A nappalt végre az este váltotta fel, legalább is Eliz így érzete magát mikor Erom - Soul kérésére - a szobájába kísérte.

És Jaec-el mi a helyzet? Halottam hogy mi történt. - Erom zavartan mosolygot és elpirult egyszerre.

- Ilyen gyorsan terjednek a hírek? - Eliz bólintott. - Sok mindeneről kellett beszélnünk, de egész jól vagyunk.

- Miről beszéltetek? - Eliz rosszat sejtett.

- Csak a várakozásól volt szó...mint kiderült mindketten a másikra vártunk. - Eliz megkönnyebbülten sóhajtott.

- Még szerencse! És mi akadályozott meg téged abban hogy megkérdezd?

- Csak a szóbeszédek. Azt halottam sokszor hogy barátnője van meg nagyon híres a nők körében és gyakran láttam a szolgáló lányok társaságában és ez egy kicsit össze zavart. Azt hittem nem leszünk majd egy hullám hosszon és majd elutasít....de kellemesen csalódtam.

- Nekem is van egy meleg ismerősöm. A középsuliban gyakran látni lányok társaságában és még is az. Én úgy gondolom ha egy fiú meleg leginkább női barátságokra vágyik mert ott leglalább megértik és nem csúfolják ki mint a fiúk szokták.

- Nállatok ilyenekért csúfolódnak? - Lepődött meg.

- Igen. És szerintem jobb ha nem halodd meg milyen is az érem másik oldala.

- Ez fura, én amikor végre eltudtam mondani a lovag társaimnak hogy segítséget kérjek nem nevettek ki. Sőt inkább örültek nekem, ha ők nem lettek volna nem tudtam volna titokban Jaec-nek írni. - Erom a kezével szöszmötölt.

- Írtál neki? - Mosolyodott el Eliz.

- Igen, de még most sem tudja hogy én voltam, pedig mesélt a titokzatos lovagjáról. Ma mondjuk azt mondta ha megtudja ki az akkor segbe billenti és azt fogja mondani hogy ő már foglalt. - Erom és Eliz ezen elnevették magukát.

- Nagyon aranyos és erős pasid lett Erom. - A lány karon bokszolta a lovagot.

- Tudom. Kíváncsi vagyok mit fog szólni ha kiderül hogy én írtam neki.

- Ha tudod hol van Jaec akkor még elmondhatod neki. - Javasolta a lány.

- Igaz, úgy is velem fog aludni ma éjjel úgyhogy miért ne.

- Már együtt is alszotok? Nem gyors ez egy kicsit?

- Nem hiszem, amúgy is egy szinten vagyunk meg egy szárny részben, meg ha jobban belegondolok szomszédok is vagyunk, úgyhogy arra gondoltunk miért ne töltenénk be ezt a pár percet így.

- Ahogy gondolod. Sok sikert.

Erom mikor bekísérte a lányt a szobájába szaporán távozott mivel nem akarta megváratni Jaec-t már az első este. Eliz pedig mikor meglátta az ágyát azonnal belevetette magát a puhaságba....vagy is csak majdnem.

- Hogy lehet ez enniyre kemény? Olyan mint kanapé. - Pattant fel Eliz felháborodottan. Majd feladóan mégegyszer bevetette magáta párnák rengetegébe. - Legalább a gerincemmel nem lesz baj. - Mormogta majd hagyta hogy az álom - ami már nagyon kopogtatott - elnyomja.

*********

Eliz álmát a hajnali kürt szó keltette fel. Átkozta az eget, hogy ez az egész Haimon nem csak egy álom volt. A lány megvárta hogy befejezze a vonyíkolást az a hangszer majd ismét álomba ringatta magát.....majdnem.

- Jó reggelt Eliz! - Az ajtón Jaec és Erom toppant be. A lovász fiú akár egy kis gyerek rávetődött a lány ágyára és ugrálni kezdett rajta amin Erom csak mosolyogva rázta a fejét. - Gyerünk szívem hasadra süt a nap! - Jaec lehúzta a takarót mire Eliz azonnal megragadta a kezét amiben az ágy darabot fogta. Szemei fáradtak voltak.

- Ha még egyszer ezt csinálod. a világ minden istenére esküszöm hogy megfoglak és kihagyítalak!

- Csak a holt testemen keresztül hölgyem! - Erom  megragadta a lány karját és daliásan mosolygott amire Jaec elmosolyodott és azonnal el is engedte a takarót.

- Látod milyen hősies testőröm van, neked pedig nincs! - Jaec gúnyosan a nyelvét öltögette.

- Van neki lovagja csak nem lovag. - Gondolkodott el Erom. - Ha jól emlékszem tegnap Dean kelt a védelmedre az éjjel.

- Igaz! - Jaec le pattant az ágyról.

- Mi történt? - Eliz meglepedten pislogott.

- Ha jól emlékszem a társalgónkban - ahol csak véletlenül sétáltunk Jaec-el - halottuk ahogy azt mondják hogy milyen szép vagy és fogadtak is hogy majd ágyba visz az egyik meg hasonlók....

- Igen - Szakította félbe Jaec - És akkor jött a hős Dean aki azt modta hogy senki nem nyúlhat az ő hercegnőjéhez meg még mondott mást is.... - Jaec gondolkodott.

- Azt mondta kedves: ,,Ha bárki egy ujjal is hozzá már nyúlni Eliz kisasszonyhoz azt egy Wedom-mal fogom megetettni!"

- Az meg micsoda?

- Az egy olyan lény ami kizárólag csak embert eszik. Hála Soul védő mágiájának már csak kevés található a környéken.

Eliz arcán végig futott egy kellemes pirulás amire Jaec és Erom elmosolyodott.

- Amúgy Dean tetszik neked? - Jeac gyorsan vissza ült az ágyra.

- Nem tudom, még nem ismerem annyira viszont nagyon rendes ember...

- És még jól is néz ki. - Jelentette ki Jaec - legalább is úgy látom hogy neked nagyon bejön a gyerek. - Eliz úgy érezte a lovászfiú kimondta mire gondolt ezért csak bólintott egyet.

- Azért ha jól halottam Soul sem rossz. - Erom gondolkodóba esett amire Jaec felhúzta a szemöldökét.

- Tetszik neked Soul?

- Nem erről van szó, csak ahogy én ismerem ő lehetne minden nő álma, a probléma ott kezdőik hogy folyton a könyvekben keresi a társaságot.

- Nekem sok olyan ismerősöm van akik ilyenek még is párkapcsolatban élnek. - Tette közzé Eliz.

- De várjunk már Erom! - Kiáltott fel Jaec gondolkodóan. - Eliz-nek igaza van!

- Honnan veszed?

- Onnan veszem kedvesem hogy mikor még Haimon itt élt velünk akkor Soul sokkal élettel telibben viselkedett és kevésszer volt a könyvtárában is.

- Arra gondolsz hogy Soul és Haimon...? - Jaec lelkesen bólogatott. - Akkor még érthető is lenne az egész.

- Soul és Haimon együtt voltak?

- Igen, minden bizonnyal. Legalább is Soul viselkedésének összehasonlítását figyelembe véve erről van szó. - Magyarázta Erom. - De ha gondolod megkérdezheted... - Jaec egy ütéssel a lovag torkába forrasztotta a szót.
- Meg vagy húzatva! Van róla fogalmad, hogy ez a lány mit fog kihozni majd Soul-ból ha rákérdez? Inkább ne! Ha tényleg szerette Haimon-t úgy ahogy mi gondoljuk jobb lenne ha nem hoznád fel neki, épp elég neki az hogy kapcsolatban állsz a nőével nem kell még a múltját is felbojgatnod, amúgy sem hiszem hogy lenne hozzá közöd. - Tiltakozott a lovász.

- Ez igaz, de azért szebben is kifejezhetted volna magad, mégis csak most ébredt fel. - Sóhajtott Erom. Jaec vállat vont majd a szekrényem felé vette az irányt - ami amúgy a szobában az egyetlen volt.

- Haimon nem volt a nőiesség híve, de van itt pár csinos ruha ami talán jól állna neked. - Jaec szélesen kitárta a szekrényt és csak pislogni tudtam a sok fodros buggyos ruha miatt, teljesen egyet értettem Haimon stílusával. Jaec rázta fejét majd Eromra nézet fintorral az arcán. - Hát ezeket haddjuk. - Jaec vissza pördült a szekrény elé és felkarolta az összes ruhát amit mint a rongyor ledobott a földre. - Ezt mind ki kell dobni és azonnal fell kell tölteni a TE stílusoddal! - Jelentette ki.

- Akkor nem kéne elmenni egy szabóhoz hogy valami egyénit varjon? - Eron Jaec-re nézett.

- Elősször azok között kell kotorászni amink van, majd később ráérünk pénzt pazarolni. - Oktatta ki Jaec. Eliz végigjárta Erom-mal és Jaec-el a vár összes ruha készletét, viszont az összes ruha ami létezett túl buggyos volt vagy túl csicsás, a lovász fiú tartott tőlle hogy tényleg képtelen lesz valamit varratni rá hogy ne tűnjön fel senkinek se a létezése - így reménykedve folytatták a kutatást.
Éppen a régi királynők leánykori ruháját vették szeműgyre amikor Erom-nak vidáman felcsillant a szeme egy gyönyörű ruh látán.

- Ez II. Selestina gróf kisasszony gyász ruhája, nem túl csicsás és nem kihívó. - Erom meglebegtette a ruhát Jaec és Eliz előtt akik teljesen egyet értettek a fiúval.

- Vedd fel Eliz! - Jaec lelkesen kapta ki a lovag kezéből az egzotikus királykék színű ruhát. Eliz nem is tétovázot, hamar el is bújt egy ruh kupac mögé hogy felvegye a ruhát, majd mint egy zavarodott kislány előlépett és végignézett magán. Jaec féltékenyen figyelte ahogy lassan Erom orrából folyni kezd a vér, mire a lovag a vérző arcrésze elé kapott. Eliz csak annyira volt képes, hogy zavartan pislogott.

- Na milyen?

- Ha ezt Soul vagy Dean meglátja rajtad, biztos vagyok benne hogy úgy járnak mint én. - Valta be Erom miközben a vérző orrát akarta elapasztani.

- Ha most kimegyünk még elérjük Soul a reggeli sétálása közben. - Ragadta meg Jaec Eliz karját majd ellenkezést nem tűrve azonnal el is indult.

*******

Erom és Jaec felvezette Elizt a várfalra. Mikor Erom végre meglátta a megérkezett varázslót intett és Jaec már azonnal noszogatni kezdte hogy beszélgessen vele, Eliz több érvet próbált megemlíteni, viszont azt is tudta hogy azok sem a lovagot sem pedig a lovász fiút nem fogják meghatni, így lassan  - ahogy Erom mutatta - méltóság teljes léptekkel megindult Soul felé aki a virító nap fel nézett. Eliz próbált kezdeményezni.

- Jó reggelt. - Mondta amire Soul megdöbbenten ébredt fel álmodozásából és mosolyt rakva arcára bólintott. Eliz gondolta hogy megzavart valamit. - Min gondolkozol?

- Semmi különösön. - Soul rázta a fejét.

- Nekem nem kell hazudnod, látom hogy bánt valami. - Kacsintott Eliz.

- Látom neked sem tudok hazudni. - Sóhajtott a varázsló. - Haimon is ugyan így átlátott az álarcomon mint te. - Eliz a varázsló felé tett egy lépést hogy batorítsa. - Folyton Haimon döntése jár a fejemben, és tudom nem változtathatok azon ami történt még is úgy érzem, megtudtam volna akadályozni hogy elmenjen. És még arra is kíváncsi vagyok mi történt vele abban a világban...

- Talán megkérdezhetnéd.

- Hogyan? - Vonta fel a szemöldökét.

- Mivel mint kiderült Haimon bennem él, mi lenne ha egy médium szerűséggel megidéznétek. Talán válaszolna a kérdésedre. - Eliz kicsit szomorkás volt, hogy folyton Haimon-nál jukadnak ki, de me kellett értenie hogy Soul szerette őt. Ezért válaszokat kellett kapnia.

- Talán megkérhetnénk a mestert, biztos tudna valamit csinálni ezügyben. - Lelkesedett Soul. A varázsló megfogta a lány kezét és lementek a lépcsön.
Erom és Jaec a távolból figyelték az eseményeket, és csalódtak a varázslóban.
 

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés