkorát és egy ládába zárta és csak akkor vette elé amikor kellett. Így vissza gondolva szörnyeteg voltam de igyekszem felnőni és csak akkor elővenni ezt az oldalam amikor kell.

Eszembe jutott a baleset, amikor egy hatalmas autó telibe talált engem és felrepített mint egy rongybabát. Mikor az aszfalton ébredtem fel Zac a karjaiban fogott magához ölelt és keservesen sírt, bizonyára olyan voltam mint egy porcelán baba amit összefirkáltak a lányok minden féle író holmival. Szerettem volna azt mondani hogy nem lesz semmi baj és végre szerettem volna megkapni tőle az első csókját amiért olyan sürgetően szaladtam hogy még a véremet is képes voltam érte feláldozni.

Próbáltam elhessegetni az emléket azzal hogy a tegnapi csókunkra gondoltam, még ennyi idő után is vigyázott rám, gondoskodott rólam, aggódott értem. Minden porcikámban éreztem a csókja melegét és a puhaságát szinte egy pici puszinak lehetett volna nevezni, de nekem ez olyan volt mint az oltár előtti csók.

Körülnéztem az ágyam körül, mosolyra fakadtam mikor észre vettem ahogy apa a széken alszik, keze összekulcsolva a lábán nyugodott feje hátra hajtva a falhoz és csak egy hajszál választotta el attól hogy a szája kitáruljon mint a Bécsi kapu. A másik oldalon Hope volt és éppen olvasott egy könyvet, nem mertem megmoccanni annyira meglepett hogy ott volt a nővérem az első nő az életemben és remélem hogy az utolsó is. Később lépésekre lettem figyelmes és anya jelent meg az ágyam előtt, felé fordítottam a fejem és halványan elmosolyodtam mire anyám ezt viszonozta, és letette a mellettem lévő szekrényre a szendvicseket és az üdítőket.

 

- Jó reggelt Tapsi. - Üdvözölt anya majd puszit nyomott a homlokomra.

 

- TAPSI! - Kiáltott fel Hope mire egy hatalmas nagy bumm-ot halottunk anya háta mögött és mint kiderült apa olyan mélyen szundított hogy a kiabálás végett elterült a székkel. Mindannyian nevettünk miközben anya mosolyogva felsegítette a félkómás apámat, miután pedig felfogta hogy ébren vagyok azonnal  felém hajolt és átölelt a nyakamnál és Hope a másik oldalról követte a példáját miközben anya a kezemet fogta. Miután apa könnyes szemekkel eltávolodott tőlem leült a székére anyát pedig az ölébe szorította Hope a másik oldalon ugyan így tett.

 

- Jól érzed magad? - Kérdezte anya halkan miközben apa az ő vállába temette az arcát, sejtem mi folyik ott.

 

- Igen, annyira örülök hogy mindenre emlékszem és nem fáj miatta a fejem. - Mondtam mosolyogva.

 

- Amúgy nem is tudtam hogy Zac-ből ilyen vagány gyerek lett, jó pasit halásztál ki. - Nevetett Hope.

 

- Igen, de már nem is emlékszem hogy hogyan ismerkedtünk meg.

 

- Olyan régen volt? - Lepődött meg.

 

- Az óvodában ismerkedtem meg. - Válaszolt apa miközben anyát nagy nehezen kiengedte a szorításából.

 

- Akkor nem csoda. De akkor csak barátok voltatok vagy...?

 

- Mondhatjuk úgy is hogy együtt voltunk. - Hope álla leesett majd hatalmas mosoly terült szét az arcán.

 

- Az igen öcskös, korán kezdted de megérte. - Nevetett. - Van egy olyan érzésem hogy ti is össze fogtok nőni mint a szüleink. - Kacsintott anyáék felé.

 

- Éhes vagy Tim? - Kérdezte anya.

 

- Egy kicsit. - Válaszoltam és igyekeztem felülni.

 

- Szerintem neki nem szendvics kell hanem egy Zac-menü - Nevetett ismét mire apa türelmetlenül méregette Hope-ot, mikor észre vette magát elhallgatott. Anya szétosztogatta a szendvicseket és vígan el kezdtünk falatozgatni. Minden annyira olyan volt mint régen, négyen együtt és csak azt csináljuk amit minden normális család.

 

- Zac mikor ment el?b-Böktem ki végül.

 

- Miután kijött a műtőből az apja haza vitte, van egy olyan érzésem hogy vissza fog még jönni. - Kacsintott apa.

 

- Sokat kellet rám várni? - Kérdeztem mire mindenki rám pillantott mint valami elítéltre.

 

- Ez nem megválaszolandó téma kincsem. - Mondta anya lekezelően - Az a fontos hogy te jól vagy és nem kell ezek után remélhetőleg soha visszajönni.

Anyának igaza volt, soha többé nem kell felejtenem, normális életem lehet mint minden normális embernek és Zac is ott lesz velem, mi kell még? Próbáltam mosolyogni de inkább nem tettem ki tudja milyen fintor lenne belőle anyáékra meg nem akartam rá ijeszteni, főleg nem Zac-re. Miután befaltam az összes szendvicset miközben anyáék mosolyogva figyelték ahogy visszatér az étvágyam próbáltam vissza aludni. Belesüppedtem a kórházi ágyba ami már kellemetlenebb már nem is lehetett volna elbúcsúztam anyáéktól. Anya fájó szívvel ment el mivel nem akart egyedül hagyni, de apa és Hope a segítségemre volt hiszen anya egészségére is gondolni kell. 

Miután csak én voltam itt egyedül próbáltam elaludni ami nem jött össze könnyen. Zac járt a fejemben, a kicsi énje ahogy velem sétál ahogy kicsiként is úgy kényeztetett mint egy felnőtt, nem volt szex meg semmi ilyen mégis olyan kellemes volt az emléke mintha orálisan elégített volna ki - ami még nem fordult elő velem. Már az egész testem lüktetett a gondolattól és hatalmas mosoly terült szét az arcomon és dédelgettem magam az emlékeimben.

 

Egy lágy érintésre keltem fel, egy puszira ami a kézfejemen éreztem, tudtam hogy ki csinálta és nem akartam hogy abba haddja. Zac eljött meglátogatni és talán egyedül, annyira szerettem volna ha megcsókolna szinte úgy vágytam rá mint anya nutellás kenyerére csak ez százszor jobb.

 

- Szia Zac. - Suttogtam mire puszilgatás hirtelen abba maradt, letette a kezem és mintha ott sem lett volna. Gyorsan kinyitottam a szemem és felültem, az ágy előtt egy kissé sötét bőrű fiú ment el aki csak egy pillanatra nézett rám de még azt is szemre hányóan, a tekintete világos volt, de mégis tüzes, szinte égetett amitől rettegtem. Arcán csak úgy világított a tiszta gyűlölet, de mikor kiment az ajtón szinte miden félelem belém szált. Zac ments meg!

 

Nem voltam képes aludni, folyton az a dühös szempár jutott eszembe amin szinte kivetült az összes haragja. Féltem hogy visszatér és én ebben az állapotban talán még védekezni sem tudok. Az oldalamon feküdtem és nem mertem az ajtó felé nézni és sajnáltam is hogy nem volt függönye az ágyamnak. Egy kis csendet hagytam a fejemnek mire valaki megérintette a vállamat és reflexből olyan pofont kevertem le az illetőnek hogy az én kezem is éget. Zac állt előttem és szinte csak állt miközben arca csak úgy pirosodott ahol elkaptam. A szám elé tettem a kezem és megdöbbentem, nem akartam bántani.

 

- Jaj Zac...ne haragudj. - A kezéért nyúltam majd  feltérdeltem és megsimítottam a hatalmas pirosodó felületet. Zac csak nézett rám semmi reakció nem tört ki belőle és félni kezdtem a gondolattól is.

 

- Semmi baj. - Simította végig a karomat. - Régen nem kaptam ekkora tockost. - Sután mosolygott. - Mi történt?

 

- Nem tudom. - Próbáltam levegőhöz jutni. - Itt volt valaki akire azt hittem hogy te vagy, megpuszilta a kézfejemet. Mikor a nevedet mondtam abba hagyta és dühösen elviharzott. Azóta félek hogy vissza jön.

Zac arcán végig futott a döbbenés aztán a harag, de próbáltam lecsillapítani magát - utálom ha miattam nem mutatja ki hogy mi van.

 

- Hogy nézett ki? - Zac levette az arcáról a kezemet és erősen összekulcsolta az ujjainkat.

 

- Kissé sötét bőrű világos szeme volt a haja sötét...úgy emlékszem. - Zac arcán végig futott a harag és mormogott valamit mire a szabad kezemmel ismét megfogtam az arcát.

 

- Ki az? Ismered? - Kérdeztem szinte feszülten. Zac rám nézett, a tekintete nyugodt volt de a keze csak úgy remegett az idegtől, attól féltem mindjárt felrobban.

 

- Az óvodában Con-nak hívtuk, de a rendes neve Conor. Mindig is érdeklődött utánad de én leállítottam még az általános előtt. - Zac gondolkodóba esett. - Úgy tűnik megtudta hogy ismét emlékszel mindenre és rád startolt, de bízd csak ide, én majd megállítom. - Biztatott Zac.

 

- És hogyan? - Eszembe jutott az a haragos tekintete amitől kirázott a hideg.

 

- Úgy mint régen, de ha nem tágít bevetem amit kell. - Zac a két keze közé fogta az arcomat és a homlokunk össze koccant.

 

- Milyen nehéz tüzérségre gondolsz? - Kérdeztem suttogva.

 

- Majd meglátod, te csak gyógyulgass majd mindent elintézek. - Suttogta biztatóan.

 

- És ha nem jön össze az sem? - Bizalmatlankodtam.

 

- Akkor majd kinyírom. - Kuncogott. Nem akartam többet tudni, tudom hogy Zac okos fiú biztos kitalál valamit.

 

- Azért légy óvatos nem szeretném ha börtönbe kerülnél amiatt a szarházi miatt. - Dünnyögtem mire Zac elmosolyodott.

Zac csókot adott az ajkaimra ugyan olyan puhán volt mint annak előtte. Bele kapaszkodtam a karjaiba ami erősen magához húzott az arcomnál fogva. Addig csókolt amig nem nyögtem, aztán az egyik kezét levette az arcomról ami egy mérges nyögést váltott ki belőlem. Zac megfogta a derekamat és felemelt majd az ágyra fektetett. Miközben egyre erősebben és árván csókolt kinyújtottam a lábamat, hagytam hogy ellazítson. A nyelve a számba hatolt és mint két madár násztáncot jártunk a számban amibe aztán ö nyögött bele, bár még soha nem csókoltam senkit rajta kívül de semmi pénzért nem cserélném le. Levegő után kapkodva váltunk egy egymástól, Zac kipirultan nézett végig az arcomon majd vissza és a szememnél állapodott meg. A szemeiben csillogott valami olyan amit én nem ismertem, de talán ő jobban ismerte hiszen annyi lánnyal feküdt már le miközben engem várt hogy volt ideje mindent gyakorolni és megfigyelni. A vérem csak úgy száguldott és ezt a rám kötött gép sem hagyta figyelmen kívül, Zac mikor a műszer képernyőjére nézett és gonoszul elmosolyodott. Egy hosszított csókkal töröltem le róla azt az idegesítő vigyort. Zac visszanyomott a párnára és még jobban meghosszabbította a csókot ami lassan és fájdalmasan szakadt meg.

 

- Szeretlek Tapsi. - Suttogta miközben szemei az enyémbe mélyedtek.

 

- Én is téged Pán Péter. - Mosolyodtam el az emlékétől. Egy darabig néztük egymást majd mellém feküdt és oldalára fordulva egymást néztük. Zac beletúrt a hajamba.

 

- Nyugodtan aludj Timothy, én itt leszek és vigyázok rád.

 

- Még éjszaka is? - Néztem rá reménykedve.

 

- Míg csak itt vagy addig itt leszek. - Kezét végig simította az arcomon mire behunytam a szemem és az emlékezetembe véstem az érintését mert hozzá fogható nem volt soha és nem is lesz. 

 

****************************************************************************************************************************

 

 Mikor felébredtem éreztem hogy Zac keze a derekamon pihen és a nyakamban szuszogott. Végignéztem rajta és egészen a mellkasomig lecsúszott. Feje a mellkasomhoz szorult a lábai az ágy végét súrolta míg lábujjai lelógtak, elmosolyodtam a látványtól. Még ha Zac menőnek is mutatja magát ő mindig csak egy bújós kis maci lesz ami ráadásul az enyém.

Beletúrtam a hajába és simogatni kezdtem, olyan puha és selymesek voltak a fürtjei hogy nem bírtam ki hogy ne szagoljak bele, kókusz illata volt ami meg volt spékelve egy kis eperrel egyszerűen imádtam azt a kombót és csak egy dolog tartott vissza attól hogy a hajával kezdjem a felfalást: nem akartam hogy felébredjen. Mikor abba hagytam a simogatást egy panaszos dünnyögést halottam, teljesítettem a panaszos kérését és ismét simogattam. Zac felhúzta magát egészen a nyakamig és azon kaptam magam hogy megnyalja az ádámcsutkámat kellemesen kirázott a hideg, a tettes hatalmas szemeivel felnézett rám és angyalian elmosolyodott amitől a szívem is megolvadt - hogy lehet valami ennyire aranyos!?

 

- Jó reggelt hercegnő. - Kacsintott rám.

 

- Neked is hős lovagom. - Jobban beletúrtam a hajába. - Hogy aludtál?

 

- Mint a kis angyal. - Nevetett. - És te?

 

- Mint akit agyon vertek. - panaszkodtam mire Zac felhúzta magát míg az arcunk egyenes vonalban nem találkozott.

 

- Hogyhogy? - Nézett rám döbbenten.

 

- Hát...nem tudom. Amint becsuktam a szemem máris aludtam. - Vontam meg a vállam. Zac elmosolyodott.

 

- Akkor alaposan kiüthettelek. - Kacsintott ismét.

Miközben egymást néztük a csókjára gondoltam amit nem rég adott, olyan forró volt még az emléke is mintha belém égette volna. Szerettem volna, hogyha ismét megcsókolna ugyan úgy, vagy jobban bár azt lekörözni nem hiszen hogy bárki is tudni fogja. Közelebb csúsztam hozzá míg az orrunk össze nem ért, ő pedig csak nézte minden mozdulatomat és nem volt hozzá semmi biztató szava mert ő is tudta hogy a szeme többet mesél mint kellene. Láttam benne a vágyat hogy ismét megcsókoljon és tovább vigye az iramot egészen addig amíg ruha nélkül fogok alatta fetrengeni, be vallom mikor kielemeztem ezt bennem is felforrósodott valami, szinte feltüzelt a tudattal, de ki kellett tartanunk hazáig hiszen nem tehet magáévá egy kórházi ágyon amiket nagy valószínűséggel kamerák is figyelnek. Biztatás képen megcirógattam az arcát mire még a szeme csillogása is megváltozott, ő is arra gondolt amire én. Végigsimította a csípőmtől egészen a vállamig eső részeket utána át ért a hátamra és a pólóm alá nyúlt hogy jobban hozzá férjen a csupasz bőrrészhöz. Finoman végigszántotta az ujjait bőrömön és éreztem hogy  a sejtjeim kellemes töltéseket kapnak tőle és még ha taszító is volt számukra még többet akartak és én csak egyetérteni akartam velük. Zac elmosolyodott és egy halvány csókot nyomott az államra mire nem bírtam ki hogy ne nyögjek, ő pedig először ledöbbent majd kellemes mosoly futott végig az arcán, majd felült és engem nézett. Abba hagyta a cirógatást és én már azonnal bele pusztultam a hiányába és panaszosan elkezdtem morogni mint ő annak előtte. Ő pedig csak egy aggódó mosolyt küldött és nem tudtam mit akar ezzel mondani, megértette az üzenetemet és majd később folytatja. Zac az órára nézett és bizakodóan rám nézett, lehajolt hozzám és megcsókolt. Ismét éreztem hogy vigyázni akar rám, de párosult hozzá egy kis türelmetlenség és erő, tudtam hogy kíván engem ahogy én is őt.

 

- Akarlak... - Mondta suttogva, a hangja kétségbe esettnek tűnt.

 

- Én is téged...itt viszont nem csinálhatjuk Zac, nem is tudom hogy kell. - Mondtam zavartan mert igazat mondtam és ez sokkal jobban fájt mint hittem, féltem hogy csalódást fogok okozni neki azzal hogy szerencsétlenkedek alatta.

 

- Nem baj kicsim - végigsimított az arcomon. - bízd rám magad és garantálom hogy élvezni fogod. - Mondta rossz fiús mosollyal az arcán.

 

- Abban nem kételkedem. - Próbáltam nevetni, de olyan sutára sikeredett hogy inkább abba hagytam.

Zac nem szólt semmit csak az ajkaimon végig simított a mutató ujját majd az államon és a nyakamon aztán megállt a helyét pedig az ajka vette át. Végig csókolta a nyakamat amíg csak izgató pontokat talált, hátra emeltem a fejem hogy több ismeretlen pontomat fedezze fel ami sikerült is neki, úgy csókolt és úgy nyalogatott hogy bele vesztem közben pedig a pólómat kezdte ki gombolni. Mikor sikerült leszednie a pólómat a mellkasomnál folytatta, azon kaptam magam hogy egy millimétert sem hagyott ki, aztán pedig a mellrészemet kezdte jobban felfedezni aztán...

 

- Zac. - Nyögtem hangosan és a hajába kapaszkodtam. - Ki fogsz nyírni. - Nyögtem és éreztem hogy lent is mindenem felgyullad. Addig nem hagyta abba a mellbimbóm izgatását amíg el nem engedtem a haját, végleg megadtam magam teljesen kiszívta minden energiámat. Ismét végig szántotta a bőrömet egészen a medence csontomig majd rám nézett. A tekintetétől teljesen kivoltam, láttam benne hogy engedélyt kér a tovább haladáshoz és én nem tudtam ellenállni a csábításnak csak annyit tudtam tenni hogy fekvő helyzetbe szorítottam a fejem és megadóan nyögtem mire ő lejjebb csúsztatta a nadrágomat egészen a térdemig. Éreztem ahogy hozzám ér, próbáltam csendben maradni a biztonságunk kedvéért de nem ment, a kéj ami elöntött az olyan volt bennem mint egy időzített bomba ami bármikor felrobbanhat bennem és ezt nem tudtam volna megakadályozni egy könnyen. Hatalmas lüktetést éreztem a medencém alatt amikor a szájába vett, egy pillanatban azt hittem hogy ott pusztulok még ha lassan is vett a szájába mintha egy bomba kanócát gyújtotta volna meg bennem. Mikor megszoktam a lassú élvezetet kezdett felgyorsítani és ügyelt rá hogy minden mozdulatot szokjak és élvezzek egyszerre, olyan figyelmes volt velem hogy bele pusztultam. A hangok ami kijöttek a számból megleptek még engem is és még ha szerettem volna elhalkítani éreztem hogy a büntetésem az volt hogy lelassult a mozgása, azt akarta hogy olyanokat nyögjem, sikongassak olyan hangerővel hogy még a halott is meghallja. Szerettem volna minden kívánságát teljesíteni, de ezen a helyen óvatosnak kellett lennem mivel nem szerettem volna ha Zac-et azzal vádolnák hogy betegeket erőszakol miközben csak engem akar kielégíteni.

 

- Zac...nem bírom...már - Nyögtem kétségbe esetten mire ő úgy reagált hogy az utolsó nyomásnál tövig vette a szerszámomat és  rögtön bele élveztem, alig vett levegőt és csak nyelt mikor kivett a szájából rám nézett nem is törődve a szeretkezés fehér nyomaival. Felém hajolt és egyenesen a szembe nézett, alig kaptam levegőt és éreztem hogy ő is hasonló képen érez, átkaroltam a nyakát és az arcához hajoltam és a fehér nyomaimat lenyaltam az arcáról, a nyelvemet nyújtva hagytam hogy lássa mit szedtem le róla mire ő azonnal a szájába vette a nyelvemet és az ajkaimat, hátamra fektetett és ismét elkezdtük a táncunkat a szájában és hagyta hogy minden milliméterét felfedezzem. Mikor abba maradt a csók hosszasan lihegtünk hogy rendezzük a tüdőnket - ami nehezen ment. Hosszasan néztük egymást majd egy gondolattal megtörtem a csendet.

 

- Legközelebb, nálad vagy nálam csináljuk.

 

- Mert? - Értetlenkedett.

 

- Ez nyilvános hely Zac, bármikor ránk törhetnek és téged szexuális zaklatással vádolhatnak ami nekem nem tetszene.

 

- És mikor legyen legközelebb?

 

- Majd kiderül, de előtte körültekintőnek kellene lennünk, nem?

 

- Ha te mondod. - Vonta meg a vállát majd még egyszer megcsókolt.

 

Személyesen Zac öltöztetett fel az anya által hozott ruháim egyikébe mondván hogy ez a bosszú amiért a zuhany alá nyomtam.

Egy kék pulcsit adott rám aminek kapucnia volt és egy fehér farmert, feladta rám a torna cipőmet is amit meg is kötött mondván hogy gyenge vagyok még a hajolgatáshoz. Tetszett hogy ennyire figyel rám és nem is hiszem hogy lesz olyan ember rajta kívül aki így fog rám vigyázni, ezért én is vigyázni fogok rá és a kapcsolatunkra. 

Zac miután mindennel végzett rám parancsolt hogy feküdjek le amíg nem jön az orvos hogy beszéljen vele az elmenetelemről. És be kellett vallanom hogy már nagyon haza akartam menni, miután vissza kaptam az emlékeimet tudtam hogy folyton ugyan azon az ágyon kezeltek ugyan azon az emeleten és már untam.

 

- Haza akarok menni! - Duzzogtam.

 

- Nyugi Tapsi mindjárt haza érsz, csak jönnie kell az orvosnak vagy egy nővérnek és már mehetünk is.

 

- De én most akarok, annyira unalmas már ez a hely, szinte folyton ide hoztak kezelésre. - Láttam Zac arcán hogy kezd egy kicsit feszült lenni, de mégis igyekezett lenyugodni, talán megértette miről beszélek viszont nekem is jobban vigyáznom kéne a számra mielőtt Zac-et teljesen eltaszítom magamtól.

 

- Bocs, túl sokat panaszkodom. - Mondtam sajnálkozva mikor Zac lehuppant mellém.

 

- Semmi baj, már amúgy is hiányzott. - Mondta mosolyogva. Mikor rám pillantott én is tudtam hogy mire gondol, láttam a szemében azt a megkönnyebbülést és még is szégyelltem magam, annyit várt rám közben pedig hazugságokba, álcákba taszította magát...miattam. Tudtam hogy a szemére kell vettnem a nyilvánvalót.

 

- Hiányzott a hiszti? Milyen ember vagy te? - Zac rám nézett majd egy gyors mozdulattal az orrunk ütközött

 

- Nem a hiszti hanem aki hisztizik. - Itt égtem ki teljesen. Hogy lehet ilyen balfasz? Rosszabb vagyok mint anyám, viszont én senkit nem akarok elkergetni magamtól főleg nem Zac-et, egy ilyen szeretőt vétek is lenne ráadásul szeretem is.

 

- Engem nem zavar ha hisztizel néha csak ne vidd túlzásba mert az agyamra fogsz menni. - Mondta figyelmeztetően.

 

- Igyekezni fogok. - Megengedtem magamnak egy mosolyt amit ő is csókkal próbált letörölni de én hogy vissza vágjak belenevettem a csókba, Zac azonnal az ágyra döntött és elszakított magától de rögtön elkezdett csikizni amitől akkorákat sikongattam és nevettem hogy vízhangzott a szobában, mertem reménykedni hogy nem felejtette el a csikis pontjaimat ami a derekamnál egészen a hónaljamig terjedtek. Zac addig csinálta míg könnyek nem gyűltek a szemebe és mikor emlékezetnek látta az idejét belefújt a nyakamba amitől akkorát nevettem hogy még a könnyeim is kicsordultak. Átkaroltam a nyakát és ő felém hajolt majd letörölte a kicsorduló könnyeimet miközben én rá mosolyogtam - még mindig a csikizés hatása alatt voltam. Láttam ahogy rám mosolyog olyan szerényen hogy még jobban elolvadtam, ő felettem volt én alatta és mégis úgy nézett rám mintha egy angyal szerűség lennék, alacsony rangú ként is valamivel több vagyok a szemében, a kedvese, a múzsája...

 

- Te vagy az egyetlen kincsem. - Suttogta. Mintha olvasott volna a gondolataimban és csak még erősebben szorítottam magamhoz.

 

- Akkor védj meg Pán Péter, még a végén jön Hukk és elrabol. - Mondtam nevetve.

 

- Azt soha. - Próbált ő is poénkodni viszont a szeme azt sugallta hogy komolyan gondolja amit mondott.