Az álmom Zac mellett olyan békés volt mint még soha, egyszer sem ébredtem arra hogy az ágyrács a hátamban van.

van. Zac karjaiban tértem magamhoz és olyan puhán ölelt magához mint még soha senki, még apámat is túl tudta szárnyalni - pedig az már nagy szó. Halkan horkolt felettem én pedig a testéhez nyomtam magam és megepedten vettem észre mennyire bele illek a vonásaiba, de nem is bántam hiszen annyira jó érzés volt. Igyekeztem vissza aludni és mikor sikerül is volna arra riadtam vissza hogy Zac horkolása abba maradt és óvatosan mocorogni kezdett. Jobban magához ölelt, éreztem ahogy az orrát a hajamba nyomja és mélyen bele szippant majd kifújja azt mint egy hangos sóhaj. Kirázott a hideg a megkönnyebbült sóhajától és megremegtem a teste alatt amit ő is érzett - francba.

- Fázol? - Mielőtt válaszoltam volna a nyakamig húzta a takarót amit boldogan fogadtam.

- Már nem. - Mondtam és azonnal rá néztem. Olyan fáradtan csillogott a szeme hogy egy kis kuncogás szakadt ki belőlem.

- A nevetésedből ítélve csodásan nézhetek ki. - Állapította meg rekedten.

- Szexi vagy, főleg azzal a két álmos szemeddel. - Közelebb csúsztam hozzá hogy az orrunk össze érjen.

- Te pedig gyönyörű vagy még kócosan is. - Zac megpuszilta az orromat és egy halvány mosoly terült szét az arcán. Még közelebb csúsztam hozzá hogy a szánk is találkozzon, de nem volt annyira közel sem hogy egy apró mozdulattal kelljen a csókhoz, a számon éreztem a lélegzetét.

- Hogy aludtál? - Kérdeztem mert ha rajta múlt volna akkor egész reggel itt néz mint rozi-a-moziban.

- Mint a tej. - Vágta rá semlegesen.

- Gondolom még nem eleget. - Mondtam és egyenesen a szemébe néztem, és mit nem mondjak sütött róla hogy alig aludt.

- Lehet, a furcsa csak annyi hogy az egész éjszakát át aludtam és még mindig aludnék.

- Akkor aludj. - Vakkantottam rá.

- Péntek van. - Mondta rá mintha ennek lenne bármilyen jelentősége is.

- És? Mennyi az idő? - Zac hátra fordult és a telefonját kereste majd vissza fordult.

- 06:10 van drágaságom. - Vágta rá ásítás közeledte majd vissza süppedt a párnára, már vissza akart bóbiskolni.

- Készülődni kéne. - Suttogtam neki.

- Ki is mondta hogy aludjak? - Nézett rám az egyik szemével.

- Majd alszunk a suliban.

- A suliban? - Zac felkönyökölt, arcán pedig egy mosolynak látszó grimasz terült szét. - Vagy én tettelek ilyen rosszá vagy elvittek az űrlények. - Erre kitört belőlem a nevetés mire ő inkább mosolyra húzta a száját.

- Ha muszáj, de ha elalszol majd kölcsön adom a füzetemet. - Zac arca szenvedélyessé vált és közelebb hajolt hozzám, az ajkunk súrolta egymást.

- És ha mindketten elalszunk, akkor mi lesz? - Egy apró csókot nyomott a számra. Éreztem hogy az arcom elpirul és a testemben száguldani kezdett a vér, a szívem majd kiugrott a helyéről, tisztáztam magamban hogy ezt egy pici csók váltotta ki, vagy több?

- Akkor szólsz Frie-nak, elvégre a legjobb barátod. - Vissza csókoltam, a szeme se rebbent.

- Ahogy maga mondja Boss. - Zac a számra hajolt és magához húzott, gyengéden csókolt mint az oviban. Majd közben nyelvével izgatta az ajkamat hogy bekéredzkedjen a számba, nagy nehezen megadtam neki az engedélyt. A nyelvünk ismét táncolt aminek a halk nyögések adták a ritmust, Zac készségesen simogatta a hátamat, a szabad kezével felhúzta magához a jobb lábamat ami annak volt a következménye hogy a fenekemtől e térd hajlatomig cirógatott. Zihálva hagytuk abba az élvezkedést mire a testem teljesen felforrósodott a szükséglet beteljesületlensége miatt. Zac szemében is benne volt ez a hiány érzet, a csillogásából ítélve sejtettem is hogy nincs vége a dolognak, viszont a vége nem most lesz...sajnos.

Nyűgösen kikászálódtunk az ágyból és mikor öltöztem a szekrény előtt a csendet Zac szakította félbe.

- Remélem többször látom majd... - Zac hangja elcsuklott. Hátra néztem és azon kaptam a pasim hogy az ágyamon ül és engem néz. Teste félmeztelen volt, lábát a tegnapi farmerja fedte amin a könyökét támasztotta amaz pedig a fejét és sunyi mosollyal nézett végig rajtam. Egy darabig nem szóltam majd vissza fordultam és érzem ahogy elvörösödöm.

- Igen Tim a fenekedről beszélek. - Kuncogott és még mindig erősen nézett.

- Ha tetszik csinálj róla képet. - Zac nem szólt erre semmit csak a matatás hangjait halottam aztán a lépteit, gyorsan hátra pillantottam és zavartan vettem észre ahogy hogy a földön térdel a telefonjával és csinál vele valamit.

- Te most fotózol? - Néztem rá zavartan.

- Nyugi nem a fenekedet hanem mindent. - Nevetett majd le tette a telefonját és csillogó szemekkel nézet rám.

- Ha ennyire szeretnél rólam egy intim képet akkor szólj inkább. - Próbáltam kiabálni de inkább csak gúnyolódó nyöszörgés lett belőle. Zac szeme felcsillogott.

- Megtennéd? - Zac szeme szenvedélyesen csillogott miközben a szája boldogan a füléig ívelt. - Itt és most, vagy később?

- Most. - Dünnyögtem zavartan. - Csak akkor állíts be. - Fordultam felé mire ő azonnal a zsebébe rejtette a telefont.

- Olyan képet szeretnék amit háttérnek is lehetne beállítani... - Erre teljesen elképedtem, én...háttérkép? - Ha lehet.

- Attól függ milyen lesz a kép. - Zavartan rá néztem, de az ő szemében csak a boldogságot láttam majd az hirtelen lenyugodott. - Egyáltalán szeretnéd? - Zac ujjai az arcomat simogatták miközben egyenesen rám nézett, még mindig ugyan olyan türelmes volt mint a könyvtárban: ideges, de türelmes.

- Persze. - Vágtam rá. - Csak akkor én is csinálok rólad egy szexi képet. - Az arcomra szaladt egy mosoly, még a gondolattól is zavarba jöttem.

- Mi sem természetesebb nyuszim. - Diadalmasan mosolygott majd egy csókot nyomott a a számra, gyengéden megfogta a csuklómat. - Ülj le a földre, de előtte... - Zac egy párnáért szaladt az ágyhoz és alám rakta hogy arra üljek.
Zac úgy állított be hogy enyhén erotikus legyen de azért cuki amit végig mutogathat a kanos csajoknak dicsekedve ,,ő a pasim úgyhogy foglalt vagyok" - Legalább is ő ezt mondta. A párnán ültem, a lábaim mellém hajtva, fejem kissé lefelé hajtottam de a tekintettemmel felé kellett néznem és még ha komoly is akartam lenné egy halvány mosoly rá ragadt az arcomra, a kezemet a térdem közelében kellett tennem egy kissé ökölbe szorítva.
Mikor Zac megcsinálta a képet hozzám rohant és megmutatta. Bárhogy is nézzük túl aranyos voltam hogy az én legyek.

- Az tényleg én vagyok? - Mutattam a fotóra és bárhogy is zoom-oltam nem ismertem magamra.

- Igen ez te vagy. Mondtam hogy gyönyörű vagy. - Zac egy cuppanós puszit nyomott az arcomra. Gyorsan felpattantam és az asztalon lévő telefonhoz nyúltam majd gyorsan felé fordultam.

- Most te jössz szépfiú. - Felé iramodtam és az ágy felé vezettem hogy rá feküdjünk. Ő belül foglalt helyet én pedig beállítottam. Felette ültem az ágy külső részén ő pedig az oldalán feküdt, feje felém irányult szeme pedig huncutul csillogott miközben egy szőke hercegi mosoly terült szét az arcán. Olyan gyönyörű volt, úgy nézett vissza rám a képen mintha bármikor és bárhol megadhatná magát nekem, gyengének látszott de tudtam hogy ő a legerősebb és a teste ami látszott is a képen vissza is igazolta. Mikor lefotóztam megfordítottam a telefonom és megmutattam neki a képet mire ő csak egy pillantást vetett rá majd rám nézett csillogó szemeivel.

- Tetszik?

- Nagyon. Beállíthatom? - Néztem rá.

- Persze. És én berakhatom a fotódat?

- Ha akarod. - Mondtam. Zac felült, közel hajol hozzám és egy puszit nyomott az orromra.

- Sok mindent akarok amihez idő kell. - Kacsintott rám majd ismét megcsókolt. Éreztem ahogy ismét elönt a forróság ő pedig csak végig nézte ahogy a testem lassan olyan forró és vörös lesz mint a láva - egy pillanatara elhittem volna hogy el is folyok.
Gyorsan felpattantam és a szekrényhez sietve folytattam amit félbe hagytam, nem érdekelt hogy mit veszek fel, csak ruhában akartam lenni mivel nem akartam Zac-re mászni miközben suli idő van - az utolsó nap. Zac is felöltözött a tegnapi ruhájába csupán az alsója maradt a földön. Zavartan rá néztem.

- Most nincs rajtad gatya? - Zac kellemesen elmosolyodva rám nézet.

- A tiéd van rajtam, ha nem zavar. - Az arcán nem láttam semmilyen zavart, ami engem zavart.

- Nem csak furcsa. - Vontam meg a vállam mire ő elém állt majd közel hajolt az arcomhoz.

- Ha gondolod megtarthatod. - Ismét szaporábban kezdett verni a szívem és éreztem ahogy elvörösödök ő ezzel mit sem törődve felegyenesedett. Csendben kimentünk az ajtón onnan le a konyha felé ahol apa sürgölődött, éppen szendvicset csinált.

- Jó reggelt. - Köszöntem aztán Zac is követte a példámat. Apa sugárzó arccal köszöntött minket majd egy nagy tál gofrit mutatott nekünk ami éppen az asztalon várt minket, a tetejére nutella volt kenve amin egy tejszínhabos mosolygós fej helyezkedett el - imádom amikor apát csak úgy elkapja a kreativitás. Egymás mellé ültünk az asztalnál  és majszolni kezdtük az édes ételt, Zac pontosabban élvezettel magába tolta apa pedig nem győzött repetákat készíteni neki. Mire én megettem a három alap adagomat addig ő a háromszorosával a hasában süppedt a faszékbe, kellemes sóhajok hagyták el az elégedetten mosolygó száját egy időben kedvem támadt volna lecsókolni róla azt a kellemes sóhajt de meghagytam neki ezt az örömöt. Apa miközben csomagolta az uzsonnánkat elégedetten hümmögéssel nyugtázta hogy az ifjú Sharif egy darabig nem fog enni.

A reggeli végeztével felkaptam a hátizsákom majd Zac-re pillantottam.

- Bemegyünk a cuccodért, oké?

- Arra nem lesz szükség. - Jelent meg apa és felmutatta Zac Puma márkájú fekete táskáját.

- Hogy került ide? - Néztünk apára mint ha ufó lenne.

- Zac apja hozta be mielőtt bement volna dolgozni, azt mondta hogy minden benne van. - Apa felsegítette Zac hátára a táskáját, mikor rá került a súly az arca hirtelen unottá vált.
- Már érzem is a hátamban a tudást - Mondta mélyített hangon és úgy emelte fel az ökölbe szorított kezét mint egy diadalmas tábornok aki eléggé karót nyelt lehetett. Hirtelen rám tört a röhögő görcs mibe apa is becsatlakozott, könnyes szemekkel néztem a Zac-re aki rám mosolygott akár csak a sötéten csillogó szemei. Kilépve a házból átvettük apától az uzsonnát és - meglepetésemre -  kéz a kézben mentünk a suliba mint egy normális pár aki képes beolvadni a tömegbe, persze ez sem volt olyan egyszerű mint hittem, sétálás közben egy öreg néni ránk ripakodott mikor meglátta hogyan áll a kezünk ,,nem szégyenlitek ti magatokat?" mire Zac idegesen vissza vágott ,, Ne bámészkodjon banya, semmi köze hozzánk úgyhogy fogja be!" az öregasszony megkukult a kapujában miközben az arca vörösen éget. Zacnek igaza volt, senkinek semmi köze ahhoz hogy mihez és kihez vonzódunk, mi is lehetünk boldogak mint a heterók. Mikor beértünk a suliba még mindig egymás kezét fogva sétáltunk be a termünkbe, a banda aki szidott engem azok csak egy pillantásra figyeltek ránk, de egy fintorral az arcukon elfordultak. Zac még mindig nem vett róluk tudomást, de én annál inkább.

- Mellém ülsz? - Fordult felém, arca teljesen nyugodt volt mintha semmiről sem vett volna tudomást, ennyire elcsavartam a fejét?

- Ahm. - Bólintottam és már felfelé íveltünk a lépcsőkön fel a 5. sorba. Frie már ott ült és éppen könyvet olvasott, Zac előre engedett és óvatosan leültem mellé hogy ne zavarjam meg Sharif is így tett.

- Hogy telt a randi? - Kérdezte Frie aki éppen lapozott a könyvében.

- Jól, élveztem. - Mondtam boldogan ami gyorsan lefagyott rólam. - Honnan tudsz róla?

- Előttem nincs titok, Zac-et pedig ismerem úgyhogy könnyen kitudtam találni. Nálad aludt ha jól sejtem.

- Igen...

- Este átmentem és az anyja idegesen mondta hogy a kisfia bepasizott. - Vágott a szavamba. - Az apja hozzá tette, pontosan idézve ,,a futár házhoz ment".
Csak egy béna kuncogás jött ki belőlem, de most ez volt a legkevesebb dolog ami figyelmet érdemelt. Zac felé fordultam aki a telefonján bíbelődött, pár percnyi bíbelődés után idegesen sóhajtott. Közelebb csúsztam hozzá.

- Mi a baj? - Zac idegesen mutatta a telefonját amin egy beállítás ablak jelent meg az én képemmel.

- Nem tudja rendesen beállítani ahogy szeretném. - Mondta csüggedten.

- Hogy szeretnéd? - Zac megmutogatta a hogyan szeretné beállítani a képet és néha bele is vörösödtem. Nagy nehezen sikerült beállítani ahogy szerette volna, és mikor megmutattam neki szeme-arca felcsillogott.

- Egy isten vagy! Az én Istenem! - Zac vidáman szorított magához és úgy dörgölődzött hozzám mint egy Scooby-doo - már csak a  nyalogatás hiányzott. Engedelmeskedve Zac titkos kérésének én is átöleltem a derekánál és hozzá simultam, kellemesen nyöszörögtem a szorítása alatt, amit készségesen fogadott. Frie megbökte Zac-et aki álmosan nézet rá, barátja tekintete figyelmeztető volt.

- A helyetekben nem csinálnék ilyet ebben a teremben. - Suttogta. - A kopasz titeket figyel.

- Majd ha baja van ide jön. - Morogta Zac. Frie arckifejezése nem változott.

- Én a helyetekben nem várnám meg mert vérfürdőt rendez.

- Akkor... - Vágott vissza Zac mire én elcsitítottam az ajkára simuló mutató ujjammal.

- Frie-nak igaza van, ne várjuk meg míg az első sulis napunkkor megint a kórházban leszünk, veled. - Zac szomorkás szemekkel rám nézett, láttam rajta hogy tudja igazam van, de csalódott is és nem tudom miért.

- Tudom, csak... - Hátát a székfának döntötte. - Azt szerettem volna ha egyszer olyanok lehetnénk mint más párok. - Zac szomorúan sóhajtott.

- Tudom Zac, és boldog vagyok hogy ilyen romantikus pasim van, viszont szeretlek és nem szeretném ha bajod esne. Elhiszem hogy erős vagy, de téged is könnyen el lehet küldeni egy sürgősségire. - Még jobban hozzá simultam hogy érezze mennyire gondolok rá.

- Honnan tudod milyen erős vagyok? Nem is láttál még verekedni. - Durcásan nézett rám, de állnom kellet a pillantását.

- Ez igaz, de nem szeretném ha miattam kerülnél bajba. Lehet ez nem elég ok, de ahhoz megfelel nekem hogy megállítsalak.
Zac bele túrt a hajamba és a szemembe nézett, tekintete a lelkembe hatolt, tudtam hogy vizsgálni akar és engedtem. Szeretem Zac-et mindig is szeretni fogom, de azt soha nem bocsájtanám meg magamnak ha bajba kerülne vagy rosszabb esetben kórházba jutna miattam. Láttam az arcán hogy eljutott hozzá az üzenetem és feladóan sóhajtott, Zac egy mély csókot nyomott a számra és éreztem hogy még egy ilyen és itt helyben elvesztem az eszem, de nem lehetett, itt vannak a többiek akik utálják a melegeket és tartva magamat a szavamhoz próbáltam magam tőle, de ő csak még erősebben szorított és csak csókolt egyre szenvedélyesebbet adott a számra és éreztem ahogy az agyam hátulján ismét elpattan valami, az agyam teljesen kikapcsolt és engedtem hogy jöjjön aminek jönnie kell.
,,Önző vagy Tim, rosszabb vagy mint anyád" Mondta egy belső hang, tudtam hogy igaza van, talán tényleg erről van szó, de akár  rosszabb akár nem szerelmes vagyok és ennyi.
,,A szerelem nem mentség erre a szituációra, azt mondtad hogy megvéded erre meg itt smárolsz vele a terem közepén egy homofób közegben. őrült vagy nem szerelmes"
 őrülten szerelmes. Tettem hozzá gondolatban mire a belső hang elhallgatott, csak tudnám ki a halál volt az.

Zac elengedte az ajkamat és szenvedélyesen csillogó szemeivel nézett rám. Mindketten próbáltuk vissza fojtani a lihegésünket ami többé kevésbé sikerült. Mindenem remegett főleg ahol tartott a kezeivel, mint egy kellemes áramütés ami végig cikázik a testemen mindenhol, minden apró pontot elérve. Megszűnt  világ és belém nyilallt a gondolat, akarom őt, mindenhogy mindenképp.

- Estéig ki fogjuk bírni? - Zac mintha a gondolataimban olvasott volna.

- Muszáj lesz. - Nyögtem.

- Ha nem akkor mi legyen? - Az arcomat kezdte cirógatni az ujjaival.

- Zac, ha a suliban csináljuk ránk nyithatnak. - Próbáltam magam megacélozni de az érintésétől nem ment. - Nem tehetjük.
Zac bele egyezően bólintott és bíztam benne hogy így lesz. Ismét megölelt, de sokkal figyelmesebben.
,, Egy szoknyapecérben bízol? Aki minden lányon átment mint egy úthenger." Ismét az a hang. ,, Miért lennél számára másabb, nem gondoltál még arra hogy te is egy újabb kaland vagy? Gondold csak végig"
Nem hittem a hangnak, bíztam benne hogy Zac velem marad, szeret ameddig csak élek. A sötét gondolataim elhallgattak egy ideig, de tudtam hogy nem örökre és tudtam hogy kivel kell róla beszélnem, nem Zac-el és nem is a szüleimmel valaki mással kellett. Ez megnyugtatott így máshogy fogtam fel mindent, a gondolat ami kísért az a régi kétségbe esésem ami nem hitte sosem hogy boldog lehetek bárki mellett is, de a türelem sem vész kárba.

Az egész szünetet Zac karjaiban töltöttem, miközben ő simogatta a fejemet és bele suttogta a hajamba hogy szeret amit nyálasan ragozott a végtelenségig de szívesebben fürödtem a nyál tengerében mint szárazan unjam halálra az életemben.
Be csengetés után mindenki elfoglalta a helyét. Osztályfőnökin Frie beadta a szunyát és még a hangos csengő sem tudta felébreszteni. Mr. Silor - az osztályfőnökünk - lépett be a terembe két ismeretlen diák társaságában akik közül az egyik ismerős volt, ijedten vettem tudomásul hogy az ismerős srác a kórházban láttam utoljára akire azt hittem hogy Zac, éppen mondani akartam neki de úgy láttam ő is felfogta ennek a veszélyét. Conor és a hozzá hasonló lány megállt a tanári asztal mellett, Conor elégedetten mosolygott felém mire Zac magához szorított és halálos haraggal figyelte a fiút ahogy a tekintete egyre dacosabbá válik.

- Jó reggelt fiatalság! -hatásszünet - Hadd mutassam be új diákjainkat Zafirát és Conort akik ikrek, kérem Silvert mint az osztály DÖK-ös képviselőét hogy készségesen álljon a két ifjoncunk számára.
Egy szőke hajú srác állt fel és bólintott, szeplős arca csak úgy virított a szemüveg alatt. A tanár intett nekik hogy foglaljanak helyet valahol, akik engedelmeskedve megindultak. Conor határozottan felfelé lépdelt Zafira pedig utána, a mellettünk lévő padhoz ültek és határozott felénk pillantott.
,, Egy akadály közeledik Mr. Miles" Mondta a hang és egyet kellett értenem vele, egy akadály amit előbb fel kell robbantani.

Az óra végeztével egyre nőtt bennem a feszültség, Conor érkezése teljesen felfordította a frissen elkezdett szerelmi életünket, csak tudnám mit akarnak.

- Conort csak bízd rám, a húga nem jelent nagy veszélyt. - Suttogta a hajamba miközben egyre erősebben magához szorított.
,,Ne becsüld alá egyiket sem, nagy fába vághatjátok a fejszéteket."
Zac mellkasára fektettem a fejem és hallgattam a szívverését, ő is feszült volt akár csak én, viszont hinnünk kellett hogy ők békés szándékkal jöttek és nem ellenkezőleg.

Külön óráink voltak amiről Conor is eltűnt a húga pedig teljes távolságot tartott tőlem mintha leprás lennék - titokban reménykedtem is miként tényleg annak tart.
Éppen a szekrényemnél bíbelődtem mikor ezt megcáfolta egy bizonyos...

- Szia Tim, Zafira vagyok. - Köszönt rám mire én megijedtem hogy milyen közel van.

- Szia. - Gyorsan becsaptam a szekrény ajtót. - Mi járatban erre?

Zafira csak méregetett mire az arca elkomorodott.

- Nem értem mit szeret benned az öcsém viszont figyelmeztetlek hogy ha ártasz neki azt megkeserülöd. - Nézett rám mérgesen, mintha bármiben is bűnös lehetnék.

- Én sem értem - értettem egyet. - Én már foglalt vagyok és Zac már le állította rólam, nem értem miért harcol értem ha nem érdekel. - Vontam meg a vállam.

- Én sem értem, de legalább akkor te mond meg neki. - Mutatott rám. - Nem néztél még olasz szappanoperákat? Ha a pasi védi be a csajt azt a másik csávó úgy érzi hogy van esélye a lány felé.

- Nem vágom.

- Akkor elmondom magyarul. Miután a te Zac-ket azt mondta az öcsémnek hogy álljon le rólad azt hiszi hogy a pasid feszélyezve érzi magát, ebből kifolyólag azt gondolja van nálad esély. Úgyhogy szedd össze a Tomlinson energiádat mert Mark 2.0-as verziójának nem árt egy kis dejavu. - Kacsintott rám, majd egy intéssel elbúcsúzott. Ezt kell tennem! Megmondom Conornak hogy nem érdekel és akkor lekopik, ilyen egyszerű.
,,kis naiv"

Gyorsan felkaptam a cuccomat és előkerestem Con-t, megteszem ezt a lépést meg is kell tennem értünk!

Már az egész sulit átkutattam mire sikerült megtalálnom, de ekkor már bőszen Zac-el vitatkozott. A pasim elég mérgesnek tűnt, Conor pedig magabiztosnak, sőt, önelégülten vigyorgott. Egyre gyűlt bennem az adrenalin és egy pillanatra azon kaptam magam hogy Conor ingébe kapok és a falhoz nyomom. Jézusom!

- Nem tudom mit akarsz itt Connor, de ha minket akarsz össze ugrasztani akkor nagyon sajnálom, de nem fog menni. Zac és én együtt vagyunk fogd fel és ne merészelj meg egyszer ilyen önelégült vigyort vágni! Nem érdekelsz ezt jegyezd meg örök életedre! Most pedig menj el. - Idegesen arrébb,,dobtam" mire ő dacos arccal felém nézett.

- Tudom hogy úgysem fogsz elfelejteni Tim, és vissza fogod sírni ezt a napot mikor rájössz hogy elszúrtad! - Conor idegesen elbaktatott. Minden vér a mellembe szaladt és dagadtam a büszkeségtől. Na ki a stréber kis pöcscibálók!
A büszkeségemet Zac hirtelen ölelése szakította félbe. Arcát a nyakamba fúrtam a szorítása pedig egyre erősödött majd egy gyors mozdulattal maga felé fordított, nem tűnt túl vidámnak.

- Miért avatkoztál be?

- Rád nem hallgatna Zac, nekem kellett megmondanom hogy nem érdekel, engem te érdekelsz és senki más, ezt pedig meg kell értenie, ha nem jut el az agyához arról én már nem tehetek. - Rá néztem mire az ő vonásai is elgyengültek.

- Végül is ez volt a helyes, de ha őt így szorítod a falhoz aki majdnem velem egy magas akkor nem szívesen szúrnék ki veled.- Nevetett.

- Azt nem is ajánlom Mr. Sharif. - Rögtön a szájára tapadtam mire ő magához szorítva felemelt a magasba miközben egyre csak csókolt. Soha nem voltam olyan boldog és remélem senki nem fog az utamba állni, de viszont először el kell intéznem majd egy telefont a rengeteg kérdésemet illetőleg, akivel persze csak karácsonykor tudok találkozni.
A beszélgetés az tesi helyetti lyukas volt, ami miatt csak én voltam a teremben.

- Tessék itt Mr. Miles irodája. - Szólt bele Penny a telefonba.

- Szia Penny én vagyok Tim, nagypapa ott van?

- Timothy! Jaj... - A hanga megakadt a telefonba mire csak léptek hangját halottam és egy elégedett dünnyögést.

- Tim, mi a helyzet? - Szólt bele a telefonba a nagyapám.

- Szia papa, zavarhatlak?

- A családomra mindig van időm. - Mondta nevetve. Tudtam hogy jó emberhez jövök.

- Neked voltak annak idején olyan sötét pesszimista gondoltaid amik arra sarkaltak hogy mást higgy?

- Mindenkinek vannak sötét gondolatai, de pontosan mire akarsz kilyukadni Tim?

- Tudod megint össze jöttek Zac-el... - nagyapa hallgatott ami arra utalt hogy apa minden lépésemről beszámol. - és tudod Zac olyan mint az apja vagy mondjuk az én apám, minden csaj megvolt már neki és most jött ez a hang ami azt mondta hogy én is csak egy kaland vagyok neki mert én ugye fiú vagyok. - Nagyapa sóhajtott a telefonba.

- Tim, Zac-et én soha nem úgy ismertem meg hogy elárult volna téged. Emlékezz, még az óvodában is szerelmes volt beléd és várt rád. Viszont az nem illik bele a képbe hogy minden lány meg volt neki.
- Mikor megkérdeztem azt mondta hogy álcának kellett. - Mondta csüggedten.

- Akkor mi itt a probléma? Figyelj fiam, Zac egész életében téged szeretett és most is szeret bíz benne, igaz minden kapcsolatban vannak félreérthető tényezők - tanulva a szüleid kapcsolatából - de egy párkapcsolat alapja a bizalom és az összetartás. Tartsatok össze és bízzatok benne hogy a másik nem fog hülyeséget csinálni.

- Igen, viszont itt van Conor is.

- Conor? Mark fia?

- Igen, most rám van szállva. Mondjuk rá ripakodtam hogy hagyjon békén mert Zac-é vagyok. Hozzá teszem hogy a falhoz nyomtam miközben ezt mondtam, Zac tanúja volt.

- Ez még belefér, viszont reménykedjünk megértette. De ha elszalad vele a ló és a Sharif-Tomlinson családot ismerve elég hamar kifogja húzni a gyufát és nem szeretnéd szerintem te sem tudni hogy mi fog történni.

- Hidd el én sem. Az apjától már így is félek.

- Nasir-től? Ugyan tőle nem kell félni, max ha oka van rá hogy megverjen. Viszont a felesége erejét ismerve a gyerekük hatalmas erővel van megáldva. - Kuncogott a telefonba.

- Láttad már?

- Nem, de anyád büszkén mesélt róla mikor még egy gimnáziumba jártak, mindenki félt a párostól főleg Teddy-től.

- Akkor jó családba kerültem. - Mondtam sóhajtva.

- Valami olyasmi, de azért ne felejtsd el hogy a Tomlinsonoknak eszük is van. Nem kell aggódni Zac-ért sem, bizonyára tudja hogy hol a határ.

- Lehet. De ha mérges lesz akkor nem biztos. - Mondtam sejtelmesen

- Igen, de akkor az ég irgalmazzon Conornak. - Nevetett nagyapa a telefonba. Nem is mertem elképzelni mit is tenne Zac főleg ha mérges, de jobb lesz ha rajta tartom a szemem.

Mikor sikeresen befejeztük a hosszú beszélgetést rá kellett jönnöm hogy többet kellene beszélnem a nagyapámmal.

A lyukasban volt időm gondolkodni és elöntött a kíváncsiság...milyen lehettem régen? Kicsiként. Vagy mikor Zac először próbálkozott. Lehetséges hogy meg kéne kérdeznem, még az is elő fordulhat hogy anya nem is bírná abba hagyni a hosszú meséket - abból okulva hogy apával még a ,,semmiről" is el tudnak beszélgetni órákig.

Gondolataimba mélyedve Zac érintése zavart meg. Kíváncsi szemekkel nézett rám miközben leült mellém.

- Min gondolkozol Tapsim?

- Az jutott az eszembe hogy mi volt mikor először próbálkoztál. Hogy jöttem rá az igazságra?

Zac csak nézett rám, arca lassan veszített a színéből, félre pillantott, gondolataiba mélyedve nézet a semmibe majd beletörődő mosollyal nézett rám.

- Rendben, de nagyon figyelj mert csak egyszer mesélem el.

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés