Eliz visszatért arra az udvarra hol Jaec-el és Erom-mal találkozott viszont most nem ők voltak, de még Soul sem.
 

Bocsás meg kérlek hogy megzavartam a kémkedésedet de úgy emlékszem még nem találkoztunk. - Kezdte a kicsit fura srác aki az előbb ellopta a yaoi-sták szentéjéből.

- És ezért kellet elrabolnod? - Háborodott fel. - Nem let volna jobb később?

- Bocsás meg, csak be szerettem volna mutatkozni az új Haimon előtt, Dean basey vagyok. - Eliz-nekk erről eszébe jutottak azok a rossz varázslók akikről Soul mesélt.

- Ne aggódj ifjú Haimon nem vagyok rossz fiú. - Kuncogott a basey.

- Honnan tudjam hogy tényleg nem vagy-e az? - Eliz karba tett kézzel várta a választ.

- Ha úgy lenne akkor nem ide hoztalak volna hanem a varázstudományommal megölhettelek volna vagy esetleg eltüntetthetnélek örökre, de nem ezt tettem. Vagy tévedek? - Eliz tudta hogy Dean nem téved sőt talán nem ártana Soul-on kívül egy másik varázslóval is össze barátkoznia, de csak mérdékkel.

- És csak ennyit akartál? - Vonta fel a szemöldökét Eliz.

- Természetesen nem - hajolt meg Dean - Soul látni szeretne téged.

- Hol?

- Természeesen a könyvtárban, oda kísérhetlek ha szeretnéd. Úgy sejetem nem maradt meg sok minden benne Haimon emlékei közül.

- Szinte semmi - pirult el Eliz. - Az igazság az mint végül kiderült hogy ez a Haimon egész kicsi korom óta szólongatott de én csak most halottam meg.

- Semmi baj,  majd talán miden kiderül ha a falak között járkálsz. Azt halottam ugyan is Selowej-től hogy az embereket akik amnéziásak azoknak tárgyakkal és helyszínekkel szokták meg gyógyítani. - Dean intett a lánynak az induláshoz.

- Selowej? Az ki?

- Ő a varázsló tanító aki minden varázslatot birtokló személynek megtanítja a használatát. Én is Soul is nálla tanultunk.

- Milyen volt?

- Soul ügyesebb volt nállam, jobban tudja használni a képességét mint mindenki más, Selowej mester szerint majd neki akarja átadni a helyét a mágusok titkával együtt.

- Mágusok titka?

- Igen, ez a titok mesterről mesterre száll és csak a halállos ágyukon adhatják át a legjobb tanítványuknak, de ez a hagyomány is lassan feledésbe merül viszont Selowey mester ragaszkodik a hagyományokhoz.

- Akkor gondolom csak a halálos ágyan adja át a titkot. - Dean bólintott.

Egy ideig csend volt majd ismét Dean törte meg a csendet.

- Tehetek egy javaslatot? - Eliz bólintott. - Én a helyedben vigyáznék Soul-lal, bármilyen kedvesnek is tűnik, ebben a világban semmi nem az amienk látszik.

- Szerintem nem kell félnem Soul-tól. - Vonta meg Eliz a vállát.

- Azért ne vedd ennyire félválról! Még az embereknél is kétséges a szándékuk hát még egy varázslónál aki ráadásul mester lesz. Szeretném ha vigyáznál magadra.
Dean megált a könyvtár ajataja előtt majd Elizre pillantott. A fiú szeme szomorú volt, de nem tehetett mást csak egy sóhajtásra futotta. Kinyitotta Eliznek az ajtót amin a lány be is ment, de Dean nem ment utánna.

- Minden jót Eliz. - Dean becsukta az ajtót mielőtt Eliz megkérdezhette volna hogy honnan tudja a nevét, de már túl késő volt. Túl késő.

*******

Soul éppen könyvet olvasott a hatalmas terem egyik padján, Eliz nagyon nehezen tudta kivenni a férfit ugyan is a könyvek hegye úgy köröztek a férfi körül mint a kínai nagy fal. A lány nem akarta zavarni -  bár a fiú hívta - leült a fiút takaró könyv fal elé és várt.
A lány már vagy fél órája ott ülhetett - legalább is ő ezt gondolta - és már unalmában számolni kezdte azt a könyv csoportot ami Soul-t takarta, majd sejtelmesen köhintett egyet amire a könyvek mint a levelek a szél végett: szétröpültek. Eliz ámulattal nézte ahogy a nehéznek tűnő könyvek úgy ringatóznak a levegőben mint a hulló levelek. Soul mosolyogva nézte végig ahogy a lány tátott szállyal nézi végig a fura jelenséget amit ő alap mágiának hív.

- Tetszik? - Kérdezte Soul mikor észrevette hogy a lányt már nem annyira érdekli a levél-könyv-hullás.

- Igen. - Bólogatott. - Olyan mintha illúzió lenne. - Eliz felvette az egyik könyvet és abban a pillanatban meg is lepődött hogy milyen nehéz közben pedig milyen könnyűnek látszott.

- Mert az is. - Mondta Soul. - A mágusok első leckéja az illúzió, akár csak a ti ,,varázslóitoké" ami igazából csak kacifántos és egyben betanulható trükkök sora, amit ti emberek persze nem tudtok és amire nem tudtok magyarázatot adni azt varázslatnak vagy esetleg káprázatnak neveztek.

- Gondolom mi nem tudjuk megtanulni ezeket az illúziókat.

- Mindenkiben rejtőzik valamennyi varázslat amit csak a birtoklója képes használni, bár ti ezt inkább tehetségnek hívjátok mint varázslatnak.

- A tehetség és a varázslat nem ugyan az! - Tiltakozott Eliz.

- Akkor minek neveznéd? - Eliz csendben maradt. - A varázslat ami mindenkiben benne él az a tehetségben bontakozik ki amit a sors azaz a végzet nyilvánít ki mindenkinek. Minden ember kap egy mágiát vagy szép szóval tehetséget az hogy mire is használja a mágiáját az már csak saját magán múlik. A mágia amit kap az ember vagy az állat egy egyfajta iránytű a számára Eliz, nem létezik két ugyan olyan ember még az ikrek között sincs hasonlóság. - Soul egy ideig csendben maradt majd folytatta. - Gondolom kíváncsi vagy miért is vagy itt. - Eliz bólintott. - Azért hívtalak ide hogy megtudjad mi is a te mágiád, de ha nem szeretnéd megtudni úgy is lehet.

- Ha nagyon muszály - Sóhajtott.

- Nem muszály, ha gondolod haza is mehetsz nem kötelező itt lenni.

- Csak annyit akarok tudni hogy Haimon miért engem válsztott. - Eliz tudta hogy meg kell érteni ezt a világot azért is mivel meg kell tudni miért rá esett Haimon választása. - Ha minden okkal történik ennek is úgy kellett történnie. - Soul bólintott.

- Így van! Ahogy látom kezded megérteni a mágia lényegét, de ha tudni szeretnéd egy gyengébb módszerrel meg is kérdezheted Haimon-t.

- Hogyan?

- Attól függ melyik mágia típus bújuk meg benned. Az igazság az hogy a mágiának két csoportja van: a luim azaz a fény és a bolua a sötétség. A luim mágiát sokkal könnyebb kezelni de ezzel eggyüt sokkal gyengébb varázslat a bolua enenk az ellenkezője.

- Ebből csak azt szűrtem le hogy nekem is jobb lenne ha megtanulnék varázsolni. - Szögezte le a lány amire Soul csak vállat vont.

- Ha meg akarsz tanulni varázsolni megtaníthatlak, de nem muszály.

- Ezen még gondolkodnom kell, de még haza is kéne mennem! Dante nem is tudja hogy mi van velem. - Eliz gyorsan felpattant a saját felismerésében, de megtorpant.

- Haza mehetsz, de ne feledd hogy ha elmész nem jöhetsz vissza és lehet hogy mindent elfelejtesz amit itt láttál. - Eliz-nek hirtelen eszébe jutott amit Haimon mondott : ,,Megteheted. Én, mint identitás nem tagadhatom meg tőled a döntés jogát, de figyelmeztetlek, hogyha vissza mész, soha nem jöhetsz vissza."

- Nem hagyhatom hogy Dante aggódjon értem, de meg akarok tanulni varázsolni is - meg elvégezni azt a feladatot, hogy Haimon végre békén haddjon.

- Nem fog aggódni miattad Eliz. - Soul felált és megnyugatató mosolyt mutatott, de Eliz nem nyugodott meg kellő képpen. - Mielőtt visszamennél visszafordítom az időt az utánra hogy elmentél, ha szeretnéd a Dante-nak úgy tűnhet mitha csak egy-két órát lennél a könyvtárban.

- Gondolom nem mesélhetem el a történetemet?

- Elmesélheted. Aki nem hiszi annak úgyis csak egy kis mesének fog majd tűnni.

Eliz hitt a fiúban, de nem tudta hogy mihez fog majd vezetni ez a varázslatos Haimon dolog. Gondolta mivel nem ő Haimon csak egy egyszerű gyerek aki véletlenül keveredet bele ilyen dolgokba...vagy tényleg a sors akarata így?
 

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés