Az utcákat ellepte a halovány hópelyhek tengere amiket csupán egy magányosan járkáló női alak formált át lépteivel.

Kezében egy kosár volt melyet szorosan a melléhez szorított, a házak melyek körbe vették narancs színben világította meg az utcát. A nő szakadt ruháit megtépte a szél, de ő mégis tovább ment egészen addig amíg el nem jutott az egyikhez. Átlagos volt akárcsak a többi, de a nő biztos volt a dolgában ezért határozott,mozdulataival fellépett a néhány lépcsőfokon, az ajtóban tétovázott, mégis leguggolt. Letette a féltve őrzött kosarat amibe egy medált helyezett, a medálon díszes betűk jelentek meg, majd a fény hiánya végett el is tűnt. A medált a,kosárba csúsztatta majd hármat kopogott az ajtón és mindent hátra hagyva belefutott a hóesés sötétségébe.

 

Az ajtót nem sokkal később egy fekete ruhás alak nyitotta ki, kis termetű alakja guggolásban még,kisebbnek tetszett. Mielőtt,hozzáért,volna a csomaghoz körülkémlelt, mikor biztonsággal nyugtázta hogy nincs senki a közelben. A kosarat takaró kendőt két ujja közé fogta és lajhár lassúsággal felemelte a pihe könnyű anyagot. A kosárban egy alvó csecsemő volt kit alaposan bebugyolálták különböző méretű és színű rongyokkal. A fekete ruhás alak végigsimította a szabad kezével a baba bőrét mely friss meleg volt. A kisbaba lassan kinyitotta a szemét és mikor meglátta a férfi sötétbe takart arcát izgatottan nevetett és mocorgott a kosarában. Az alacsony férfi elkapta a kezet, de az apróság gyorsabb volt így időben elkapta a férfi sebes kezét. Amaz meglepetten vette tudomásul, hogy máris a kis teremtmény csapdájába esett, ugyanis a kisbaba olyan szorosan fogta az ujjat hogy már a férfi is csodálkozni kezdett miként a gyermek ujja nem kékült el tőle.

 

-Roys! Mit csinálsz? - Kérdezte egy alak aki éppen kilépett a díszes épületből. Az imént Roys-nak nevezett gugoló alak hátra pillantott. A magas fickó három fegyverrel volt felszerelve, izmos testét kissé megviselte a harcok sokasága, de meg így is jóképűnek látszott.

Roys rá mutatott a kosárra mire az izmos alak mellé lépdelve szem ügyre vette annak tartalmat. A két férfi csak nézte az egyre fáradhatatlannak tűnő apróságot, mire az izmos férfi a kisded takarója alól kihúzott egy fa lapot.

 

Riyria.

 

Ez állt a fán díszes betűkkel minden megtévesztés nélkül.

 

-És mit csináljunk ezzel? - Kérdezte Roys.

 

-Hát mit, megtartjuk.

 

-És mit csinálunk egy ilyen kis vakarccsal?

 

-Azt meg én sem tudom. -Túrt bele hajába az izmos alak. - De ha már a mi nevünkön van…

 

-Én biztos hogy egy ujjal sem fogok hozzá nyúlni, azt se tudom hogy hogyan kell.

 

-Jaj Roys, olyan könnyen feladod. - Ingatta meg fejét társa. - Nem nehéz csak úgy kell vele bánni mint egy porcelán babával.

Roys-ot nem nagyon győzte meg a gondolat.

 

Az izmos férfi nem nagyon törődött társával hanem egyszerűen megfogta a kosarat és magához szorítva azt bevitte az épületbe.

Roys meg mindig ott guggolt ahol mindig, lábnyomokat keresett hátha megtalálja azt aki hozzájuk címezte a kis vakarcsot. De a hó még ha csiga tempóban is esett még akkor is képes volt betemetni a cipők nyomát. A sötét csuklyás alak felhagyva a kereséssel felállt és társát követve betért a házba.

 

Roys már az ajtó másik oldalán hallotta ahogy a lányok örömükben nevetgélnek, de mikor be ért már akkor látta micsoda felfordulás is van valójában. Társát körülvették a színes női öltözékek kavalkádja miközben kérdésekkel bombázták.

 

-Hallom Apák lesztek. -Szólalt meg mellette egy női hang. A nő sötét bőrű volt, vékony, díszes kihívó ruhában, mosolya titokzatos volt és kihívó a sötét ruhás alak felé.

 

-Én nem, majd Hadrian ő az ilyen apa figura.

 

-Te találtad Roys, láttam milyen elbűvölve nézted. - Mondta a nő higgadt hangon.

 

-És? Attól még nem leszek as apja. -Vonta meg a vállát.

 

-Majd a kicsi eldönti.

 

Erre a moraj közepéről hatalmas bömbölés tört ki amit a kisbaba kétségbe esetten adott ki magából. Minden vigasztalás hiába volt még akkor is amikor kivették a kosárból. A kisgyermek feje egyre vörösebb lett a sírástól ami még attól sem múlt el hogy az emberek egymást nézték zavarukban.

A tömeg mellett termett Roys és a gyermeket tartó nőhöz sietett majd mint egy ki állatot kikapott a kezéből.

A kisbabát fenekénél megfogva támasztotta miközben mellkasára fektette. A kisbaba már csak egy kicsit pityergett majd vidáman játszott a férfi hosszú hajával.

 

-Roys-ban megszólalt az apai ösztön, de cuki! - Szólalt meg egy lány ábrándozva.

 

-Én sejtettem hogy ez lesz a vége. - Mondta a sötétbőrű nő.

 

-Na és? - Szólalt meg Roys - Akkor sem tudnám felnevelni ha megvan bennem az az apai dolog.

 

-Szerintem nem is kell hozzá több. - Válaszolta Hadrian, - Az állatnak sem mutatják meg hogyan kell nevelni egy kölyköt.

 

Erre mindenki lelkesen bólintott mire Roys semmit nem szólt hanem a már alvó babával leült és úgy tűnt, hogy ma csak rá akar figyelni.

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés