Selowej mester a könyvtárban volt. Tudta hogy az ifjú nagymester egyszer majd megakarja idézni Elizből a lovagnőt, de tudta ennek a hátul ütőjét is.

- Mester. - Soul - mint kis inas korában - ügyetlenül meghajolt miközben szívét egyre nagyobb izgalom töltötte meg. Selowej végignézett az érkezőkön, arca fagyos maradt.

- Tudtam Soul hogy akaratos vagy, de hogy egy nő miatt vetemegy egy ilyen aljas tettre, az nem szép egy jövendőbeli mestertől. - Soul és Eliz zavartan néztek a mesterre. - A szellemek előhívása még csak-csak, de egy emberből előhívni egy másik szellemet az súlyos következményekkel járhat, ezért nem is tehetem meg. Még maga Haimon kedvéért sem.

- Bármi is az én vállalom! - Jelentette ki Eliz miközben nem is volt biztos abban hogy mit csinál, még is Soul lelki békélye érdekében meg akarta csinálni.

- Vállalnád gyermekem a második személyiségedet? Azt hogy látni fogod az ő emlékeit? Látni akarod azokat a dolgokat amiket csak a halott személyiséged vagy látott miközben arra vársz miként falja fel teljesen a lelkedet? Még ha Haimon álltalad vissza is térne már nem lenne ugyan az, te pedig teljesen megszűnnél létezni és akkor mi lesz a haza utaddal? Dante-val? - Eliz meglepődött hogy a mester tudta nevelőapja nevét, de próbálta kiverni a fejéből hiszen azt is tudta mit akarnak tőle.
Eliz zavartan nézett Soulra, a varázsló is rá pillantott viszont az ő arca semmien érzelmet nem mutatott.

- Én...- Eliz elengedte Soul kezét és a ruha pántyával kezdett játszani. - Sajnálom. - Eliz kiszaladt a teremből. Az ajtó résnyire nyittva maradt. Selowej mester dühös pillantást vetett tanítványára, Soul is ugyan így nézett vissza mérgesebben. Selowej egy semmit nem tűrő pofont adott a varázslónak aki megdöbbenésében a földre pördült.

- Arcátlan bitang vagy Soul! Rá kényszeríteni egy ártatlan gyermeket a saját céljaidra aljasabb minden sötétebb mágiánál! Hogy mersz ilyen szándékokkal a színem elé járulni? Olyan akarsz lenni mint az ellenség? - Soul megrázta a fejét. - Akkor takarodj a szemem elől és az legyen az első böjtöd hogy elfelejted azt a lovagot és saját magadra gondolsz. Tűnés! - Selowej mester ellenszenvet nem tűrve fenéken billentette Soul-t aki éppen igyekezett volna menni. - Arcátlan kis segdugasz! -  Kiabált utánna a mester, de Soul már ezt meg sem halotta.
A kirobbant ajtó mellett Jaec és Erom csak pislogtak az események után. Lassan becsukták a felháborodott mestert rejtő ajtót.

- Tartsátok rajta a szemeteket, és jelentsétek ha megint a fekete mágiában turkál! - Utasította őket a mester.

- Igenis! - kiabált be Erom mire Jaec meghúzta a lovag orrát mire ismét elindult a vérzés. Erom dühösen tekintett a lovászra aki máris elkezdett szaladni előlle mint egy csínytevésből menekülő kisgyerek. A lovag semmit és senkit nem kímélve fiúja után szaladt.

*******

Eliz ilyedten nézett be a varázsló szobájába aki éppen az ágya szélén ült össze roskadva. A lány benyitott és lopakodó léptekkel bezárta maga mögött az ajtót majd a varázsló mellé ült. Soul kissé össze rezzent.

- Sajnálom hogy nem tudtam segíteni, de nem kaockáztathattam. Dante biztos aggódik értem és tényleg szeretnék haza jutni. - Soul nem szólt semmit, mire Eliz sóhajtott.

- Az igazat megvalva, nekem kéne bocsánatot kérnem. Selowej mesternek igaza volt. Tönkre tettelek volna a saját céljaim miatt. - Soul Elizre nézett. - Bocsáss meg.

- Semmi baj. - Eliz átölelte a férfi nyakát. - A helyedben én is ezt csinálnám ha elveszítettem volna Dante-t. - Soul viszonozta az ölelést és a lány vállába temette az arcát. - Tudom hogy hiányzik, annak idején nekem is hiányoztak a szüleim még ha nem is ismertem őket. Még Dante mondta mennyire szerettek engem, viszont ő mondta azt is, hogy akit szeretsz engedd el. -  Eliz várt egy kicsit és halgatta ahogy a férfi levegővétele egyre inkább olyanná válik mint a vonat pöfögése.
Már késő este volt, Soul még mindíg Eliz ölelésést élvezte amit már kicsit unt hiszen ő is szeretett volna ágyban lenne és átadni magát Csodaországnak, de ezt a varázsló megakadályozta.

- Szerintem alszik. - Sutogta mögötte Jaec. Eliz meglepedten vedte észre hogy a lovász és társa már egy ideje ott ácsorog az ajtó mögött és egy kis résen figyelnek. Erom belépett hogy kiszabadítsa Elizt a szunnyadó kissé elázott arcú varázsló kezei közül. Eliz felállt, de azonnal el is szédült mire Jaec megtartotta.

- Ideje lenne ágyba csúsztatni ezt a kis csipkerózsikát is. - Mosolyodott el Jaec. Mire Erom Elizt is felkapta és kiléptek a varázsló szobájából hogy ágyba rakják Eliz-t is.