Fájóan emlékeztem vissza arra a Haloween-ra amikor először próbálkoztam Timothy-nál.

Tudtam, hogy mi fog történni ha esetleg emlékezni fog rám, a fájdalom ami ismét el fog önteni mint egy vízesés majd aztán csak sodorni fog a fájdalom felé ami mindig is bennem volt, csak akkor sokkal igazibbnak fogja érezni az ember mint akkor. Sofy és Molly akik Timothy-hoz társultak azt az eszeveszett ötletet találták ki hogy Timothy ,,első" csókját árulják 15$ ért. Teljesen felbosszantott a gondolta is, a csókját árulni ráadásul egy ilyen törékeny fiúnak akinek csupán az amnéziája maradt és a rossz középiskolás évek amiket én szívesen megszépítettem volna ha lehetett volna rá módom anélkül hogy ártanék az egészségének. Még valentin napi levelekkel is próbálkoztam ami látszólag bevált, csináltam magamnak áll facebookot hogy beszélni is tudjak vele és még telefonszámot is cseréltünk – megjegyzem, hogy mostanság eléggé felkapott a Taylor Castiel név.

 

Haloween idején a suliban - amit a szerencsétlenek bulinak neveztek - az összes teremben volt valami szarság ami engem hidegen hagyott, persze Frie kivétel volt, szinte amit tudott és tetszett is neki felvásárolta - szerencse ide vagy oda. Nagy nehezen Timothy-ék termében voltunk ahol a lányok mindenkire vidáman mosolyogtak kivéve Timothy-t aki idegesen ült a neki készített aranyos karton fülkében BEKÖTÖTT szemmel.

Lassan oda settengettem és lelkesen nyugtáztam, hogy senki nem fizetett még a csókért, gyorsan elő kotortam a pénztárcámat és egy húszast hagyítottam be a kis dobozba amit Molly szívélyesen fogadott - a másik lány nem volt sehol. A mutató ujjamat a szám elé tettem, hogy hallgasson - utólag megjegyzem ezért is dobtam be többet meg amúgy sem lenne elég pénzem ahhoz hogy kifizessem Timothy James Miles első csókját amit már én nagyon régen magamnak szereztem meg. Frie csendben ott volt a pultnál és várt, óvatosan oda settenkedtem hozzá bár nem is értem miért csináltam mivel hogy a hangos zenétől még a saját hangomat is alig halottam. Csak néztem Timothy arcát ahogy idegeskedve szorong a kényelmetlen ülésében, olyan aranyos volt hogy legszívesebben felkaptam volna és elrejtettem volna egy kis szobában ahol szét csókolgatom majd a magamévá teszem - bár jobb lenne ha emlékezne rám, de se baj. Végül arra jutottam, hogy az első csók amire legalább emlékezni fog a legszebb legyen, kivártam és minden erőmet össze gyűjtöttem. Az ujjaimmal lassan felfelé simítottam és vezettem a fejét hogy rám nézzem, a meglepett nyögéséből ítélve úgy tűnt tetszett neki. Lassan közeledtem hozzá és puhán össze érintettünk az ajkunkat, puhán tapadtam a törékeny húsra és csak figyeltem a reakcióit, ebben az egy csókban volt minden érzelmem: szerelem, bánat, reménykedés és mérhetetlen harag. Timothy készségesen lökte magát felém majd remegve szorított magához és vissza csókolt, mindig is tudtam hogy szereti a gyengédséget pláne ha vele azok. Nagy nehezen elengedtük egymást, a keze még mindig a nyakam köré volt tekerve és csak remegett. Timothy-nak háromféle remegése van: amikor fél, izgul vagy amikor gyönyör hatása alatt áll, de ez nem olyan volt mit eddig, ez teljesen más volt, olyan volt mint ha egyszerre félt és gyönyörködött volna, de ha így is volt legszívesebben tovább folytattuk volna és még apám fizetését is bele hagyítottam volna abba a kibebaszott ládába, hogy csak én csókoljam egész este. Nem volt semmi veszély, nem látott engem csak érzett de a teste mégis könyörgött a ráadásért ahogy én is.

- Molly. - Szólt Frie mire mindketten felé néztünk és a szemem láttára a vörös loboncú ír egy húszast dobott a dobozba és mosolyogva bólintott. Viszonoztam a szívességet és azonnal vissza tapadtam Timothy ajkára amit ő is elnyílt ajakkal fogadott, nem látott engem de tudtam hogy ő is érzi azt amit én. Az ágyékomba szorult a testem összes vére és éreztem, hogy nem fogok bírni az ösztöneimmel, hogy a gyönyörű fiút felkapjam és mindent lesöpörve az asztalról a magamévá tegyem, bár így kissé morbid de nem is érdekelt és ahogy észre vettem őt sem izgatja annyira. Csak csókoltuk egymást és még ha a zene hangos is volt halottam a fülgyönyörködtető Miles nyögéséket amik azért könyörögtek, hogy ne hagyjam abba amíg el nem durran mindkettőnk agya, bár már az enyém réges-régen elborult - ezt Frie is állíthatja. Mikor már minden tűréshatárt átvágtunk elszakadtunk egymástól és csak lihegtünk miközben a teste egyre jobban remegett a gyönyörtől.

- Ki vagy? - Lihegte. Nem tudtam mit válaszolhatnék neki, de nem hazudhattam neki de az igazat sem mondhattam el neki mert még a végén előbukkan Mr. Tomlinson és élve megnyúz.

- Taylor Castiel. - Mondtam egyszerre igazat és hazugságot. - Csak be akartam mutatkozni. Tim már szedte volna le a kendőt mire én megragadtam a kezét amire ő döbbent arcot vágott.

- Sajnálom kedves, de nem láthatsz, még nem. - Mondtam bizakodóan mire Tim két keze az arcomra simult és elmosolyodott.

- Fent leszel este? - Kérdezte reménykedve.

- Még másnap estéig is ha szeretnéd. - Mondtam végre igazat, a saját bőrömön tapasztalom, hogy nem igazán kielégítő dolog állandóan hazugságokban élni. Egy gyors puszit nyomtam az arcára és elváltunk egymástól. Timothy ijedten kémlelt körbe majd csüggedten tekintette maga elé és tudtam mi fog következni ezek után. A fiú kendője egyre sötétebb lett ami nehezen látszódott meg a változó diszkófényekben, az arcán megjelentek az első könnycseppek és ismét remegni kezdett. Ezért is nem tartottam jó ötletnek, hogy pont Timothy csókját árulják, ő túlságosan érzékeny a gyengéd közeledésekre pláne ha csókról van szó és az ő könnyeit csak én tudom elapasztani. Egy gyors mozdulattal oda hajoltam a füléhez és súgni kezdtem.

- Ne sírj édes, nem fog senki bántani. - Győzködtem őt és magamat is.

- Ez nekem nem megy. - Zokogta. Én mindig is tudtam hogy nem fog neki menni de facebookon is hiába győzködtem nem állt kötélnek.

- Mondtam neked cica, de nem hiszel nekem. - Próbáltam vigasztalni. - Ígérem itt leszek és csak annak engedem meg hogy megcsókoljon akinél jónak látom. - A szavaktól teljesen megkeseredettnek éreztem magam.

- Nem akarom, hogy megcsókoljanak, vigyél haza Taylor! - Legszívesebben megtettem volna de más is volt még itt.

- Akkor miért jöttél ide? Pénzt keresni? Mi a célod itt Tim? - Eszébe akartam juttatni amiért ide jött, amiért saját magát is képes lett volna feláldozni. - Emlékezz a szüleidre, tudod, hogy nincs rendben velük valami emlékszem, hogy mondtad a telefonban, olyanok mintha kissé elhidegültek volna, emlékszel? Miért gyűjtöd akkor a pénzt? Miért vagy képes árulni a csókodat és neki állni koplalni? Miért!?

- Vissza akarom vinni őket ahol kezdődött, azt akarom, hogy emlékezzenek. -Így van Tim, ezért akarok segíteni, és van egy jó ötletem hogyan. - Mondtam bizakodóan.

- Figyelni fogok ki fogja lopkodni a csókjaidat rendben és készítek egy listát is ha szeretnéd.

- Rendben, csak csináld. - Bólintott és sikeresen elapadtak a könnyei. Gyorsan előkotortam a környékről egy filctollat és nagy betűkkel írni kezdtem a táblára, mikor Frie is közelebbről megnézte elkapta a nevetés de csendre intettem mert nem akartam, hogy Tim azt higgye valami szamárságot írtam fel. Majd a szoba végébe mentem a büfés standhoz ahol készségesen készítették a szendvicseket és a hasonló kajákat is szállították. Leültünk egy székre és ígéretemhez híven néztem Timothy-t ahogy bizakodóan ül a székében és csak úgy ragyog.

- Nem érzed úgy hogy kihívtad magad ellen a sorsot? - Nevetett Frie és firkálmányomra mutatott.

- Max majd az fog játszani vele aki próbára teszi a türelmemet. - Vakkantottam.

- Ami eléggé véges főleg ha Tamy-ról van szó. - Nevetett ismét majd vissza tért az imént szerzett italához.

 

****************************************

 

Mikor véget ért a buli lassan minden lecsendesedett az épületben, mondtam Frie-nak hogy menjen haza én pedig csak vártam a suli kapuja mellett és figyeltem hogy mikor jönnek elő Timothy-ék. Gyorsan rágyújtottam egy cigarettára kettőt bele szippantottam és a néma csendben Timothy kétségbe esett kiabálása hallatszott.

- Mond már el hogy ki volt. Molly ez nem igazság! - Timothy a kacéran vigyorgó lány elé szaladt és faggatni kezdte. A másik lány is kíváncsian figyelte az eseményeket én meg csak figyeltem a műveleteket.

- Nem mondom meg. Derítsd ki magad! - Mondta Molly és mit sem törődve Timothy-val arrébb lökte. A két gyerek pedig csak nézte az elhaladó Molly-t. Mikor a kapuhoz ért szándékosan felém pillantott és egy sunyi kacsintást dobott felém amitől megnőtt az önbizalmam.

- Ne bízd el magad Taylor, még a végén beárullak. - Suttogott Molly majd előttem elsétálva távozott, Timothy türelmetlenül jött a kapuig és mellettem megállt.

- Mit mondott? - Nézet rám feszülten a gyönyörű szemeivel.

- Mi közöm nekem ahhoz? - Vontam meg a vállam. Tim nem válaszolt hanem az ellenkező irányba iramodott, én pedig elnyomtam a már amúgy is elaludt csikket és én is haza mentem. Az éjszakát végig vigyorogtam miközben Timothy-val írogattam

facebookon.

Te: Na hogy csókoltam?

Timothy: Életem első legjobb csókja volt,

köszönöm. Kapok repetát? :D

Te: Lassabban kis heves, majd ha rossz leszel

akkor meg is büntetlek ;)

Timothy: Már várom, akkor igyekszem rossz lenni.

Te: Akkor légy óvatos mert mindenhol van szemem.

Timothy: juj nekem XD

Te: Mit csinálsz most?

Timothy: Nemrég vacsoráztunk, meséltem rólad...

az elején nevettek rajta de komolyra fordították a szót.

Te: És? Gondolom nem tetszett nekik....

Timothy: Hát nem voltak oda érte túlzottan,

de csak annyit mondtak vigyázzak veled :)

Te: Végül is nem tudhatod kit rejt ez az álarc 3:)

Timothy: Nem félek tőled,

aki így tud csókolni csak jó ember lehet.

Te: Ez hízelgő de a sarki lakosok is jól csókolnak

még is csak a pénzedre hajtanak.

Timoty: Azok stricik és nem te. -_-'

Te: Ha te mondod ;)

Timothy: Egyszer lehetne az hogy találkozunk is?

A facebook nem az igazi...

Te: Nem tudom...majd kialakul.

Timothy: Ez úgy hangzik mintha nem

akarnál velem találkozni. :(

Te: Szeretném is te kis buta csak

nehéz lenne ezt elmagyaráznom.

Timothy: Már mint mit?

Te: ...nem is tudom, hogy magyarázzam el....

Nem hiszem, hogy az vagyok akire számítasz.

Te gyönyörű vagy Tim én meg csak egy kis suhanc

akit a mocsárból szalajtottak.

Timothy: Ty, én nem a külsejéről ismerem meg az embert,

te nagyon különleges vagy, még soha nem láttalak viszont az írásaidból

ítélve nagyon jó ember lehetsz és a megérzéseim nem csalnak.

Én bízom benned és ha készen állsz egy találkozásra írj.

Te: Köszönöm a bókokat :) ígérem írni fogok amint tudom Vagy felhívlak.

Timothy: Már várom. De most szia Várom már a repetát XD

Te: Várjad akkor mert a X100-át fogod vissza kapni.

 

Timothy: :* Kiléptem az oldalról és ruhában dőltem neki az ágynak. Timothy ilyen lett ennyi év után? Nem mintha változott volna bármi is csak annyira elnéző velem, mondjuk abban teljesen biztos vagyok hogy nem fog aludni egész éjszaka a kíváncsiságtól. Viszont én sem, nem tudom milyen lesz a találkozásom vele....mi van ha mindjárt előjönnek a régi emlékei? Bíznom kell benne hogy nem így lesz és kész – bár mindig a remény hal meg utoljára...mert ő a gyilkos.

******************

Másnap teljesen kicsattantam az energiától, meglepetésemre hat órakor ébredtem és a tegnapi ruhámban szaladtam le és még a kissé kótyagos apám mellett reggeliztem meg. Anya éppen az útravalót készítette nekünk mikor én mit rakéta behuppantam a konyha asztalhoz és elkezdtem enni a kosárban pihenő bundás-kenyeret kakaóval, apa döbbenten emelte fel a fejét a motoros újságától.

- Jó reggelt! - Vakkantottam majd egy nagyot kortyoltam a kakaóba.

- Reggelt Zac. - Mondta apa elgondolkodva.

- Mi ez a kicsattanó energia? - Lépet mögém anya és vadul össze kócolta a hajam.

- Ilyenkor szinte ki kell robbantani az ágyból a másnaposságod miatta, most meg olyan vagy mint aki energiabombát nyelt. - Nevetett végül.

- Ugyan, beszélsz itt hülyeségeket! - Tagadtam erősen mire apa is csatlakozott a faggatáshoz.

- Anyádnak igaza van fiam – Mondta leintően. - És szeretnénk tudni mi történt azon a partin mert semmit nem meséltél csak felszaladtál a szobádba. Mindketten rám néztek, hogy válaszoljak, de azt is sejtettem hogy mi lesz ha elmondom mi történt Timothy-val és velem, bár anya nem, de apa biztos ribancnak állítaná be én pedig nem győznék verekedni vele. Viszont nem is hazudhatok.

- Semmi különös. Találkoztam Tim-mel az egyik standnál meg Frie-al hülyéskedtünk. Ennyi. - Vontam meg a vállam. A szüleim csak néztek, de nem mondtak semmit azt viszont sejtettem hogy ők átlátnak a turpisságomon, de voltak annyira okosak hogy nem basszák fel az agyamat reggelről. Miután befejeztem a reggelit felmentem átöltözni, viszont támadt egy jobb ötletem, csak úgy tettem mintha bemennék és a konyha felé lopakodtam – senki ne kérdezze, hogy miért.

-Nem tudom Aladin de ez nem fog jól végződni. - Mondta anya aggódva.

- Tudom, de nem tehetünk ellene semmit. Zac szerelmes és az is marad, ha nem ébred rá hogy semmi értelme akkor soha nem lesz boldog. - Mondta apa egyhangúan.

- Épp ezért kell segítenünk! - háborodott fel anya – Zac meg fog bolondulni ha nem segítünk, ő még csak gyerek! - Halottam ahogy apa leteszi a magazint és feláll.

- Ezt én is tudom, de emlékez csak rám, én is bármire képes voltam csak hogy felhívjam a figyelmedet.

- Tudom, de az legalább létezhet. - Anya hangja kissé megremegett. - De Zac és Timothy kapcsolata már rég véget ért abban a balesetben és ezt nem képes felfogni. - Anya hangja végleg elcsuklott és tudtam hogy soha nem fog megszólalni.

- Tudom husi mit érzel, de nem mondhatjuk azt Zac-nek hogy adja fel, ő nem olyan. - magyarázta apa majd viccesen hozzá tette.

- Olyan makacs mint te. A konyha felé pillantottam és láttam őket, egymást ölelték és én tudtam mire gondolnak. Hagyják még jobban ülepedni a dolgot mert nem hagyom, hogy elfelejtessék velem őt, legvégsőbb esetben pedig hallgatni fognak Mr. Tomlinson-ra és pszichológushoz küldenek. Mikor észbe kaptam már egy hónap eltelt és a pszichológus ajtaja előtt álltam anyámmal. Nekem ez nem tetszett és ahogy láttam anyámnak sem szimpi a dolog, de egyiküknek sem hagytam más választást. Az ajtón Dr. Melkoln állt aki gyermekekkel foglalkozik és csak arra várt hogy bemenjek azon a nyavalyás ajtón. Anya felé fordultam aki megértően mosolygott mire én csak egy grimaszt vágtam mire a szokásos idegességemben feltéptem az ajtót és beléptem a küszöbön. Halkan becsuktam az ajtót és ahogy láttam meg sem riasztotta az ehhez való közeledés.

- Szia Zac. - Állt fel a férfi és a kezét nyújtotta. - George-vagyok, tegeződjünk rendeben. - Mondta teljes magabiztossággal én pedig nem tudtam mit is gondoljak róla – ezért egy ujjal sem nyúltam hozzá. Láttam rajta hogy ő is kissé összezavarodott, de gyorsan vissza nyerte eredeti magabiztosságát. Az asztal előtti székre mutatott amire le is huppantam, ekkor volt pár percem, hogy szétnézzek. A szekrényeken játékok voltak főleg plüss állatok. A barátságos szoba tágasnak mutatkozott a mintáival és biztonság érzetet adott, jobban az ajtót szerettem mert látszott rajta hogy bármikor kimehetek. A fickóra néztem aki csak figyelte a reakcióimat. - Ne füllentsen nem érek rá.

- Vágtam rá. - Tudom, nem is szeretnék. Talán te jobban el tudod mondani, hogy miért vagy itt. Szóval kezdhetnénk a legelején. - Mondta a fickó miközben az asztalra támaszkodott kissé előre dőlve.

- Nem hiszem hogy maga kíváncsi lenne rá. - Mondtam kissé fenyegetve.

- Tudom, hogy bármi is történt veled azt nem most hirtelen szeretnéd elregélni ezért szeretnélek először megismerni és akkor találnánk egy módot arra hogy enyhüljön a fájdalmad. Egy embernek sem ígérik a teljes gyógyulást, mindig lesznek sebek vagy hegek, főleg ha a szerelemről van szó.

- Honnan tudja? - Vágtam rá mire ő nem reagált.

- A szüleid elmondták, hogy miért van erre szükséged ezért kicsit meséltek róla, bár az édesanyád visszakozva mondta el, de nagy vonalakban tudom miről van szó és nagyon aggódik érted amit meg is értek. Viszont, nagyon szeretném ha elmesélnéd te is azt amit szeretnél és abból kitalálok valamit.

- Komolyan azt hiszik az őseim, hogy ha nekik nem mondom el akkor egy idegennek fogom? - Csak segíteni szeretnének neked, engedd, hogy ezt tegyék és ígérem soha többé nem fogsz rólam hallani.

- Tette szét a kezét a srác és meggyőző mosolyt rakott az arcára.

- Én viszont nem akarom, hogy segítsenek! Ez az én problémám. Egy olyan szerelembe csöppentem bele ami nem teljesülhet mert akkor miattam kerülne kórházba. Az a baleset és az olasz mindent tönkre tett és senki nem hisz nekem, pedig mindenki tudja, hogy ő volt csak nincs bizonyíték! Azt akarom, hogy az a barom és a fia eltűnjön a föld színéről! - Kiabáltam és már nem bírtam ülni, felpattantam és ide-oda járkálni kezdtem a szobában amiből tudom hogy ki fog olvasni valamit.

- Mi történt? - Kérdezte.

- Ovisok voltunk, haza akartunk szökni, de Timothy lemaradt és a zebra másik oldalán volt én pedig megvártam. A gyalogos lámpa zöld volt a kocsi lámpa piros, szinte semmi baj nem történt volna amikor jött az a kurva suzuki és el nem csapta őt mit egy rongybabát, még ha sötét is volt az ablak akkor is láttam hogy ő az. Mindig úgy nézet Tim-re mintha valami szörny lenne és még indoka is volt rá. És még mindig nincs rács mögött!

- De Timothy-val mi a baj, nem értem.

- Az hogy amnéziás lett, megsérült az agyi memória része és ezért ha emlékezni próbál fájin kezd a feje majd szépen lassan össze esik és végül kómába esik aztán a fájdalomban szépen lassan meghal.

- Tehát ezért nem emlékezhet rád, mert minden eszébe jutna. - Gondolkodott.

- Igen, el tiltottak tőle és most egész huszonnégy órában nézhetem őt és nem tudok róla lemondani.

- Nem lenne egyszerűbb ha megszakítanál vele minden kapcsolatot?

- Szó sem lehet róla! Timothy mellett akarok maradni még ha elérhetetlen is akkor is szeretni fogom akár hány méterre is leszek tőle. A szüleimnek csak annyi baja van, hogy egy olyan embert szeretek akivel nem is találkozhatok.

- És mond csak miféle indoka lehet ennek az olasznak?

- Szerelmes Tim anyjába, még ha új családja is van akkor sem tud róla lemondani és a kisfia pontosan ugyan az. Bármikor beállíthat és gond nélkül megkaparintatja őt mert tudja, hogy nem akarom bántani Timothy-t és ez az a pont ami teljesen ki ideggel. A testem már reszketett az idegtől és tudtam hogy nem sok kell, hogy felrobbanjak ráadásul itt volt ez az ipse is akit már legszívesebben meg fojtottam volna.

- Tudom mit érzel, de ez nem megoldás amit most művelsz. Csak túráztatod az agyad és csak az idegeidet teszed tönkre. Próbáltál már ezzel a Tim-mel beszélni?

- Persze, csináltam egy ál-facebookot és most is azon keresztül beszélünk.

- És?

- Nekem nagyon úgy tűnik, hogy tetszem neki.

- Ezt mondta is?

- Ha úgy vesszük igen.

- Értem. Akkor lenne egy ötletem mit is tehetnél. Folytasd a csetelést és ha sikerül felkelteni az érdeklődését esetleg ha tényleg egy iskolába jártok írhatnál vagy rajzolhatnál neki az álneved alatt.

- De le is bukhatok. - Vágtam rá.

- Ha ügyesen csinálod akkor nem. Csak fel kell spanolnod a fiút.

- Azt hittem szét akar szedni minket mint a szüleim. - Gondolkodtam el.

- Az eredeti szándékom ez volt, de mint látva a ragaszkodásodat megér egy próbát. Próbálj ne lebukni és ha nem bánod szeretném ha minden részletet elmesélnél, de elég nagy vonalakban is. - George írni kezdett egy cetlire és oda adta.

George A. Melkoln

0670-57-60-798

georgemagic.gmail.com

- Rendben – Egyeztem bele majd mit sem törődve az ajtó felé mentem.

- Zac. - Szólt utánam. - Ez legyen a mi titkos haditervünk. Rendben? Nem mondtam semmit csak kiléptem az ajtón és tudtam mit kell tenni, azaz már régebb óta tudtam mit is kell csinálnom csak most egy orvos is adott egy löketet hozzá. Anya kint ült és pötyögött valamit a telefonján, de mikor észre vett azonnal a táskájába rakta és elém sietett.

- Hogy sikerült? - Anya a szokásos laza hangnemében szólalt meg mire én is megnyugodtam.

- Van egy haditervünk! - Jelentettem ki titokzatosan.

- És mi az?

- TITKOS haditerv. - Vágtam rá majd egy gyors mozdulattal elléptem mellette mire ő csak utánam lépdelt és egész úton csak faggatott , de én az ifjú Sharif álltam az akaratát. Minden úgy tettem ahogy George meghagyta, írtam egész nap Timothy-nak és csak beszélgettünk egymásról miközben ő árnyaltan vissza tér a csókunkhoz. Végül én is mondtam magamról pár dolgot és azt is megígértem hogy meglepem valami kis csekélységgel amiről folyton faggatott, de én nem adtam magam olyan könnyen. Már szinte magam elé képzelt a kis Miles arcát ahogy lázasan agyal mit is adhatna neki egy ilyen csók-király – facebookon ez lett a becenevem. Tim végül megkérdezte:

Timothy: Mit írtál a táblára?

Te: Csak amit kellett. Egy kis figyelmeztetést a fiatalságnak ;)

Timothy: És legalább elmondod?

Te: Hol abban a móka ha elmondom? XD

Timothy: Gonosz vagy! :P

 

Szinte minden írásában láttam azt az arcot ahogy mondja ezeket a szavakat. Szerettem volna megölelni, de nem érkezett el az ideje. És ezt meg is írtam George-nak címyett:

 

georgemagic.gmail.com

tárgy : TITKOS HADITERV

George, beszéltem Timothy-val és teljesen be van gőzölve. Meg akarom ölelni csak annak rossz vége lesz. Meg akarok beszélni vele egy találkát, de még a levelet sem írtam meg neki amit ígértem, hogy üzenhetnék neki az túl feltűnő lenne ha oda állítanék a szekrényéhez. Postáztassam valakivel? Frie lehet bele menne – ő a legjobb barátom. Mit tegyek? Kérjek segítséget vagy inkább csak beszélgessek vele?

 

Miután elküldtem az email azonnal jött a válasz ami még engem is meglepett.

 

Címzet: silverwolf14@gmail.com

Tárgy: Re:TITKOS HADITERV

Nos igen ez a szerelem átka. Én javaslom a segítséget főleg ha meg is ígérted. Nem ismerem Frie-t, de ha megbízol benne akkor mindenképpen. Sok sikert Zac, csak légy óvatos, ha van valami akkor tudod a számom. :)

Teljesen elöntött a boldogság mikor George is támogatta az ötletemet, szeretném elhinni, hogy sikerül a tervem, de még azt sem tudom hogy mit írjak neki....megint.

***********************************************************************

- A suliba érve az osztályterem előtt szembe jött velem Mr. Tomlinson aki éppen lapokat egy hatalmas nagy köteget szorongatott a kezében és nagyon úgy tűnt hogy éppen embereket toboroz.

- Mi a haditerv kapitány? - Álltam elé és egy gyors mozzanattal egy lapot vettem el ami pont az volt amire számítottam: jelentkezési lap volt.

- Az iskola szervez egy erdei túrát ami a tavaszi szünetben esedékes.

- Értem, még megfontolom. - Mondtam miközben meglobogtattam a jelentkezési lapot, és a gonosz szemeiben 100%-osan látszott hogy Timothy is jönni fog amiért ő nincs annyira oda, nem is tudom hogy egyáltalán mi köze van Timhez – persze akkor nem tudtam hogy az anyja. Mikor megtaláltam Frie-t mellé huppantam és türelmetlenül figyeltem ahogy abba hagyja amit épp művel, és mire sikerült eljutni a gondolataimnak hozzá unottan letette a füzetét és rám nézet szinte rezzenéstelen fejjel nézet rám.

- Szeretnél valamit Sharif? - Frie kivárt és én tudtam, hogy teljesen rossz pillanatban kaptam el a kérésemmel, bizonyára sikerült megint összevesznie az anyjával.

- Anyád megint megcsinálta? - Vágtam vissza unottan.

- Ja, mint általában. Már végleg apához fogok költözni. - Tette hozzá.

- Segítsek esetleg valamiben?

- Ja, majd a pakolásban, délután anya úgysem lesz ott és akkor nem is szólhat bele.

- A faterod tudja?

- Naná, azzal kezdtem a napomat, hogy panaszkodtam neki: ,, Hogy bírtál egy ilyen hárpiával összejönni!”

- Értem. - Dőltem hátra és törni kezdtem a fejem a következő lépésemen mert halál biztos voltam benne hogy Frie ilyen ideg állapotban tuti nem fog nekem segíteni ráadásul nem úgy hogy nekem az megfelelő legyen.

- Amúgy mit akartál? - Fordult belém.

- Már nem érdekes... - Mondtam kissé csüggedt hangon amit persze szándákosan követtem el, többé-kevésbé.

-Mond már Zac mert te is ki fogsz ideggelni. - Mondta feszülten. És ha be kell mutatnom Frie barátomat az egyik jellemző amit mindenképpen tudni kell, hogy ha ő ideges akkor ne basztassa senki jobban mert ha ő egyszer robban akkor mindenkit vissza rúg az anyjába.

- Szükségem van a segítségedre, Tamy-ról van szó. - Frie csak bólintott.

- Van egy tervem amit most akarok megvalósítani, de ehhez nagy szükségem van rád. Segítesz?

- Ja, csak nyögd már ki mit kell művelnem. - Mondta suttogva mire én in közelebb hajoltam, hogy kövessem a példáját

- Írni fogok az álnevem alatt egy levelet Tamy-nak, neked csak annyi lesz a feladatod, hogy oda mész a szekrényéhez és becsúsztatod, de óvatosan csináld.

-Oké, és meg van írva?

- Nincs, majd magyaron akarom elintézni. - Frie erre hangosan felnevetett.

- Tökéletes időzítés, úgyis a szerelmes versek szerkezete vagy valami hasonló lesz a téma. Fie-nek hamar igazat kellett adnom mert Mrs. Sou éppen a szerelmes versekről tartott előadást amire nagyon figyeltem és ahogy észre vettem őt ezt meg is lepte. Mikor véget ért az óra megírtam a verset amit vagy negyvenöt percek keresztül tökéletesítettem.

- Történt valami Zac? - Jött mellém Mrs. Sou aki kíváncsian figyelte, hogy írok.

- Semmi, mert?

- Csak furcsálltam, hogy itt ülsz az első padsorban és figyeltél egész órán. - Mosolyodott el.

- Csak azért figyeltem mert szükségem volt erre a témára, ennyi. - Mondtam közönyösen mire ő elmosolyodott.

- Nem hiába mondják, hogy anyád fia vagy. - Kuncogott rekedtem majd elszáguldott.

- A vers kész, be van borítékolva rajzoltam rá és aláírtam. Kell meg valami? - Soroltam Frie-nek és vártam a további javaslatokat.

- Rakj rá egy csók nyomot. - Mondta halál komolysággal.

- Tényleg?

- Dehogy! - Kapta ki a kezemből a borítékot. - Ne légy már hülye te barom, azt akarod, hogy buzinak nézzen?

- Végül is ha úgy nézzük az vagyok. - Vontam meg a vállam.

- A buzi meg a homoszexuális nem ugyan az. - Mondta majd ellépet mellőlem. Mindig is ezért csíptem Frie-t, soha nem rejtette véka alá a véleményét. Egy ideig vártam mire sietve vissza jött, eléggé izgatottnak tűnt.

- Tamy célba ért. - Mondta, de mielőtt bármit is reagálhattam volna ő rángatni kezdett végül pedig azon kaptam magam hogy Tim-et nézzük ahogy olvassa a levelemet. Mindenem remegett miközben a szívem egyre hevesebben vert, szerettem volna elhinni, hogy tetszik neki amit háromnegyed óra alatt össze tudtam hadarni egy versnek nevezett szamárságba. Megdöbbenésemre Tim feszülten előrángatta a telefonját és vadul pötyögni kezdett rajta majd hirtelen megszólalt a messenger jelző kutya ugatás. Ijedten szaladtam vissza az osztályterembe Frie-val az oldalamon és vadul felnyitottam az üzenet Taylor Castiel részét. Az egyetlen ikon ami vadul világított az Timothy aranyos arca volt. Felnyitottam az üzenetet amiben ez állt.

,, Na jól van Taylor Castiel, nem tudom ki vagy, de ha nem tolod elő a képedet akkor ha kell végig smárolom az összes srácot ebben a kibaszott pokolban!”

Ijedten néztem Frie-re aki viszonozta a döbbenetemet, nem tudtam mit írjak, pedig ha most nem írok vissza akkor tuti meg is teszi, hiszen látja, hogy fenn vagyok ezért valamit reagálnom kell különben lőttek a tökéletes tervemnek.

,, Légy türelemmel, a róka még nem találta meg az alkalmat, hogy megszerezze a zsákmányát ;) ”

 

Valamiért csak ennyi telt tőlem amire azonnal érkezett a válasz.

 

,, Már vagy három hónapja várok, hogy előrukkolj valamivel már nem bírom ki!”

 

,, Ne aggódj, nem fogod megbánni”

 

Próbáltam magam vigasztalni, hogy tényleg elő fogunk rukkolni valami hasznossal, aztán kattant valami.

 

- Frie! Hol tudom megszerezni a legjobb minőségű kontaktlencsét?

- Minek az neked?

- Ha Taylor Castiel-t akarja akkor megkapja, csak egy szürke kontaktlencse kell. Szóval?

- Unokatesómnak van asszem egy olyan.

- Honnan szerezte?

- Az ebay-en asszem.

- Mond meg neki hogy szerezzen nekem egy jó minőségűt ami természetes színű, nem érdekel mennyibe kerül csak szerezzen nekem!

- Oké, még ma írok neki. - Mondta majd pötyögni kezdett a telefonján. Nagyon reménykedtem, hogy beválik a rögtönzött tervem akkor talán Timothy-nak sem esik semmi baja.

Éppen haza felé haladtam mire Frie egyenesen felém szaladt a telefonját lengetve majd feszülten mutatta a telefon képernyőjét.

- Ilyen jó lesz? - A képernyőn egy szem volt ami sötét szürkén izzott.

- Ez tökéletes! Mikorra tudja megszerezni?

- A kuzinom pont most árulja 5$-ért.

- Megveszem! - Vágtam rá mire Frie ismét írt a telefonjába aztán mosolyogva mutatta a hirdetés alatti utolsó hozzá szólást.

,, Bocs srácok, a szürke kincsem elkelt :) ”

**********************

Este egy utolsót konzultáltam még George-al a következő lépésemről de előtte kaptam egy kis leszidást amiért pont most írtam neki mielőtt még biztosak lehettünk volna a vers tökéletességében viszont azt hozzá tette, hogy bizonyára minden versre így reagált volna és még talán ez volt a legjobb reakció ami megeshetett. George azt javasolta, hogy lepjem meg valami romantikus csekélységgel ami nem tudom miért jó, de azt is megjegyezte, hogy bármi lehet, csak ne áruljam el magam olyan hamar. Így is tettem. Gyorsban megbeszéltem egy találkozót Timothy-val hogy tanítás után várjon meg a suli hátsó udvaránál – amire nagyon aranyosan reagált.

,, Már kezdtem azt hinni hogy soha nem jön elő az a szexi róka.”

 

Már mindennel elő készültem, a nemrég beszerzett kontaktlencsét is sikeresen behelyeztem ami elsőre elég fura volt de aztán hamar megszoktam, csak arra voltam kíváncsi hogy majd hogy a halálba fogom onnan kivakarni – szóltam is anyának, hogy egy esedékes szem műtétet majd ejtsen meg csak úgy házilag amin ő csak nevetni tudott.

 

Épp időben érkeztem, ahogy számítottam rá Timothy előbb ide ért a megbeszélteknél, szála ez annak a jele hogy már nagyon türelmetlen. Mindent elő készítettem a legnagyobb meglepetésem számára egy kendő volt amit hamarosan a szemére fogok kötni, hogy majd dejavu-san a szájára hajoljak.

Közelebb mentem hozzá és amint tökéletes közelségben voltam a szemére kötöttem a kendőt majd egy precíz mozdulattal megperdítettem a tengelye körül és a a szájára tapadtam. Tudtam, hogy megismert a csókomról hiszen elég gyorsan megadtam magát nekem. Egymáshoz simultunk és csak csókolóztunk, de hát mint mindennek ennek is lassan vége kellet, hogy legyen - de az ölelésből nem engedtem. Nem tudtam hogy nézhetnék a szemébe úgy hogy igazából nem is én nézek vissza rá hanem csak egy Taylor ruhába beöltözött idióta aki meg akar szerezni valamit ami nem is lehetne az övé.

- Csodás belépő volt. - Mondta sunyin majd egy gyors mozdulattal letépte magáról a kendőt. Egyenesen a szemembe nézet ami csak úgy csillogott.

- Gondolom. - Mondtam mosolyogva. - Mire számítottál?

-Nem erre, azt hittem valamennyivel vissza fogottabb vagy legalábbis amilyen nehezen ment az első találkozás.

-Miért ez nem volt jó? - Dünnyögtem mire Tim felnevetett.

-Tökéletes volt, azt hittem nem leszel ennyire rafinált.

-Mondtam hogy becserkészlek mint egy róka a tyúkot.

-A tyúkot vehetem célzásnak.

-Nem annak szántam, de veheted annak is ha szeretnéd. - Egy gyors mozdulattal ismét egy gyors puszit nyomtam az ajkára amin még ő is meglepődött.

-Soha nem láttalak a suliban. - Jegyezte meg.

-Mert nem is így nézek ki. - Mondtam kuncogva.

-Akkor mutasd meg magad! - Timothy dacosan nézett rám amit meg is értettem.

-Nem szeretnél inkább a kegyes hazugságban élni velem, mint a kegyetlen igazságban nélkülem?

-Csak nem lehet olyan szörnyű a valóság mint azt te hiszed.

-Sokkal rosszabb hidd el. - Mondtam kissé lemondóan.

-Akkor ne mondj róla semmit, csak mutasd meg hogy ki vagy a többi meg már nem érdekel.

Timothy arca teljesen megfeszült és tudtam hogy legalább az arcomat meg kell, hogy mutassam, bár rettegtem attól hogy eszébe jut valami már csak az arcomtól is. Bár azóta sok minden változott rajtam, nőtt és formára lett szabva a hajam, az arcom nem volt olyan kerek mint kicsinek és a szemem sem volt akkora mint két szirénázó kamion. Nem veszíthettem sok mindent, csak az életemet. Egy gyors mozdulattal elengedtem majd elfordultam Timothy-tól és reménykedtem benne hogy nem okozok kárt majd a szemeben miközben itt próbálom műteni. Becsületemre legyen mondva precízen kiszedtem és a tokjába tettem amit már amúgy is magammal hoztam mert minden eshetőségre számítottam, még a mentő számát is gyors hívóra tettem hogyha minden kötél szakad. Vissza fordultam és vártam Timothy reakcióját – ami csak annyiból állt hogy össze szűkültek a pupillái.

-Sokkal jobban áll a mogyoróbarna szem. - Jegyezte meg végül teljes komolysággal amitől a vérem teljesen száguldani kezdett.

-Tényleg?

- Igen. És valahogy sejtettem hogy te lehetsz az. - Nevetett.

-Honnan?

-Amikor írtam neked a levél miatt halottam a kutya ugatást amit általában csak nálad lehet hallani, ráadásul tudom hogy Zac Sharif mindig a facebokkon lóg kivéve akkor amikor én Taylor Castiellel beszéltem plusz ott van, hogy elterjedt az a pletyka mivel te örök szinglisséget fogadtál amit én teljes képtelenségnek tartottam. Eddig.

Timothy közelebb jött hozzám és szinte éreztem a simogató leheletét az arcomon.

-Miattam fogadtál szinglisséget vagy csak túl önző vagyok?

-Nem tévedsz drága. - Kacsintottam mire ő teljesen elvörösödött.

-Miért nem mondtad el soha?

-Mert kerültél, tudtam hogy nem szereted az egoista srácokat, Taylorral csak szerettem volna magam bebiztosítani hogy még van remény. - egy szerény mosolyt raktam az arcomra amitől ő teljesen belelkesedett.

-Akkor mostantól a nyakadon fogok lógni a nap huszonnégy órájában. - Jelentette ki teljes elhatározással majd a karjaimba vetette magát.

-Én kérlek meg rá. - Mosolyogtam rá majd ismét csókba fojtottuk a másik szavát, de még ezzel is tökéletesen ki tudtuk magunkat fejezni.

És én teljes mértékben kijelenthetem az új állást: Zac szerelem: 1, Timothy betegség: 0

 

Ebben a szellemben teltek a napok majd a hónapok is és elérkezett a nap amire én soha nem akartam vissza emlékezni. Timothy elvesztésére.

Egy szokásos meleg nap volt mint a többi. Éppen Timothy-t vártam a háza előtt hogy együtt menjünk majd suliba, mikor Tim kijött láttam rajta hogy nincs valami jó állapotban, de bármennyire is kértem, hogy maradjon otthon nem engedett azzal az indokkal: ,,Minden pillanatot ki akarok vele élvezni.”

Persze ezzel nem is lett volna semmi baj, csak nem akartam látni Tapsi szenvedését úgy hogy nem tudok rajta segíteni.

Matek óra volt amikor azon kaptam magam hogy Timothy szenvedve fogja a fejét és az ülésben magzatpózba fejlődik, ijedten kiáltottam bele a tanár szavába, hogy hívja a mentőket. Mindenki körénk gyűlt és némelyikük volt olyan nagy zseni, hogy kinyisson pár ablakot.

Timothy rázkódva feküdt a karjaimban miközben görcsösen kapaszkodott a pulóverembe. Közelebb húzott magához szinte éreztem a leheletét az arcomon.

-Sajnálom, hogy ennyit kellet rám várnod...Mogyoró. - Csak ennyi telt Timothy hangjától mielőtt az elcsuklott volna. Tim fáradtan ernyedt el a kezeim között az osztályterem kellős közepén.

 

Az utolsó dolog amire emlékeztem arról a napról a kórház volt. Ott ültem mellette, elvileg a beavatkozás sikeres volt, de nem múlt sokon hogy végleg eltávozzon. Bele sem mertem gondolni, hogy ez miattam történt és bele gondoltam, hogy ez csak azért volt mert önző voltam. Teljesen feladtam. Timothy akárcsak a Titanic elsüllyedt a szememben és elérhetetlenné vált. Nagy nehezen távoztunk a kórteremből és még ha találkoztunk is Mr. Miles-al és Mr. Tomlinson-nal még egy köszönés sem jött ki a torkomon. Minden szót elfojtott a könny és a kétségbe esés.

 

Este még egy utolsó telefont megejtettem a pszichológusomnak.

-Itt George, most nem vagyok elérhető, tudod mit kell tenned[piiii]

-Szia George, a betegség egyenlített.

Gyorsan bontottam a vonalat. Egy darabig még csücsültem a székemen majd egy hatalmas nagy lendülettel fel ugrottam és egy határozott mozdulattal a falhoz csaptam a telefont ami darabjaira tört. Darabjaira akárcsak a szívem maradéka amit már nem adhatok át annak akinek igazán szántam

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés