Miután elvégezték a teszteket boldogan jelentették be hogy Timothy haza mehet. Teljesen oda voltam ezért a srácért, mivel legtöbbször kiszámítható, de néha úgy meglep hogy azt nem is tudom felfogni.

A legnagyobb meglepetés az az volt amit az első alkalmunk után mondott hiszen a legtöbb nő azt várja el egy férfitől hogy kemény és magabiztos legyen, de hát Tim nem is lány ugyebár. Próbáltam minden sejtemmel rá koncentrálni minden mozzanatát megfigyelni, kivizsgálni és a memóriámba égetni hiszen fogalmam nincs mennyit változhatott annyi év elteltével - bár boldogan nyugtáztam eddig hogy csak félénkebb lett.

Timothy-val éppen haza felé haladtunk, beszéltem az apjával előtte hogy én kísérem haza. Tim a kezemet fogta az utcán menve amit én nem utasítottam vissza és nem törődve a fenyegető tekintetekkel még erősebben szorítottam a paci kezét és büszkén kihúztam magam amivel azt sugalltam ,, Ámuljatok és bámuljatok mert ő az én szépségem". Volt pillanat amikor szegény tapsim annyira zavarba jött a bámészkodóktól hogy elakarta engedni, de a szorításom vissza vonzotta ami több volt nekem mindennél. Oda hajoltam a füléhez.

- Ne félj kicsim majd én vigyázok rád. - Tim elmosolyodott miközben arcát rózsaszínre festette a mondandóm. Szerettem volna többször így látni, a kezemet fogja miközben halványan elpirul és én büszkén állok mellette.

Mikor a házhoz értünk udvariasan ajtót nyitottam neki mire ő aranyosan elmosolyodott és előre ment, beléptem és bezártam magam mögött az ajtót. Tim beljebb sétált és mint egy sunyi róka körül kémlelt, amint észrevett valamit felegyenesedett és balra sétált mint aki most cserkészi be a zsákmányát.

- Apa! - Kiáltott Tim mire Miles ijedten fordult hátra s abban a pillanatban felkapta a kis testet.

- Timothy! Hál' Istennek itt vagy! Boo, itt van Tapsi! - Kiabált  a folyosó felé mire egy pillanatra sem engedte el én pedig csak az ajtóból néztem a jelentet. Halottam a hangos lábdobogásokat a lépcső felől és tudtam hogy az anyja jön lefelé, illedelmesen hátra léptem, de ami a lépcsőn lerobogott arra nem számítottam. Az emeletről Mr. Tomlinson szaladt le egészen a konyháig és csatlakozott Mr. Miles-hoz és magához ölelte Tim-et.

- Anya! - Örvendezett Tim és Mr. Tomlinsont magához ölelte. Végképp nem értettem semmit. Tim rám nézett és látta rajtam a döbbent értetlenkedést, mire ő hozzám szaladt kiszedte a csomagot a kezemből és beljebb húzott a konyhába.
Egy darabig csak nézett rám a hatalmas csillogó szemeivel, a kezein éreztem hogy azon kattog az agya hogyan is mondaná el nekem az igazat, vártam.

- Zac...tudod te vagy az első ember akinek elmondom ezt a titkot. - Sóhajtott és Tomlinson-ra pillantott majd vissza rám. - A szüleim melegek. Mr. Tomlinson az anyám és Mr. Miles az apám.
Az arca kissé lángolt a zavartól és én csak pislogtam, a szülei melegek, ráadásul pasik?

- Az apád azért védett tőlem mert attól félt hogy meleget csinálok belőled mert nekem ez a megszokott. Bár igaz megszokott, de semmi pénz ért nem csinálnék belőled meleget.
Nekem csak egy kérdésem volt...

- Hogyan?

- Hm? - Kíváncsian rám nézett, próbáltam lazítani de még ha sikerült is még mindig meglepetten álltam.

- Hogy sikerült megszületned? Hálát adok érte hogy így sikerült csak fura hogy két pasinak...sikerült.
- Hidd el én is furcsálltam. - Kuncogott Tim. - És tudtad hogy az orvosok között van titokban egy olyan orvos szak ami direkt ilyen esetekkel foglalkozik?

- Tényleg? - Lepődtem meg.

- Igen, bár a pontos nevét nem tudom a szaknak, viszont ha gondolod megkérdezhetnénk. Még soha nem jártam ott és tök jó lenne, és lehet okosabbak is lennénk egy fokkal. - Lelkesedett, mire én lecsitítottam.

- Szívesen elmegyek veled DE előtte csináljuk meg azt a szarkupacot és utána több időnk lesz ezen agyalni. - Kacsintottam rá.

- Igaz, el is felejtettem hogy olyanunk is van. - Gondolkodott el kissé szomorkásan. Könyörgően Mr. Tomlinsonra néztem és az arcát nézve le esett neki mit üzenek. ,,Megehetem?"

- Akkor csináljuk meg minél előbb, de annál jobban! - Lelkesedve szökellni kezdett és a szüleire nézett, mire az anyja egy névjegykártyát adott át. Timothy gyorsan a nadrágzsebébe rejtette és kezén fogva felszaladtunk az emeletre.

Timothy szobája még az enyémnél is jobb volt. A padlót egy hatalmas szőnyeg fedte el aminek csodás nyugtató kék színe volt, az asztala sötét barna színű a széke pedig fekete - gurulós ráadásul. Az ágy egyszemélyes volt aminek a szélén volt rács. Kérdőn Tim-re pillantottam aki éppen a reakcióimat fürkészte és az ágyára mutattam, zavarodott felkapta a fejét.

- Az azért kell hogy ne essek le az ágyról, nagyon mocorgós vagyok álmomban, mikor kisebb voltam néha alva jártam.

- Akkor ha esetleg eltünteted akkor szívesen leszek a rácsod. - Kacsintottam rá mire ő fülig elvörösödött.
Tovább kémleltem a szobát ami nyugtató zöld színű volt ami tökéletesen passzolt a szőnyeghez, szinte úgy vettem észre hogy igyekeznek egymást kiütni. A szekrénye szintén fehér volt amit kék csíkok szegélyeztek kocka alakban és mint egy spirál befelé haladva egyre sötétebb lett - Nem szédül bele reggelenként? A polcai is hasonló színűek voltak amire katona sorban álltak a könyvek köztük az egyik ismerős volt.

- Ismered a Széthullott Birodalom trilógiát?

- Igen, a novellája is megvan.

- Van novellája?

- Igen, ahol én vettem az már az utolsó volt, de ha szeretnéd kölcsön adom. Neked ki a kedvenced?

- Nem tudom...talán Rike testvér.

- Nekem Sim a kedvencem.

- A srác aki olyan mint egy pálcika de a szemével úgy tud gyilkolni mint Jorg? - Bólintott. Felé hajoltam és a fülébe suttogtam.

- Kicsit rád emlékeztet, nem gondolod?

- Dehogy! - Vágta rá - Ha én úgy tudnék gyilkolni sok ember már nem is élne. - Nézett rám kissé durcásan mire én elmosolyodtam. Egy gyors pillanatra az ablakra néztem amit egy csodás fehér függöny takart látva a zárat átsuhant a fejemen a gondolat ,,ide nem lesz nehéz bejutnom".
- Amúgy aranyos szoba. - Pillantottam Tim-re akinek a vonásai ellágyultak.

- Köszi, bár majd szeretném átalakítani. Szóltam apának hogy majd segítsen, de jelen esettben majd csak nyáron tudunk rendezkedni.

- Majd szólj és akkor én is beszállok. - Kacsintottam rá ismét. Egy darabig csend volt. Tim leült az ágyra és a szekrény felé bambult, mellé ültem én is és a tekintetét követtem ami a szekrény és a fal sarkában ért véget.

- Ott van a mumus? - Kérdeztem mosolyogva mire ő kissé durcásan rám nézett.

- Nincs ott semmilyen mumus, csak gondolkodtam. - Mondta határozottan szemei szomorkásan rám meredtek.

- Min gondolkozol tapsim? - Közelebb hajoltam hozzá, a vállunk, lábunk és a halántékunk összedörzsölődött. Tim hozzám simult és én megfogtam a kezét.

- Rólunk. Arról ami régen történt. Ahhoz képest hogy bántottalak mégis sokáig kitartottál mellettem, pedig biztos sok lány tetszett már neked.

- Egyik sem tetszett úgy mint te. Mielőtt lefeküdtem volna velük elképzeltem hogy te vagy ott, bár a hangjuk nem olyan volt mint a tiéd, de valamennyire éreztem ezzel hogy velem vagy.

- Ha ennyire szerettél miért nem vallottad be? - Nézett rám Tim miközben a homlokomat össze súrolta az enyémmel.

- Egyszer már elmondtam, még elsőben év elején. Azonnal a sürgősségire vittek és anyád megfenyegetett ha még egyszer ez történik azt megemlegetem. - Egy pillanatra vissza emlékeztem a mérges Tomlinson arcra. - Ha az volt a terve hogy elvigyen máshová azt nem éltem volna túl. - Mélyen a szemébe néztem.

- Inkább nézted ahogy egyedül vagyok a suliban? - A szemei bele fúródtak az enyémbe.

- Nem tehettem mást, biztos voltam benne hogy anyádék elvittek volna és azt nem bocsájtottam volna meg senkinek.

- Ha megtörtént volna megkerestél volna?

- Még a pokolba is elmentem volna érted.

- Ez legnyálasabb szöveg amit halottam, de azért aranyos. - Mosolyodott el és az ölembe vetette magát. Fejét a nyakamhoz dörzsölte mint egy doromboló cica, féltve magamhoz szorítottam, éreztetni akartam vele hogy itt vagyok, és a világ minden kincséért sem engedném el.

- Sajnálom hogy ilyen sokat kellett rám várnod. - Suttogta a nyakamba majd egy puszit adott rá.

- Fájdalmas volt, de minden másodperc megérte. Láttam ahogy egyre szebb leszel, bátrabb és boldogabb még ha nélkülem is. Sokszor néztelek régen órán és a folyosókon miközben a ,,barátaimmal" csajoztam, élvezettel néztelek. És most itt vagy és nem is foglak elengedni. - Tim elmosolyodott és még egyszer hozzám dörgölőzött.

- Bár tudnék verset írni. - Sóhajtott. - Akkor letudnám írni mit érzek. - Még erősebben magamhoz szorítottam.

- Próbáld meg kincsem neked biztos sikerül.

- Te is megpróbálhatnád. - Nézett rám Tim. - Írjunk egymásnak vereset, az milyen aranyos lenne. - Lelkesedett.

- Rendben. Itt és most? - Tim bólintott. Azonnal kimászott a karjaimból és a fiókjában kotorászott, elővett két lapot, ceruzát és azonnal leült mellém hogy írni kezdjen.
Tudtam hogy nem vagyok olyan jó vers írásban mint ő, és szándékomban sem állt magamat leégetni igyekeztem egy olyan verset össze hozni amiben benne vannak az érzéseim és még jól is hangzik....
Bele telt egy kis időbe mire végeztünk és mikor úgy éreztem ennyi telt tőlem lapot cseréltünk és olvasni kezdtem.

Mint lepkék a levegőben,
Mint madár az égen
Úgy szárnyalok én is
Veled.

Mint könnyű gyermek
Játszadozva lebegve
Úgy ölellek csókolózom
Veled.

Szeretve szeretni
Nem gondoltam hogy igaz.
A szerelem ami égben köttetett
Veled

Tán együtt halunk meg
Kéz a kézben a sírban is
Halálba sétálva
Veled.

Sétálva a parkban
Míg más féltékenyen néz
Nem érinti lelkem, mert itt vagy
Velem.

Szívem hevesen kezdett verni és teljesen elszégyelltem magam, ehhez képest egy vesztes vagyok. Ijedten Tim-re néztem aki mosolygott olvasás közben és biztos voltam benne hogy lelke legmélyén a hasát fogja a nevetéstől. Mikor befejezte az olvasást rám nézett, a szemei csillogtak majd vissza tért a laphoz és hangosan felolvasta.

Szívemnek virága mely téged zeng mint gyönyörű óda
S én mint hős lovagod átadom e szálat
Mi úgy ragyog mint te.
Boldogságom nem versekbe fűzhető
Mert tapinthatatlan mint a nyári szél
De épp oly kellemes
De létezése oly kemény mint a gyémánt
Bár még csiszolni való.
Kérlek kedves!
Csiszold te,
Érintésed,
Hangod,
S egyéb tetted mozzanatod
Minden csiszolóval felér,
S még több is annál.
Szeresd a gyémánt virágot mit most átnyújtok neked
S tedd olyan széppé mint milyen az érzelem
Mely nem látszik de oly erős mint te vagy.

- Ez gyönyörű Zac! Még soha nem mondtak nekem ilyeneket. - Pattant fel Tim a szemei könnyektől csillogtak. Felálltam, közelebb léptem hozzá.

- Pedig igaz.

- Tényleg így érzel? - Nézett rám és kigördült az első csepp, gyorsan letöröltem az arcáról.

- Sokkal többet érzek mint ami abban a szerencsétlenségben le van írva. - Magamhoz öleltem.

- Milyen szerencsétlenség? Ez gyönyörű, én ehhez képest pancser vagyok. - Tim teste remegett az ölelésemben

- Ha így gondolod akkor írjuk meg a saját versünket együtt. - Tim rám nézett.

- Hogyan? - Válaszként megcsókoltam amit ő viszonzott is. Gyengéden csókoltam ahogy csak tudtam, de nem bírtam ellenállni a kísértésnek hogy ma harmadszorra is ágynak döntsem. Mikor már készültem volna megfordulni vele Tim elválasztotta az ajkunkat és bűnbánóan nézett rám. Rámosolyogtam és tudtam mi fog következni.

- Nagyon szeretlek Zac, de ki szeretném pihenni a mai napot, ma már kétszer csináltuk.

- Tudom, sajnálom. Tudod hogy szeretlek és már nagyon régóta kívánlak.

- Semmi baj, én is kívánlak. - Mondta suttogva mielőtt pici puszit küldött volna az államra. Magamhoz öleltem és csak szorítottam ahogy csak tudtam.

- Egyedül hagyjalak? - Fejemet a nyakába fúrtam és éreztem ahogy megremeg.

- Nem, de azért egyedül szeretnék aludni.

- Hogyhogy? - Néztem rá.

- Mert ha veled alszom egyikünk sem tudná negálni hogy egymásnak essünk.

- Tégy próbára. Ha rád mászok ki is dobhatsz egy szál mosolyban is. - Kacsintottam rá mire ő felfújta magát.

- Egy szál mosolyban? Hol élsz te! Csak én láthatlak úgy megértettük egymást? - Mikor Tim észrevette hogy felemelte a hangját  döbbenten lesütötte a szemét.

- Imádom ha követelőző vagy. - Mondtam mosolyogva. A homlokommal erőltettem hogy rám nézzen, szemei aggódóan csillogtak

- Megint kiabáltam veled, ne haragudj - Suttogta.

- Nem Tim, ne kérj bocsánatot. Báncs engem, kiabálj velem, mond meg mit csináljak, felőlem még láncra is verhetsz - Mondtam követelőzve majd hirtelen lehalkítottam a hangom. - Csak légy velem, szeress ahogy csak képes vagy rá. - Ezt szinte suttogtam és láttam a szemében hogy megértette. Ismét megcsókoltam és tudtam hogy ő is akar, de megígértem hogy kitartok a szex mentes este mellett, érte még a vágyaimat is képes vagyok eldobni még ha fájdalmaim is lesznek este a gatya alatt.

Tim ment először fürdeni, bár legszívesebben vele akartam menni de mindketten tudtuk hogy akkor a vízszámla meg fog kétszereződni vagy háromszorozódni. Tim egy aranyos pizsamát adott nekem, még ha tudtam is hogy frissen mosott olyan volt mint az ő illata, bele fúrtam az arcom és mélyeket szippantottam - még ha tudtam is hogy csak pár szobányira van mégis hiányzott. Hirtelen megcsörrent a telefonom.

- Zac Sharif, hol vagy? - Mordult anyám a telefonba és éreztem hogy minden szín kiszalad belőlem.

- Timothy-nál vagyok.

- És mit csinálsz még ott ki fog hülni a vacsora!

- Itt alszom anya...

- És mikor akartál szólni! Ez nem így működik azonnal gyere haza!

- Én itt alszom anya!

- Zac! - Mordult rám anya telefonban és tudtam hogy ki kell álnom e mellett hiszen erre nevelt.

- Nem érdekel anya, bocs hogy nem szóltam de régen láttam Tim-et vele akarok lenni és be akarom pótolni amit elmulasztottam.

- Tudom Zac, de legalább szólnál itt aggódunk miattad, még ne is voltál itthon sem és ezért haragszom.

- Tudom anya, hidd el legközelebb elhozom Tim-et és majd nálunk vacsorázik, a programon pedig én szervezem.

- Ha te szervezed meg akkor egész délután a szobádban lesztek és hajnalig csak szexelni fogsz vele.

- Nevetett anya a telefonba. Imádom anyámat amiért ilyen szókimondó.

- Ez igaz, de majd te kisegítesz. - Adtam be a derekamat.

- Azt el is várom! Most az egyszer elnézem ezt, de ki fogod húzni a gyufát. - Intett rám anya.

- Tudom.

- Egyszer már kaptál tőlem. Ne szúrd el.

- Értettem. - Emlékeztem rá amikor egy fakanállal verte el a csupasz faromat a nappaliban, apa pont időben jött hogy végignézze a műsort, és még pluszban tőle is kaptam egy tockost. Anya letette a telefont és felkészültem a monológomra. Tim bejött köntösben, mikor rájöttem hogy nincs rajta semmi kiszáradt a szám. Vöröslő fejjel tipegett balerina módra a szekrényhez amit szélesre tárt, egy darabig kotorászott majd nem állhattam szó nélkül.

- Az Űrhajós pizsidet keresed? - Néztem rá majd a kezemben lévő pizsamára. Tim sietve magára hajtotta a köntöst és felé fordult majd sietve felém lépdelt aztán megtorpant. Lassú mozdulattal elemelte a pizsamát amit a melléhez szorított, zavarodottan elvörösödött.

- És én miben alszom? Nincs pizsamám. - Timre néztem, de nem mondott semmit csak kiviharzott a szobából. Volt egy ilyen érzésem azt kívánja hogy meztelen legyek vagy csak egy alsóban merészkedjek mellé. Elmosolyodtam a gondolattól hogy még saját magát is kínozni akarja.
Mikor vissza jött az aranyos pizsamájában - amiben úgy nézett ki mint egy öt éves - mellém ült és zavartan mozgatta a lábait mellettem.

- Nem találtam semmilyen neked valót, ami meg nekem van az rád meg kicsi. - Magyarázkodott.

- Nem baj, majd kölcsön veszek tőled egy pólót meg egy alsót.

- És ha az is kicsi rád? - Nézett rám rafináltan csillogó szemekkel.

- Akkor alszom egy szál farokkal ha annyira aggódsz, de attól félek hogy kényelmetlenül fogod magad érezni. - Suttogtam mire ő elvörösödött. Aggódva nézett körül a szobában aztán egyenesen rám meredt.

- Ennyire tetszem neked?

- Milyen kérdés ez? - Kis szemrehányás volt a hangomban és ennek meg volt az eredménye. - Persze hogy kívánlak, mindig is akartalak Tim.

- Örülök neki. - Mosolyodott el. - Viszont akkor legalább egy alsót adok neked mert nem szeretném érezni ahogy a fegyvered a hasamra szegezed. - A mosolya sunyira változott és tudtam hogy mire gondol. Ki akart hozni a sodromból hogy megszegjem az ígéretem, de egy Sharif-et nehezen lehet szabály szegésen kapni.
Tim felállt és ismét a szekrény elé vette az irányt, de most a fiókokban kezdett turkálni amiből elővett egy alsónadrágot és  szégyenlősen felém nyújtotta.

- Csak ilyen van ami talán rád is jó. - Szó nélkül elvettem az alsó nadrágot és előtte levetkőztem, majd az alsót magara erőltettem és szinte éreztem ahogy feszül rajtam - olyan pici a feneke hogy én sem férek bele XD. Tim-re néztem és láttam hogy az ágyékomra szegezi a tekintetét, hangosan felnyögött és gyorsan elfordította a tekintetét.

- Tetszik? - Tettem szét a kezem és hagytam hogy teljesen rá lásson a rajtam szoruló alsóra. ,,Gyerünk Tapsi szenvedj még egy kicsit".
Tim rám pillantott szenvedélytől csillogó szemével és tudtam hogy nem bírja már sokáig. Közelebb jött hozzám és átölelt ami kissé meglepett, de gyorsan vissza rendeztem magam és átöleltem.
- Nagyon szexi vagy benne, és tudom hogy direkt kínzol. - Dörmögte a vállamba. - Szeretlek.

- Csak azt csinálom amit te. És én is szeretlek. - Szorosabban magamhoz öleltem.

- Álmos vagyok.

- Akkor aludjunk Tapsi. - Mondtam és felemeltem majd az ágyra fektettem mint egy kisbabát amit a dorombolásából ítélve tetszett neki. Gyorsan mellé feküdtem a fal mellé és magamhoz öleltem.

- Nem kéne felhúzni a rácsot?

- Miért?

- Így le fogok esni. - Suttogta. Egy gyors mozdulattal mögé léptem és a háta mögé feküdtem miközben beljebb taszigáltam kis testét. Felém fordult és elégedetten morgott.

- A szüleidnek szóltál? - Nézett rám.

- Mikor elmentél fürödni akkor hívott anya.

- Mit mondott.

- Az nem lényeges. Amúgy el akarsz majd jönni hozzám valamikor aludni?

- Persze, csak mond meg hogy mikor és már repülök is! - Tim lelkesen a mellkasomba fúrta az arcát.

- Akkor majd megbeszélem az őseimmel hogy mi van. Nem szereti anyám ha csak úgy random beállítok.

- Oké, majd szóba ejtem a témát itthon is. Anya biztos örülni fog.

- Ha te mondod. Nem fura hogy két apád van?

- Nem. Bár neked még egy ideig fura lesz, de megszokod. Lehet hogy majd eljön a nap amikor anyát Boo-nak fogod hívni.

- Az sokáig fogod  tartani, de legyen igazad. - Szorosabban magamhoz öleltem és tudtam hogy nem kell kimondani hogy hosszú út áll majd előttünk hogy az ő szülei és az enyémek is megbízzanak bennünk. Kissé féltem az iskolától is, főleg Tim-et féltettem. Elfogadnak majd minket? Bántani fogják Tim-et miattam? De bármi is legyen én megfogom védeni. Mert szeretem, az életemnél jobban is.

- Jó éjszakát. - Mondta dorombolva.

- Jóét Tapsi.

Egy darabig csak hallgattam ahogy a légzése egyre egyenletesebb lesz. Évekig elhallgatnám ahogy alszik és békésen szuszog, de fitt akartam lenni holnapra, hogy megvédjem, hogy szeressem.
 

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés