Ezio-nak és Leonardo-nak ismét szembe kellett nézni az erdő vészjósló sötétjével.

Ezio a levél olvasása után sem nyugodott meg, sőt még rosszabb lett, érezte, ahogy valami a torkát marizgatja és szorítani próbálná, de mintha egy álomban lenne, nem érzet fájdalmat.

-Innen már sima lesz az út, egyenesen a tó felé kell haladnunk, csak nem tudom, hogy mit kezdjünk majd azzal a titkos ajtóval. - Gondolkozott erősen Leonardo.

-Majd lesz valami, csak jussunk el oda minél előbb.

Ezio próbálta biztatni barátját, de e helyett csak magát gyötörte, a fojtogatásnak tűnő érzés még mindig nem múlt el, sőt ahogy a tó felé értek egyre szorosabb volt.

-És mond csak Ezio mit olvastál annál a fánál? - Törte meg Leonardo a kínos csendet.

- Ja hogy az.....hát, csak még több okot találtam arra, hogy tartsam minél nagyobb távot ettől a helytől.

- Mire gondolsz?

- Azt a levelet egy rabló írta mikor a lába éppen vízzé vált, azt mondta, hogy ezt a tavat kerüljük el jó messziről.

- Ezio barátom, az az ember egy rabló volt, mi meg csak megvizsgáljuk a tavat. Ő kapzsi volt, mi pedig kíváncsiak.

- Mi a különbség?

- Az drága barátom, hogy a rabló lopni akar a kíváncsi pedig tudást szerezni.

- De a vége az lesz, hogy kapsz valamit.

- És nem mindegy barátom hogy milyen szándékkal.

- A szándék az szándék, de a végkifejlet...

- Ezio, kérlek, ne kételkedj az optimizmus erejében, láss mindent jónak és higgy olyanban, ami mások szemében nem létezik.

- Most úgy beszéltél mintha az Assassin-ok jelmondatát vázoltad volna le. - Jegyezte meg Ezio erőltetett mosollyal az arcán

- Mert az Assassin-ok jelmondata a képzeletre meg a képtelen dolgokra épül, és hogy lássunk mindent jónak, még ha rossz is történik, fogjuk, fel úgy mintha a mi érdekünket szolgálná, mint egy próbatétel az élettől, felállsz vagy hagyod magad eltaposni, ennyi az egésznek a jelentése.

Ezio-nak már nem volt mit mondania, Leonardo teljesen kiforgatta a szavait, bár valamennyire azért megnyugtatta a pozitív szavak, csak a hangulat idegesítőnek bizonyult számára, lehet, hogy a semmittevés az oka gondolta, miközben körülnézet az erdőben, megpróbált pozitív dolgokat keresni, de a madarak itt-ott megjelenése és halk hangjaik valamennyire nyugtató volt. De aztán valami megzavarta ezt a nyugalmat. Elágazáshoz értek.

-És most merre? - Kérdezte Ezio reménykedve, hogy legalább Leonardo tudja a választ.

- Nem értem, itt egy rejtekajtónak vagy valami olyasminek kéne lennie, nem pedig egy elágazásnak. - Leonardo idegesen és egyben kétségbeesetten tekintett barátjára.

- Elkérhetem a térképet? - Leonardo nyűgölődve adta oda a térképet majd sóhajtozva leült törökülésben az útra.

Ezio figyelmesen megvizsgálta a furcsa jelet. A jel egy A betű volt egy halálfejjel a közepén, ezt a jelet még soha nem látta, kivéve.....

-Már tudom mi ez Leonardo! - Mondta lelkesen Ezio.

- Tényleg? Akkor mond gyorsan mi ez? - Pattant fel sietve a festő.

- Apám sokat mesélt a térképekről mikor gyerek voltam és ezt a jelet is elmagyarázta. Ez egy kalóz csapda és nagyon erős illúzióban vagyunk, elvileg a térképen rajta kell, legyen az oldó ima is.

- Tehát mi most csapdában vagyunk.

- Igen, és ha nem találjuk meg az oldó imát, akkor örökre az erdőben rostokolhatunk.

Leonardo és Ezio sietve keresték a titkos szöveget.

-Itt csak annyi van írva, hogy a kívánt fiú kívánsága. - Jegyezte meg Leonardo.

Ezio odaadta Leonardo -nak a térképet majd kicsit csalódottan egy vaskos fa tövébe leült.

-És mi meg honnan tudjuk mi ,,a kívánt fiú kívánsága”?

-Nem tudom, de ha az a bandita meg a többi idejutott és megtalálták a tavat, akkor nekünk sincs veszve minden.

- Akkor mondj egy ötletet, ha biztosan így gondolod.

- Hát nincs ötletem, de ábrándozni még lehet. - Leonardo leült barátja mellé. - Ha kívánhatnék, a tótól azt kívánnám, hogy a nevem fenn maradjon és hogy hős legyek a következőgeneráció számára. És te mit kívánnál barátom?

- Én,....nem tudom, elsőnek a családomat akartam vissza kapni, de most hogy így belecsöppentem az Assassin-ok életébe már merőben más lenne a helyzet, meg amúgy is lehet, hogy önző vagyok.

- Nem vagy önző Ezio, csak vissza akarod kapni, amit elvesztettél ez természetes.

- Egyszerűen csak annyit akarnék vissza kérni, ami nekem hiányzik, felőlem még kutyát is adathat csak mikor távol vagyok ne legyek annyira egyedül.

- Tehát magányos vagy.

- Valami olyasmi, és ilyenkor a bátyám Federiko jut eszembe, ő soha nem hagyott egyedül.

- Jaja barátom, találni fogsz még barátokat, ebben biztos vagyok. - Bátorította Leonardo az elgyötört férfit.

Ezio hinni akart barátjának, de nem tudta, hogy mit is gondoljon. Leült egy fa tövébe s barátja követte a példáját, egy darabig hallgattak majd mikor már a nap aludni készült Leonardo a térképre nézett a halvány fényben majd az elágazást s elgondolkodott. A festő sejtett, hogy barátját nem kéne zavarni miközben ilyen mélyen magába szállt, így magában nyugtázta hipotéziseit aztán megszólalt.

- Amíg nem tudjuk, hogyan tovább tegyük el magunkat holnapra, talán friss fejjel megtudjuk fejteni ezt a rejtvényt. - Leonardo már hátra is dőlt a fa törzsének mire Ezio-nak bevillant valami.

- Elkérhetem a térképet? - Nézett izgatottan a festőre. Leonardo barátjára pillantott majd oda adta a térképet és kíváncsian szemlélte Ezio-t ahogy a papírt fürkészte, az assassin közelebbről szemügyre vette a lap egyik szélét mire erősen fókuszálni kezdett.

,,Álmodni jó dolog, élni már kevésbe,

Szeresd azt mi neked kedves és álmodj vele,

Mert élni vele tán mégsem érdemes."

 

Ezio hangosan olvasta fel a sorokat majd kérdőn nézett Leonardora, a festő ugyan úgy nézett vissza rá.

- Mit jelenthet ez? - Kérdezte Ezio miközben a festő felé nyújtotta a lapot.

- Talán arra utal, hogy az álmainkban éljünk. - Dörzsölgette szakállát a festő.

- Vagy arra hogy aludjunk. - Jegyezte meg hangosan.

- Aludni...hát persze! Az álmodat az agyad kreálja akár csak az ábrándjaidat.  - Pattant fel lelkesen Leonardo és ujjongva fordult barátja felé, Ezio érdeklődve figyelte reakcióját. - Aludnunk kell Ezio, itt kell lepihennünk és a kívánságunkra kell erősen gondolni ahhoz, hogy a tó magához engedjen!

Leonard gyorsan vissza, huppant Ezio mellé, kényelmesen elhelyezkedett majd festő sapkáját szeme elé tette, kezét pedig összekulcsolta és hasán pihentette.

- Buona notte. - Mondta Leonardo majd még egy kicsit fészkelődött, de aztán légzése egyenletessé vált.

- Si. - Válaszolta Ezio majd ő is álomra hajtotta a fejét.

Hogy mi volt aznap a kívánságom? Tán meglepetés lenne mindenki számára, hogy nem a családom volt, de egy olyan embert akartam magam mellett, aki bárhol bármikor velem van. Talán valaki érti valaki nem, de nem hagyhattam, hogy önző szándék vezéreljen, hiszen a tavat nem lehet becsapni.

Ezio Auditore naplójából.

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés