Eliz mikor kinyitotta a szemét egy fehér hajú srác ált előtte, aki a lány vállát fogva támasztotta meg. A fiú szeme két szín volt aranya és zöld. Arca nem mutatott semmilyen érzelmet, Eliz amint felfogta mi is történt hátra hőkölt és kiszabadította magát az idegen srác fogásából.

 

Eliz körülnézett. Egy hatalmas szobában volt, vagyis inkább könyvtárban. A lány csodálattal nézte végig a hatalmas polcokkal teli könyveket, az ámulatát csupán a fehér fiú bársonyos mély hangja szakította félbe.

- Mondtam, hogy bízhatsz bennem.

- Hogy? Mi? Ki vagy? Hol vagyok? - Dadogta Eliz.

- Nem kell aggódni, én vagyok az Mr. Soyer, itt viszont Soul a nevem. - Mutatott magára a fura kinézetű férfi. Eliz értetlenül meredt a fiúra. Soul sóhajtott majd zavartan a tarkójához nyúlt.

- Sajnálom, hogy az engedélyed nélkül ide hoztalak, úgy gondoltam, ha ennyire szeretted volna tudni Haimon történetét esetleg eljöhetnél arra a helyre ahol élt. - A fiú zavartan kuncogott. - Gondolom, nagyon sok kérdésed van.

Eliz nem tudta, hogy hol is kezdje, Soul végigmérte a lányt majd beszédre nyitotta a száját.

- Ez az a hely ahol Haimon élt, az a lány, akiről kérdezősködtél, ezt a helyet, vagyis világot, Eld-nek hívják és ez a hely ahol most vagy Serj vára és most állsz a leghíresebb könyvtárában, és ha szeretnéd, szívesen körbe vezetlek és akkor talán jobban el tudom majd magyarázni, amire kíváncsi is vagy. - Soul lelkesen mosolygott a lányra, amitől Eliz kicsit elengedett.

- Persze miért is ne. - Mondta a lány kissé zavartan.

Eliz követte Soult végig a várban és a vár körül. Soul végig mutatta Serj várának régi festményeit melyeken a vár régi tulajdonosainak családi vagy egyéni portréi voltak. A vár falai régi téglából készültek, ami még jobban emlékeztette a tévében lévő királyos herceges vagy középkori filmekre. Soul végig mutatta a bálteremtől kezdve egészen a titkos menekülő alagutakig, amiket inkább ismertek cseléd folyosónak, mint vészkijáratnak.

- A vár összesen tíz generációt és hat háborút vészelt át anélkül, hogy összedőljön. AZ első herceg, aki elfoglalta Nekromanta Ferdinánd volt és a családnevét vedd szó szoros érelemben, azt mondják, hogy a királyok, akik itt uralkodtak nem voltak valami, hogy is mondjam..... Olyan, kapzsik. Olyanok voltak, mint a magyarok Mátyás királya. Bár ahogy olvastam csak a legenda volt olyan amilyen. - Soul elmélkedni kezdet azon, amit éppen mondott, Eliz kuncogni kezdet, amitől a fiú zavarba jött.

- Van kérdésed? - Mondta végül Soul amikor Elizt kivitte a katonák gyakorló udvarára.

- Csak egy dolog. Mondjuk, nem ide tartozik, de tudni szeretném, hogy miért jelent meg Haimon neve az álmomban. Miért? - Soul ezen gondolkodóba esett.

- Talán valami varázslatról lehet szó, de a mi világunkban az is logikus, hogy a sors rendelte így.

- A sors? - Lepődött meg. - Én nem hiszek az ilyesmiben, mindenki magának alakítja a sorsát és nincsen megírva semmi boszorkány hókuszpókusz!

- Nem hiszel nekem? - Vonta fel a szemöldökét a fiú. - Akkor hadd mutassak valamit. - Eliz vállát átkarolta és elvezette egy teljesen más helyre.

 

***************

Soul egy sötét terembe vezette a lányt. A teremben a falak üresek voltak semmilyen bútor nem volt a szobában, csak a terem közepén volt egy állvány, amin egy vastag könyv volt kinyitva. Az állványt és a könyvet egy átlátszó tengerkék színű henger fal vette körül, mint egy fal. Eliz közelebb ment, hogy jobban meg tudja vizsgálni a könyvet. A könyv lapjain fura rúna jelek mozogtak, mint a tón bolyongó liliom virágok.

- Ez a sors könyve, azaz Madela Kion, lefordítva a sors rúnái. A fal amit látsz egy mágia által létrehozott riasztó rendszer, amit csak az tud aktiválni, ha gonosz szándékkal érnek hozzá, de eddig még nem volt rá példa, hogy felkeljen támasztani a Zolo hadsereget emiatt.

- Zolo hadsereg?

- Egy átlagos katonai kör, vagyis inkább gárdának mondanám, csak őket idő és tér nem pusztíthatja el, ugyan is külön a legerősebb kristály mágia védi őket. Még az a herceg rendelte el ezt az őr fajtát, aki meg találta ezt a legendás könyvet. Ha jól tudom Sejja Kaiba volt a neve ennek a hercegnek.

- Kitől akarjátok megvédeni a könyvet?

- A boszorkányoktól, minden történetben és mesében, na meg a történelemben is van valamilyen gonosz, vagy ha tetszik gonoszság. Itt is létezik akiket basey-nek hívunk, ami neked lefordítva boszorkány vagy varázsló.

- Megkísérelték már az ellopását?

- Az iratok szerint sokszor próbálták, de a hercegeink ősi mágiája megállította őket és eddig még egy basey sem tudta feltörni ezt a pajzsot.

- Még te sem?

- Minek tettem volna? Nem tesz tönkre az ember olyan dolgokat, amik megvédik őt, ez az életfenntartó rendszeréhez tartozik. - Soul, Eliz mellé állt és megkocogtatta a felületet, ami úgy vibrált az érintésétől, mint a higany.

- Mint a folyadék... - Elizt kísértette a vágy, hogy ő is hozzáérjen a falként funkcionáló valamihez. - Szerinted hozzá érhetek? - Soul megvonta a vállát.

- Nem tudom, ha szeretnéd, megfoghatod, eddig nem volt rá példa, hogy megharapott valakit. - Soul arcán rafinált mosoly futott végig majd előre engedte Elizt. A lány kezei remegtek, lassan hozzáért a falhoz, és akárcsak a higany ő is bizseregni kezdett. A fal ahol Eliz megérintette fényleni kezdett és a henger falból, mint egy könyv kinyílt és egy nagy egyenes fallá vált. Eliz hátra hőkölt majd ijedten azon kapta magát, hogy Soul eltűnt mellőle.

 

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés