Ahogy hallgattam Zac történetét a szemem előtt játszódott le minden és ahogy észre vettem neki is hiszen látni lehetett az arcán ahogy végig mennek az emlékek. Szerettem volna közben vigasztalni, de nem akartam őt megzavarni ebben az egészben.

Valamiért a vér is kifutott belőlem amikor megtudtam, hogy Zac egy pszichológushoz járt és talán most is, bizonyára bizalmas a kapcsolatuk, de azért mégis elöntött egy ki féltékenység hiszen minden baját meghallgatta és ki tudja még mire következtetett, viszont nem is akartam nagyon bele menni.

A mesélés után egy kis kínos csend telepedett a teremre amit Zac erőltetett mosolya tört meg.

-Ez volt mese volt tarka kocám sose volt. - Zac próbált nevetni, talán a kedvemért, de láttam azért rajta hogy valamennyire zavarja ez az egész.

-Nem meséltél a táborban történtekről. - Lelkesedtem fel a kedvévért hiszen még arra sem tért ki.

-Azt majd olvasd el a naplódból. - Mondta dacolva.

-Naplómból?

-Igen, azt mondta, hogy minden percünket leírtad egy naplóba, hogy emlékezhess rá.

-Én soha nem vezettem naplót. - Tagadtam.

-Azért nézz szét a szobádban hátha. Asszem a poén kedvéért vettem neked egy lovasat.

-Te vetted nekem?

-Igen, egy fekete arab telivér van rajta, tudom, hogy szereted azt a fajtát.

-Ezt nem is tudtam. - Kínos nevetés tört fel belőlem.

-Akkor ismerd meg magad még egyszer. - Kacsintott rám.

-,,Ismerd meg tenmagad” - Idéztem és mindketten elkezdtünk nevetni a semmin.

A következő órákban egymás nyakán voltunk közben pedig mindenki szeme láttára Zac olykor-olykor lekapott amire két -féle reakció volt: mérges szemek vagy fan sikolyok – az utóbbiak általában a fura kinézető lányoknál fordult elő valamelyik pedig volt olyan vakmerő hogy még fotózott is amikről úgy pár perc múlva érkezett egy facebook üzenet, bár első lépésben azonnal ki akartam törölni a telefonomból a képeket, viszont bennem volt valamennyire a kis ördög így megtartottam őket később pedig majd megmutatom Zac-nek ahogy őt ismerem bizonyára érdekelni fogja egy-kettő.

 

********************

 

Éppen ettünk amikor valami szöget ütött a fejemben.

-Tartod a kapcsolatot George-al?

-Néha össze futunk az utcán, kicsit beszélünk és annyi. - Mondta kissé unottan majd sunyi mosollyal az arcán hozzá tette. - Nyugi szívem nem kavarom vele a szart.

-Nem így értettem, sejtettem volna ha úgy lenne. - Mondta megjátszva a sértődöttet.

-Honnan veszed? Lehet, hogy Zac egy lotyó aki mindenkivel össze fekszik egy kis suskáért. -Nevetett Frie, de ezt egyikünk sem vette poénnak.

-Nem vagyok ribanc! - Fakadt ki Zac.

-Úgy tűnik kicsit magas intelligenciával beszéltem a kis Sharif agyadnak. Azért mondtam, hogy ribanc vagy mert Timothy futtat. Az ő engedélye kell minden lépésedhez. - Magyarázta Frie kicsit unottan.

-Így már azért jobban hangzik. - Zárta le a témát Zac.

-Bár jobban bele gondolva... - Gondolkodott hangosan. - Lehet, hogy Tim az akik te futtatsz nem? Elvégre olyan lányos.

-Azt elfogadom, hogy engem le ribizliztél de Nyuszit hagyd ki belőle! - Figyelmeztette kissé reszelősen.

-Már van beceneve?

-Ja.

-És neked mi is? - Erre senki nem válaszolt mert valóban nem adtam neki még semmilyen cuki vagy hasonló nevet, bár kötve hiszem, hogy a Zacy sem rossz név, de ha ő nyuszinak hív akkor már nekem is illene kitalálnom valamit.... Az Aladin már foglalt, démonnak nem hívhatom a Pán Péter meg olyan gyerekes egy ilyen menő srácnak. Sárkánynak nem hívhatom – az anyja már lestoppolta a nevet Zac telefonján – viszont ha hirtelen rá nézek az aki eszembe jut...

-Szinbád. - Dörmögtem az orrom alatt hogy magammal is tisztázzam a válaszomat.

-Mondtál valamit? - Kérdezte Zac miután le esett neki hogy mondtam valamit.

-Nem is rossz ötlet, ha rád néz az ember úgy nézel ki mint a rettegett kalandor.

-Szinbád? - Gondolkodott. - Nem is nézek ki úgy.

-Hát nem pont úgy, csak ez a 21.századi Szinbád.

-Ja te pedig Broteusz a legjobb barátom, mi.

-Miért is ne, Tim pedig Marina úrhölgy lenne.

-Nem leszek a menyasszonyod. - Fakadtam ki.

-Nem is kell, a menyasszonyom leszel, de Szinbád elrabol tőlem és szerelmesek lesztek egymásba akár csak a Dreamworks filmben. - Frie kuncogott. - És nekem már van is egy ötletem, hogy ki lehetne a káosz istene.

-Erisz.

-Ahm, ott ül mögötted Zacy. - Mondta sunyin majd egy gyors sandítással feléje néztem és rá kellett jönnöm, hogy igaza van.

-Nem is vagy olyan hülye. Conor tökéletes karakter lenne.

-Ja, a húga meg Zheten a polipja. - Zac a kezével prezentálta a csápokat mire mindannyiunkból kitört a röhögés, amit Frie telefonja zavart meg.

-Bocsi ezt fel kell vennem. -Mondta a vörös hajú fiú majd kissé pirosló arccal elment.

-Ki hívhatja? - Nem szokásom a kotnyelesség, de azért kíváncsiskodni már csak szabad.

-Biztos Max. -

-Az ki?

-Nem tudod? - Nézet rám Zac mire én csak szégyenkezve tudta viszonozni a hatalmasra tágult pupilláit. - Akkor véleményem szerint jobb ha ő mondja meg. - Mondta végül majd hozzá látott az utolsó falatokhoz.

Hirtelen arra gondoltam, hogy a bátyja vagy az egyik haverja, de ha Zac nem mondja meg olyan egyszerűen akkor valami komolyabb dolog lehet a háttérben...lehet, hogy a pasija viszont ezzel az a baj, hogy ő nem látszik melegnek mivel hogyha valaki kocka az még nem 100%-ig biztos garancia a homoszexualitásra.

Mikor Frie vissza ért eléggé boldognak látszott.

-Mi történt?

-Ma délután találkozom Max-el, meghívott vacsorázni.. - Jelentett ki boldogan,

-Gondolom holnap ne jössz suliba. - mondta Zac kissé monoton hangon.

-Benne van a pakliban, de ígérem szólok ha úgy lesz. - Bár Frie.

 

A telefon hívás incidens óta Frie csak a telefonja pötyögése érdekelte a legjobban amihez halk kuncogás is csatlakozott. Bár szerettem volna kitalálni hogy talán tényleg a pasija – mert szerintem egy sima just be friend személy nem tudná egy megdobogtatni egy emberi szívet.

Az egész suli idő így telt el, most elősszor mondhatom el magamról miként semmit sem csináltam azon kívül hogy Zac-en lógtam.

-Szólj ha az agyadra megyek. - Dörmögtem Zac dzsekijébe miközben a matek tanár másokat szívatott a hülye tananyagggal.

-Max ha megöregszünk. - Ölelt jobban magához. Nem tudom miért, de kellemességgel tölt el a gondolat sőt néha annyira fejembe száll már a gondolat is hogy Zac az ex-nőcsábász egy kis satnya sráccal akar megöregedni. Már gondolat is pezsdítő volt.

-Te amúgy hová akarsz majd menni ha megöregszünk? - Néztem fel rá.

-Miután bejártuk a világot és végig kóstoltuk azt akkor jöjjünk egyszerűen vissza, vegyünk egy kertes házat és ennyi. - A szépfiú - akibe úgy bele csimpaszkodtam mintha az életem múlna rajta – teljes magabiztossággal mondta a tervét amibe én sem kötöttem volna bele, mert valahogy én is így terveztem akár csak a szüleim. Körbe utazzuk a világot, szinte mindent kipróbálunk – szó szerint – és a dolog legvégén haza jövünk és nem csinálunk azok kívül semmit hogy egymás agyára megyünk a fáradtabbnál fáradtam szavakkal. Még egy tündérmesénél is jobb.

-Én sem mondhattam volna jobban. - Bólintás nélkül mondtam ezeket a szavakat, de szerintem már az is válasznak számít, hogy még jobban a mellkasába fúrtam az arcomat

-Érzem nem volt még ölelős macid. - Tette hozzá kissé kuncogva.

-Mert nekem nem is kell. - Dörmögtem.

-Helyes, még a végén féltékeny lennék. - Zac még jobban magához ölelt, de aztán azon kaptam magam hogy végig aludtuk az egész matekot.

 

Ennek meg is lett a következménye....

 

-Mr. Miles és Sharif. - Kezdte az igazgató akár csak egy bíró. - Mit jelentsen az hogy maguk egymásba csimpaszkodva elalszanak a terem kellős közepén. Én többet várok maguktól különösen magától Mr.Miles, remélem nem kell magáról is lemondanom mint Sharif-ről.

Erre nem akartam semmit sem mondani, csak kissé szégyenkezve meghúztam magam miközben Zac a mellettem lévő széken úgy helyezkedett el mintha az a hely a törzshelye lenne. Miközben ő karba tett kézzel várta az ítéletet én csak csendben figyeltem, meg hát az iroda sem volt valami bizalom gerjesztő.

-Még is mit csináljak magukkal?

-Elég ha velem foglalkozik. - Mondta Zac megdöbbenésemre. - Amúgy is sok van a rovásomon, neki meg nem hiányzik egy kis piszok.

-Dicséretes az önfeláldozása Mr.Sharif, de ebben mindketten bűnösek és mindenképpen egyenlő büntetést kell adnom a fegyelem fenntartása érdekében.

Zac arca látványosan eltorzult majd nevetésben tört ki, bár engem is a nevetés kerülgetett csak valahogy sejtettem mi lesz otthon ha anyám rájön hogy személyesen a diri szeme közé röhögök.

-Maga akkor egy igazi idióta, a maga mélyen védett fegyelme a béka segge alatt van, plusz ráadásnak a diákok is szarnak bele. Az egész létesítményben Mr.Tomlinson-t és a tesi tanárt tisztelik annyira hogy az már irigylésre méltó.

-Arról hogy a tanárok nem tudnak fegyelmezni az ne az én bajom. - Vonta meg a vállát az igazgató.

-Akkor pedig legyen olyan jó ember és ne beszéljen itt semmilyen fegyelemről vagy valami hasonlóról senkinek sem mert körbe fogják röhögni azt garantálom. - Zac kitörölte a szeme sarkából a nevető könnycseppeket.

-És mit szólna ha ugyan úgy járna azaz illető mint maga. - Az igazgató teljes bizonyossággal elmosolyodott.

-Mert? - Zac arcáról teljesen lehervadt a mosoly mikor látta az igazgatón a teljes biztosságot.

-Mivel példát kell statuálnom és már maga eléggé régóta benne van a begyemben ezrét egy hetes kizárásra ítélem és még csak az iskola környékére sem jöhet a kis barátjáért vagy még ki is csapatom.

-EZT NEM TEHETI! - Pattantam fel teljes meglepetésemre mire mindketten döbbenten néztek rám. - Nem csaphatja ki Zac-et csak úgy!

-Mert? - Kérdezte az igazgató.

-Mert akkor a fél iskolát kicsaphatta volna a baromságai miatt. Mit gondol csak az szívatta meg a tanárokat? Hát nem, rengeteg olyan gyereket tudnék mondani aki fizikailag is bántalmazott már tanárt a szívatásaival miközben Zac csak a tanárokkal DACCOLT. Dacolt igazgató úr , ezen kívül mást nem tett, és ezt tanuk is tudnák bizonyítani. Úgyhogy ha ki akar valakit hagyítani akkor kezdje valaki mással mert ez felháborító. Plusz hozzá teszem, hogy egyszer sem halott semmi rosszat róla, a kisujjamat teszem rá!

Az igazgató elgondolkodott, majd helyeslően bólintott.

-Ez igaz. Amióta Mr. Miles, Sharif nyakán lóg valóban csak ez az egy eset érkezett. - Egy apró szünetet tartott. - Rendben Mr. Miles, a kawboy-a kap egy hetet és ha nem kapok panaszt róla akkor keresek mást.

-Ezt akartam hallani. - Mondtam büszkén.

-Maguk véletlenül nem rokonok? - Nézet végig rajtunk a diri.

-Nem hinném. - Válaszolta Zac.

Az igazgató ezek után nem szól semmit csupán annyit hogy be kell pótolnunk amit átaludtunk. Mikor kiértünk a suli területéről Zac egy gyors mozdulattal magához rántott és a számra tapadt, bár nem tudtam ezt mire vélni, de nem is volt kedvem bele szólni.

-Igazi kis vadmacska voltál. - Suttogta mikor abba maradt a csók.

-Csak azt tettem amit kellett.

-Hát ezek után jobban fogom szeretni a macskákat.

-Vagy csak egyet. - Karoltam át még jobban a nyakánál.

-Az még jobb lesz. - Kacsintott majd ismét egy hosszadalmas csók következett az iskola kapu teljes közepénél és még ha el is mentek mellettünk teljesen hidegen hagyott a gondolat miként mit is pletykálnak rólunk...most először.

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés